Lunar Eclipse 9.fejezet

Sziasztok!Meghoztam én(Chinty)a kövi fejezet-et.Tegnap fejeztem be, de szar a gépem ezért nem tudtam felrakni...Sorry!A komihatárt:15.Szerintem ez nem olyan sok!Jó olvasást!

9.Szerelem,Bocsodalom...

(Bella szemszöge)

Érzékien csókolt, feltüzelve körülöttem mindent, és a testem parázslott. Szerelmemet Edward iránt nem is bizonyíthattam volna jobban hogy kimutatom ebben a csókban mindazt amit tényleg érzek iránta. Játékosan beleharaptam felső ajkába- persze vigyázva nehogy komolyan megsértsem- amitől felkuncogott és kezdte kapizsgálni mire megy ki az egész.

-Hát akkor játszunk!-lehelte finoman felső ajkamra amikor eleresztettem. Kezei fenekemre csúsztak- ismét- majd megragadott és felemelt és a falnak támasztott. Egy kis mozdulattal leszagadta rólam az Alice adott pólót. A ruha szakadását még lent is hallani lehetett, vele együtt Emmet nevetését. Ebben a percben egy kissé meginogtam, de mindez nem tartott sokáig. Amikor Edward ajkai rekflexszrűen az ajkamra nyomódott. Eközben kezei a melltartóm csatjához kalandozott.

-Szeretlek!-lihegtem szenvedélyesen amikor ajkai, a már fedetlen mellemre siklottak.Érzéki ajkai akkor a szenvedélyt keltettek bennem hogy nem tudtam meddig fogom biíni, még. Nem voltam már olyan játékos kedvemben, még akkor sem amikor meghalolttam oda lenne Tanya morgását és egy ajtó csapódását.-Nem bírom!-préseltem ki magamból, eközben testem remegett mint a nyárfa levél.

-Én sem!-nyögött fel, fájdalmas hangon, ajkát még mindig mellemet tartva. De kicsivel később felcsúszott, testével együtt amit már nem takart, csak egy nadrág.Annyi sem jött ki ajkamon hogy..ohh.Felső teste láttán.Izmai görcsösen álltak a felszakadó vágytól amitől már Ő is remeget.-Nincs a házban senki!-adta ki magából szinte morogva.Engem csak nagyobb örrömmel töltött el a tudat, hogy most csak ketten vagyunk...az egész ház a mienk....-Tanya...

-Mi van vele?-kérdeztem majd eltaszítottam magától.Mégis hogy gondolhat pont rá?Már rég nem dobogó szívemet égette a fájdalom, de minden erőmet, arra fordítottam hogy ezt ne mutassam ki. Sírtam volna, ha tudtam volna.

-Szerelmem!-csuklott el a hangja fájdalmasan, majd lehajtotta a fejét.-Tanya sem érdemelte ezt!

-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem ridegen. A takarómért nyúltam, hogy magam köré csavarhassam.-Talán azt gondolod...-elhalt a hangom amikor ismét rám nézett, és megértettem miért állt le.

-Tudod...én...-kezdte volna, a dühöm hatalmas volt és közbe vágtam.

-Te komolyan azt gondolod, csak azért fekszem le veled, mert hogy idegesíteni akarom Tanyát?-a hangom megremegett és minden önbizalmamat elvesztettem.-Ugye nem?

-Bella, oh, dehogy!-mormogta.-Talán meg fordult a fejembe, miután meghallottam Tanya gondolatait.

-Oh, már értem!-morogtam ami inkább vicsorításnak volt nevezhető.-Akkor azt hiszem, mivel elment...itt abba is hagyjuk!

-Könyörgöm!-fogtam meg a kezem amikor felállni készültem. Szemei fájdalmasan csillantak meg amitől, elment a kedvem a veszekedéstől.-Szeretlek!

-Én is szeretlek!-vallottam be, még ezek után is.

-De te...olyan tökéletes vagy!-mondta.-Nem tudom hogy érdemelhettelek ki, egy kis kételyem volt!De elszállt amikor megláttam a fájdalmat az arcodon!És ezért is sajnálom!

-Edward...

-Én nem akartam fájdalmat okozni neked!-lehelte majd magához szorított.-Te a világot jelented számomra, az sem érdekelne ha a Volturi megölne ezért!-még belegondolni is rossz volt.De ami tény hogy nem mond hülyeséget, azzal ha apa megtudja a románcukat akkor Edwardnak annyi.É s én vele halok...-Szeretlek, szeretlek,Szeretlek és megint csak szeretlek!Ezt nap hosszat képes volnék mondani ha te velem maradnál! Őrökkre...

-Annyira...annyira...-nem találtam a rendes szavakat, egyenesen visszafelé kezdtek szállingózni, a szívem és a gyomrom görcsbe állt a szerelemtől.Ajkaimat az övére nyomtam és mindent elakartam felejteni, minden rosszat, és minden jót is. Mézédes ajkai számítottak most.Ez az egy mindig az enyém marad!Mert én nem tudnék tovább élni ezek nélkül az ajkak nélkül.

Kezeim automatikusan a nyaka köré csavarodtak, ezzel a mozdulattal a takaró is leeset rólam.Edward keze végig kalandozott a testemen, érintése után kisebb borzongás futott végig testemen.Meleg kellemes lehelete bejárta testem minden négyzetcentiméterét, ajkai melegen forrtak rá bőrömre.Nem tudtam meddig bírom, már csak arra lettem fegyelmes hogy az ágyon fekszem egy szál alsó neműben.Eközben Edward a nyakamat csókolgatta, de kezei még mindig nem álltak le.A nadrág ott inkább leszaggattam róla, minthogy azzal is elmenjen az idő.Ha szívem lett volna, már biztos kiszakadt volna a helyéről.Két keze a derekamra siklott és úgy húzott magához közelebb, majd ajkait az enyémre nyomta, szenvedélyes, szerelmes csók volt és ezt követően majdnem minden határt sikerült leküzdenünk.

-Csússz feljebb.-nyögte, engem sikerült megszabadítania az alsó neműmtől, de az alsó nadrág még mindig rajta volt. Minden másodperc kínszenvedés volt.Lábaim dereka köré csavarodtak majd vártam.-Csússz feljebb.-nyögte megint.Most már engedelmeskedtem, amint ez meg volt már tolta is le magáról az alsóját.

Ekkor kezdtem félni, mert ugye én még szűz vagyok. De sajnos nem volt időm megvitatni magammal ezt a tényt, mert Edward belém hatolt.Az éles szúrás erős és fájdalmas volt, de kibírható.Mert rájöttem hogy ez nem a fájdalom- egy vámpír nem érezhet fájdalmat ilyen téren.Ha mégis, ez akkor sem az volt.-Lassacskán átvettem ezt az érzést valami mást. szenvedély, szerelem és még több szenvedély.testünk egy ritmusban mozgott, és biztos voltam abban hogy emberi szem nem látna minket.Testem csak duzzadt a gyönyör ahogy egyre közelebb és közelebb értünk a csúcspontra.Minden egyes döfésnél Edward nevét suttogtam.Vagy inkább lihegtem, magam sem tudom.Túlságosan elvoltam foglalva a testemben duzzadó gyönyörrel.

Fogaim a mellettem lévő párnában találták meg helyüket amikor felsikoltottam a gyönyör égig érő egében. Edwardal szálltam messzebb mint azt valaha is gondoltam volna.A ház üres volt, talán csak Emmett maradt a közelben.De már az sem érdekelt.Szerelmem után morogta el magát, amikor már Ő is velem volt, nem csak ,,lelkileg,, hanem testileg is egyaránt.

(Tanya szemszöge)

-Tanya, várj!-Irana volt az.

-Mégis mire?-fordultam szembe vele.-Úgy néz ki a Volturi mindenkit elvesz aki valaha is fontos volt nekem!

Habár nem voltam szerelmes Edwardba, igazán kedvemre való lett volna egy élet vele.De Isabella Volturi a Miss.Én leszek a királynő Elragadta tőlem.Hogy is állhatnék rajtuk bosszút?Mert megteszem, az Holt ziher.

-Sajnálom, oké?-kérdezte.-Megpróbálok eggyüt érezni veled!

-Ne hogy azt hidd ennyiben hagyom a dolgot!-mondtam.-Jelenteni fogom Aronak hogy a pici lánya kikezdett Edward Cullen-el.És a fiú sem volt szerény.

Egy gonosz nevetés jött fel belőlem ami megrémítette előttem álló testvéremet.

-Te tisztában vagy vele, hogy ezért meg is ölhetik Edwardot?-kérdezte Irana dühösen.

-Persze hogy tisztában vagyok vele!-vontam vállat.-De ha Isabella valóban szerelmes, akkor ez majd hatalmas fájdalommal tölti majd el!Meg mondtam: A csatát megnyerte, de a háborút én fogom!

-A Cullenek őrök időkre meggyűlöli a Denali klánt.-morogta majd közeledni kezdett felém.-Ezt nem fogom hagyni!

-Nem kell tudnia a Culleneknek hogy én voltam az áruló!-morogtam vissza.-És ha te bemerészelsz árulni, akkor én foglak meggyűlölni téged!

-Tanya...-motyogta.

-Sajnálom Irina, de ez csakis az én dolgom!-mondtam.-Nem a te szíved lett összetörve hanem az enyém.

-Szerintem te csak nem bírod elviselni hogy Edward nem téged választott!-mondta.-És most szólok a Culleneknek!

-Áruló!-morogtam.

-Csakis a te érdekedben teszem!-mondta.-Mielőtt még megbánnád.

-Mire te közlöd velük a hírt, én már Volterrában leszek!-mosolyogtam rá majd futásnak eredtem.Utam Volterra felé vezetett.

(Irana szemszöge)

-Mire te közlöd velük a hírt, én már Volterrában leszek!-mosolyogott rám majd futni kezdett.Elgondolkoztam azon hogy kövessem-e vagy egyből szóljak Cullenéknek. Végül az utóbbi mellet döntöttem, minden perc...sőt másodperc számított.

A lábam olyan gyorsan mozgott, ahogy még soha.Nem akartam hogy Tanya valami hülyeséget csináljon, és azt se hogy Edwardnak vagy Bellának baja essen.Egyszerűen elfogott az a jól ismert pánik és nem tehettem róla, de nagyon dühös lettem.

-Mi a baj Irana?-kérdezte Elezar amikor meglátott, a ház előtt áldogált Carmen társaságában.

-Hol vannak a többiek?-kérdeztem.

-Arra gondolsz hogy Bella és Edward végeztek-e?-jött oda hozzám Emmet.

-Nincs időn viccekre!-mondtam-Nagy baj van!

-Mi történt?-kérdezték egyszerre és a bent lévők is már kint voltak.Nem néztem a Cullenek szemébe mert lelkiismeret furdalásom volt.

-Tanya!-sziszegte Edward.Biztos voltam benne hogy kiolvasta a gondolataim közül.Akkor biztos azt is tudja hogy halálra van ítélve...