Bocsánat! Nem tudom, hogy most mi van

Sajnálom gyerekek, nem tudom mi van Chintyvel. Nincs fent MSNen, és már régóta nem beszéltünk. :S Neki kellene írni az Epilógust, és az már alapjába véve félig készen van, de sosincs fent MSNen. Sajnálom:S

ÚJ BLOG

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani két új blogomat.:)
http://blacksunchildren.blogspot.com/
http://thefullmoonlightsaga.blogspot.com/

ÚJ BLOG

Sziasztok!Itt Chinty. Csináltam egy új blogot, meintcsak egyedül! És ez most 100%-ig biztos hogy marad, mármint nem fogom kitörölni, mert eddig csak a Forró érintés van, mely saját munka.A másik 4 blog mind másokkal íróm, viszont ezt egyedül fogom! Nagyon szeretném ha mindenki banézne: http://www.chinty-szerelemshrnv.blogspot.com/ -ez a blog a Szerelmes hadvezér nevet kapta. A történet alap sztoria már fen megtalálható, az első fejezet-etel eggyüt! Holnap kerül fel a második..

Új Blog

Sziasztok. Amint látjátok nyitottam egy új blogot (Waneeey). 
Ha nem nagy kérés, akkor nézzetek be, és mondjatok véleményt.:)
köszi.
http://robstenloveisagame.blogspot.com/

Lunar Eclipse - 20.fejezet

Mivel mi olyan kis kedvesek vagyunk *nagy mosoly* ezért feltesszük a mostani részt úgy, hogy nem írtátok meg a megfelelő komiszámot.:)
Reméljük, hogy tetszik majd. Kicsit elragadott  a hév engem (Waneeey), szóval szigorúan 18-as karika! Jó olvasást nektek, és sok puszi.
Féktelen vágy
(Bella szemszöge)

Úgy kapaszkodtam Edwardba, mintha sosem akarnám elengedni. Mondjuk ez így is volt, sosem akarom elengedni őt.

- Szeretlek. – suttogtam a pólójának. Ugyanis nem engedte, hogy járjak, mert mondván a sérüléseim nem éppen a legjobbak, szóval vigyáznom kell magamra, míg meg nem gyógyulok teljesen. Hiába magyaráztam neki, hogy semmi bajom sincs már, és hogy neki is komolyak a sérülései, ő mégis nagyon makacs volt, és nem engedett el. Nem is akartam igazán, de nem vagyok már gyerek. Tudok járni meg minden.

- Én is szeretlek, kicsim. – suttogta, majd csókot lehelt a fejem búbjára. Kapaszkodtam a pólójába, s a szememet becsukva éreztem a kellemes szellőt, mely a futás miatt keletkezett, és hűsítőnek hatott nekem. Beleszagoltam a levegőbe, s éreztem Edward csodálatos illatát, mely most szinte áramütésnek hatott.

Elmosolyodtam, de a szemem továbbra is csukva maradt.

- Megjöttünk, szerelmem. – szólalt meg nagy sokára Edward. Felsóhajtottam, majd szépen lassan kinyitottam a szememet. A jól ismert ház elém tárult, s mosolyogva élveztem a látványt. Edward szépen lassan letett, majd átkarolta a derekamat, és úgy mentünk előre.

Vidáman mentem fel a lépcsőn, s hallottam Alec, és Rosalie csendes beszélgetését, és egy kislány nevetését. Tehát Bonnie rendben van, nem esett semmi baja.

- Be szeretnélek mutatni valakinek. – mondtam mosolyogva Edwardnak. Kíváncsi tekintettel vizslatott engem.

- Sziasztok! – mondtam vigyorogva, mikor beléptünk az ajtón. Rosalie, és Alec egyszerre pattantak fel, s kíváncsian figyeltek engem, a mögöttem jövő Edwardot, és a többieket is, akik utánunk jöttek be. Bonnie, és Edward tekintete találkozott. Mind a ketten elmosolyodtak, és mikor Bonnie rám emelte a tekintetét vidáman suttogta.

- Anya. – szemei olyan aranyos kis boci szemek voltak, hogy muszáj volt elmosolyodtam.

- Igen. – suttogtam, mire Rose-on, Alec-en, és Alicen kívül mindenki meglepetten nézett rám. Bonnie odajött hozzám, s a karjaimba ugrott. Boldogan öleltem magamhoz – Ő mostantól az én kislányom. – suttogtam, mire apa, és Edward is furcsa tekintettel nézett minket.

- Szóval… akkor most… mi… mi… mi… - krákogott apu, s nyelt egyet idegesen. Anyával összenéztek.

- Igen. – válaszoltam a ki nem mondott kérdésre. – Igen, ti mostantól nagyszülők vagytok.

Edward még mindig le volt fagyva, de mikor végigsimítottam szabad kezemmel az arcán rendezte arcvonásait és „visszatért közénk”.

- Szóval… akkor most én az… - rebegte, mire felnevettem.

- Igen, te vagy az apja. – vigyorogtam rá, mire elmosolyodott, és végigsimított a kis Bonnie arcán.

- Szia kicsi lány. – suttogta, majd elmosolyodott. A többiekre néztem, akik mosolyogtak. A karomba hirtelen hasított a fájdalom, s a szemeimet összeszűkítettem, s a fogaim koccantak, hogy ne rogyjak össze a fájdalomtól. Igaza volt Edwardnak: nem szabad megerőltetnem magamat, mert ez a fájdalom elviselhetetlen. Sajnos nem tudtam eltitkolni a fájdalmamat Jasper miatt. 

- Bella, minden rendben? – kérdezte összeráncolt tekintettel, mire mindenki rám kapta a tekintetét. Hát az remek, az érzéseimből is teljesen ki lehet szállni!

- Persze. - mondtam, majd megeresztettem egy mosolyt felé, majd ismét megsimogattam Bonnie arcát.

- Én nem egészen úgy éreztem. - mondta Jazz homlok ráncolva.

- Mond Bella... - kérlelt Edward bociszemekkel. - Mond el, hogy mid fáj, hátha segíthetünk.

- Mondom, hogy kutya bajom! - legyintettem.

- Bella...kérlek. - nézett rám, s mézarany szemei csendben elvarázsoltak.
- A francba Cullen! - vigyorogtam, majd a szememet forgatva válaszoltam. - Csak a vállam fáj, de ez teljes mértékben érthető jelen esetben. Szóval, ismétlem: ,,Kutya bajom"
Edward gyengéden végigsimított a fájós vállamon, mire a fájást inkább kellemes bizsergés, majd áramütés vette át. Vágytam rá, nagyon vágytam rá, mintha csak szomjazó lennék, aki már egy éve nem ivott semmit sem. S bár mi csak pár órára váltunk el, ez éveknek hatott mindkettőnknek. 
- Rendben, de legközelebb szólj, hogy ne harapófogóval kell kihúzni belőled a választ, Bella. - csóválta a fejét apa.
- Vagy inkább Edwarddal kell kiszedetni a választ. - röhögött Emmett. Csúnyán néztem rá, mire rögtön felvette az "olyan-vagyok-mint-egy-ma-született-bárány" maszkot. Magyarul ártatlan kisfiús képet vágott, ilyenkor persze tényleg olyan volt, mint egy kisfiú. 
- Emmett! - csattantam fel, mire kaptam egy kaján vigyort. Megcsóváltam a fejemet, majd Bonniera emeltem a tekintetem.
- Hogy vagy, kis drágám? - kérdeztem tőle. Bociszemekkel vizslatott engem, majd Edwardra tekintett ugyan olyan melegséggel, mint ahogyan rám nézett.  
- Jól vagyok, mami. - fordult vissza hozzám, és nekem ismét melegség járta át egész testemet, mikor maminak szólít. Olyan jó érzés, s sajnálom, hogy nem hordhattam ki eme csöppséget. Eddig nem is akartam gyereket, mert ugye nem volt senki, akitől akartam volna, de most már igazán kezdtem vágyni rá, erre meg "lepottyan" nekem az égből eme égi jövevény. Az angyaloktól jött, biztosra veszem.  Mert Bonnie nekem ugyan olyan kincs, mint Edward. S áldom az istent azért, hogy őket nekem szánta. Mert akárhány nehézségen megyünk keresztül ők mindig itt vannak. Mindig visszatalálunk egymáshoz.  Végre éreztem, hogy teljes a családom. Egy szerető pasi, egy gyerek, egy világ, ami mögöttem áll, és persze két tökéletes család.
- Rendben. - pusziltam meg a feje búbjánál. 
Végig néztem a koszos ruhámon, majd elfintorodtam. 
- Azt hiszem mindenkinek kijönne egy kis zuhany. - sóhajtottam, mire Alice somolygott egyet. 
- Ja, az biztos, úgy nézek ki, mint egy disznó. - sóhajtotta hisztérikusan Alice.
- Nyugi, drágám. - szólalt meg Jazz, és éreztem a nyugalomhullámot, amely az egész szobára kihatott. 
- Ja, nyugodj meg Alice. - mondta Emmett, majd kaján vigyor kúszott az arcára. - Jazz úgyis mocskosan szereti. - mondta, majd Rosalieval találkozott a tekintetük, és a mackó feljajdult. Apa, és anya egymásra néztek, majd fejcsóválva elmotyogtak egy "ezeknek a mai fiataloknak milyen mocskos fantáziájuk van". Elvigyorodtam, majd megsimítottam Bonnie enyhén rózsaszín arcocskáját. 
Edwar dközelebb jött hozzám, majd úgy suttogott, hogy csak én halljam.
- Nem kellene felmennünk fürdeni egyet? - kérdezte. Tudtam, hogy miért kérdezi mindezt halkan. Mert ha mi együtt fürdünk, akkor abból biztos, hogy nem fürdés lesz... hanem annál sokkal másabb, és vidámabb dolog. Mondjuk itt vannak a szüleim, és az elég érdekes lenne, ha hallanák, hogy mit csinál a lányuk ott fent a férfival, aki szeret. Hm... Mintha csak a gondolataimat hallották volna megszólaltak.
- Azt hiszem ideje lenne hazamennünk. - suttogta apa anyára nézve, aki bólintott. - Nagyon el leszünk havazva a dolgokkal, ha most nem megyünk haza.
- Igen. - helyeselt anya, mire én bólintottam.
- Rendben, de vigyázzatok magatokra út közben. - körbe néztem. Tudtam, hogy Dem nem lesz ott, azzal magyarázta, hogy "egy kis időre van szüksége". Persze tudtam, hogy ez nem így van, de beleegyeztem abba, hogy elmenjen.  Így legalább könnyebb lesz neki felfogni, hogy én nem úgy gondolok rá, mint ahogyan ő gondol rám. Szigorúan csak barátok. Ez így van jól.
- Persze, de sok őr még itt van kint a ház előtt. - szólt anya mosolyogva, majd mikor beleszagoltam a levegőbe megértettem. Egy csomó más vámpírillatot éreztem. De az volt a legérdekesebb, hogy Bonnie, és Edward intenzív illata (emellett az ismerős, édes vámpír illat)
elnyomta a szagokat. 
- Szia kicsim. - csókolt homlokon anya, majd Bonnie homlokára is nyomott egy csókot. - Szia. Edwardhoz ment, akit megölelt, és az szintén viszonozta a meleg ölelést. Legszívesebben sírtam volna, annyira meghatott ez az apró megnyilvánulás. - Szia Edward. - majd hozzáfűzött egy apró mondatocskát. - Vigyázz rá, tudom, hogy képes vagy megvédeni. 
- Rendben, Lissa. - suttogva, majd egymásra mosolyogtak. 
Apa is közelebb jött, hogy engem is egy jól ismert "Aro-s apai ölelésben" részesítsen. Melegen, szeretettel viszonoztam az ölelést, majd még egy puszit kaptam a homlokomra. - Vigyázz magadra lányom, hamarosan találkozunk.
- Ja, a koronázáson. - nyögtem. Ezt a részt teljesen elfelejtettem!
- Ott-ott, bizony. - kacsintott. - Majd mikor megérkeztél természetesen találkozunk, de a legtöbbet Chealseaval, és Renataval fogod tölteni. Na meg persze a keresztanyád is ragaszkodott hozzá. Szóval keveset fogunk találkozni, maximum egy üdvözlést ejthetünk meg.
- Úgy bizony, a kislányom felnőtt. - mosolygott anyám, majd rákacsintottam.
- Ja. - vigyorogtam. Apa megcsókolta, majd megcirógatta Bonnie arcát. Odasétált Edwardhoz, mire én döbbenten figyeltem, ahogyan kezet fognak, majd vigyorogva összenéztek. Ez most komoly, vagy csak egy film hülye szereplői vagyunk?  Vagyis ez inkább nem is film, hanem fogkrémreklám, mert mindenki mosolygott. 
Apa elbúcsúzott Carlisletól, majd Esmetől is udvarias búcsút vett, csak úgy, mint a többiektől is. Anya összebarátkozott Esmevel, így boldogan ölelgették egymást, és vidáman beszélgettek. Bonnie édesen elszunyókált a karjaimban. Gyorsan feltettem a kiságyába (Jé...már kiságya is van?) Sóhajtva integettem nekik, majd mikor elsuhantak hangosan felsóhajtottam. Hát ez is megtörtént. 
- Szeretlek. - suttogta a fülembe Edward. Észre sem vettem, hogy mögöttem van, azért megremegtem. - Ne haragudj, nem szándékoztam megijeszteni téged.
- Semmi gond. - mosolyogtam. - És én is nagyon, de nagyon szeretlek. - suttogtam, mire tarkójánál fogva magamhoz húztam egy csók erejéig. 
- Jaj, ne csöpögjetek már. - vigyorgott Emmett, és megkocogtatta nagy mancsival Edward vállát. - Hé, miért nem ölelgethetem meg én is a húgicámat?
- Emmett! - csattantam fel. - Te egy pillanatgyilkos vagy komolyan mondom! 
Elvigyorodott, majd közelebb jött, és behemót karjaiba zárt.  Csontropogtatóan ölelgetett.
Mosolyogtam, majd odaszóltam Edwardnak.
- Akkor megyünk fürödni? - kérdeztem, mikor Emmett bement.
- Mehetünk. - vigyorgott Edward, majd ütemesen simogatta hol a karomat, hol a derekamat, hold pedig  a kezei a pólóm alá is becsúsztak, mire én még gyorsabb tempóra kapcsoltam. Fel az emeltre sokkal inkább futottam, mint sétáltam, s mikor be akart húzni a fürdőszobámba megtántorodtam. Elvigyorodtam, majd szóltam neki.
- Menj be addig, nekem van még egy kis dolgom. - suttogtam, mire engedelmes kiskutya módjára ment be a fürdőszobába, és megnyitotta a csapot. 
Belenéztem a gardróbomba - ami természetesen tele voltak "Alice féle" borzadájokkal. Most örültem neki, hogy vannak ilyen sexys fehérneműk a gardróbomba. 
Hallottam, hogy Alice csilingelően felkacag, s hallottam, ahogyan Jazz is felnevet, de utána már nem hallottam, mert mindezt elnyomta a csapból ömlő víz zaja. Bizonyára ők is fürdenek. Gyorsan felvettem a fehérneműt, majd kinyitottam az ajtót.
Edward már a kádban volt, s hab fedte a testét. Gyertyák voltak ott, s tudtam, hogy ő is ugyanarra gondolt, mint én. Mikor rám nézett szinte hallottam, hogy az álla szépen lassan koppan a padlón. Felkuncogtam, majd a kád széléhez mentem, ahova leültem.
- Gyönyörű vagy. - suttogta vággyal telt hangon, mire enyhén megborzongtam. Hihetetlen, hogy még a hangja is ilyen hatással van rám! Ilyen nincs, baszki. 
- Köszönöm. - suttogtam csábító hangon. Végülis több-kevesebb sikerrel sikerült is elcsábítanom az én kis pasimat. 
Közelebb hajoltam, hogy egy vággyal teli csókot adhassak szerelmemnek. Nagyon hevesen reagált, s a derekai vasmarokként zárt körbe. Belemosolyogtam a csókba, majd jó erősen belemarkoltam a hajába, s jó erősen szorítottam magamhoz.
Olyan heves volt, hogy még engem is sikerült belehúzni a kádba. Teljesen habos voltam, de nem érdekelt. Megéreztem férfiasságát, mely a hasamnak nyomódott, s belenyögtem a csókba. A fehérneműm nem járt valami jól, mert Edward egy egyszerű mozdulattal véget vetett földi életének. 
Elvigyorodtam, majd elmerültem a habok között. Végigcsókoltam Edward nyakát, mellkasát, majd sokkal lejjebb mentem, s megtaláltam legféltettebb kincsét. Célul tűztem ki magamnak, hogy teljes boldogságot akarok neki. Hallottam férfias nyögéseit, majd teste megremegett, és elérte a gyönyör kapuját. Mikor felértem a felszínre, hátratűrte vizes hajamat, majd olyan csókban részesített, hogy isten bizony ájulás szélén álltam. Nyelveink vad táncot jártak, míg én lovaglóülésben ültem rajta, s nőiességem súrolta Edward féfiasságát.  Olyan hangosan nyögött fel, hogy ez nekem külön orgazmust okozott. Akartam, hogy még jobb legyen neki, ezért szívogatni kezdtem a nyakát. Edward viszont nem hagyta meg nekem azt, hogy most csak ő legyen a középpontban, ezért maga alá fordított, majd csak annyit éreztem, hogy lágyan beleharap a nyakamba, ami úgy hatott rám, mintha csak kábítószert kaptam volna egyenesen az idegrendszerembe. Elvigyorodott, majd áttért a melleimre. Lágyan szívogatta a mellbimbómat, amitől olyan hangosan felnyögtem, hogy egy kicsit még el is szégyeltem magamat. De tényleg csak egy kicsit, hisz ha nem tetszik nem kell hallgatni. Mondjuk amúgy Alice fürdőjéből, és Rosalie fürdőjéből jövő zajok sem arról árulkodtak, hogy társasoznak...
De ez most mindegy, ugyanis arra lettem figyelmes, hogy Edward lejjebb halad a mellkasomnál, s lemerült a víz alá. Megtalálta a nőiességemet a nyelvével, mire enyhe szívinfarktus kerülgetett. Hangosan sikítottam, s a szememet bezártam, fogaimat összeszorítottam, mikor ujjai is kényeztettek már. Vergődni, majd remegni kezdtem, amit a kéj okozott, s hangosan sikítottam, mikor elértem a beteljesülést. Hangosan ziháltam, majd mikor felért a felszínre hajánál fogva rántottam magamhoz, s csókoltam meg mindent elsöprő szenvedéllyel. Ujjait továbbra sem vette ki belőlem, és mozogtatni kezdte azokat. 
- Edward.... - nyögtem elfuló hangon. - Neh...
Elvigyorodott, majd csókokkal borította be az arcom, a nyakam, a fülem mögötti kis, érzékeny részt (amitől természetesen még jobban feltüzelt, ami majdnem szinte lehetetlen volt, mivel már most körülbelül úgy nézhetek ki, mint egy rakás faszén), majd a fejem búbjára lehelt csókot, a homlokomat ajándékozta meg puszival, az orrom hegyét, majd az arcomat, s mikor már rendesen nyöszörögtem a nevét, hogy adjon már nekem egy átkozott csókot mert akkorát sikítok az élvezettől, hogy még Kínában meghallják. 
Mosolygott, majd csak éppen sikerült megcsókolnia, mikor másodszorra is elértem a beteljesülést. Természetesen nem álltunk meg, miért is tettük volna?
Lábaimmal átfogtam a derekát, s még szorosabban húztam magamhoz. Akartam, hogy bennem legyen, akartam, hogy végre teljesen egyek legyünk, akartam őt, teljes egészében. Testileg, és lelkileg is.
Kezei gyengéden masszírozták a melleimet, mire én a kezébe vettem kincsét, majd gyengéden simogattam. Megfeszült, s mosolyogtam. Gyengéden, és remélhetőleg sexysen haraptam bele az ajkamra, melyek a csókjára duzzadtak. Annyira szerettem őt, s próbáltam ezt teljesen kimutatni neki. Úgy látszik sikerült. Meg akartam szólalni, de nem tettem. Hisz minek, ha már réges-rég túljutottunk a testiségen? Ez már réges-rég forró szeretkezés volt. Finoman megremegtem, mikor megajándékozott a jól ismert "Edwardos" féloldalas mosolyával. 
- Edward.... - suttogtam megint én, mire hümmögött egyet. - Ha.... mosth...nehm...csinálszh...valamit....esküszömh...hogy....szétesek... itth... előttedh..... - majd hangosan felnyögtem, megint megharapta a nyakamat. Komolyan mondom, hogyha nem cselekszik, akkor én fogok cselekedni.
Megfogtam a férfiasságát, majd cseppet sem gyengéd módon magamba vezettem. Felnyögtünk a bizsergő érzéstől, ami átjárt mind a kettőnket, s a csípőmet mozgatni akartam, de megállított. Fejét hátravetve élvezte, s én is hasonlóan tettem. Meguntam már a várakozást, s mozogtattni kezdtem a csípőmet. Felsikítottam, és élvezettel hallgattam férfias kiáltásait, majd gyorsítottam a tempómon.  Egyszerre mozogtunk, majd elértem a beteljesülést. Teljes extázis éreztem, s a fejemet hátravetve élveztem.
Mivel ő még nem érte el azt, amit én, azért mozogtatni kezdtem ismét a csípőmet. Egyre hangosabban, és ritkábban férfiasan kiáltozott. Nem voltam szégyenlős most, hisz volt más dolog, aminek kellett, hogy érdekeljen. 
Elvigyorodtam, ahogyan csodálattal teli tekintetét rajtam tartotta, majd vággyal teli csókot váltottunk, majd elérte a beteljesülést. Teste megremegett alattam, majd élvezte egy csarabig, aztán kicsusszant belőlem, és ma mellé vont. 
Élveztük a kellemesen meleg vizet, majd ő szólalt meg.
- Ez annyira.... de annyira.... fenomenális volt, hogy az valami hihetetlen. - suttogta rekedten, s mélyen a szemebe nézett. Lassan elmerültem imádni való mézarany szemeiben. 
- Tudom, én is éreztem. - suttogtam mosolyogva neki. Megcsókolta a homlokomat, majd lassan a számhoz hajolt.  Megcsókolt, édesen mozogtatta ajkait az enyémen, majd mikor elváltunk homlokunkat egymáséhoz érintettünk, majd bugyuta mosollyal néztük egymást. Örökké tartó pillanatig maradtam volna így, de egyszer ki kellett, hogy szálljunk. 
Sóhajtva szálltunk ki a kádból, majd a dugót kihúzva csavartuk magunkat lepedőbe. 
- Segítesz? - kérdeztem kacéran, mikor elkezdtem magamat törölgetni.
- Hogyne. - pattant mellém, majd gyengéden elkezdte rólam törölgetni a vízcseppeket. A melleimen vagy hatszor áthaladt, mikor a felsőtestemet szárította.
- Az már száraz. - mondtam neki vigyorogva, mire megajándékozott kedvenc, rossz fiús, féloldalas mosolyával.  - Szeretlek, az életemnél is jobban szeretlek. - suttogtam.
- Én is! - mondta rögtön. - Az életemet is odaadnám azért, hogy cserébe te boldog lehess, s láthassam azt a csábító, de mégis meleg mosolyodat telt ajkaidon. Ölni tudnák azért, hogy megérinthesselek, s bármit, de tényleg bármit megtennék csak azért, hogy te világéletedben a legjobbat kaphasd az Istentől. Mert te vagy az én kis angyalocskám, aki leszállt nekem az égből, s elhozta a végső boldogságot. Te vagy az, aki kell nekem. Csak veled lehetek egész. Te vagy az, akitől a szívemet boldogság lepi el, te vagy az, aki miatt még én is képes vagyok felhőtlenül boldog, és szerelmes lenni. Én már túljutottam azon, hogy szeretlek. Én már réges-rég imádlak. - Suttogta, majd sóhajtva körém tekerte a törölközőt,  alig tudtam elnyomni  csalódott sóhajomat, mire halvány mosoly kúszott az arcára. A nadrágjához ment, majd kivett belőle egy apró dobozocskát. 
- Isabella Volturi. - szólalt meg, hangja izgatott volt, és reményteljes. - Megtisztelnél azzal, hogy örökké láthassam arcodon azt a lélegzetelállító mosolyodat. Megtisztelnél azzal, hogy leélnéd velem az örökkévalóságot? Megtisztelnél azzal, hogy közös életet teremtsünk ketten?Megtisztelnél azzal, hogy a feleségem, lennél? Isabella Volturi, hozzám jönnél feleségül?
Mikor nem szólaltam meg, akkor kétségbeesetten magyarázni kezdtem.
- Nem baj ha nem, természetesen. Csak azt akarom, hogy boldog légy, tényleg. Nem sértődök meg, csak a boldogságodat akarom. Szóval, ha nem....akkor....
Befogtam a száját, mielőtt még több hülyeséget hordhatna itt el. Elmosolyodtam, majd kimondtam a válaszomat, mely megpecsételi az egész életemet, és hatással van a jövőmre is.
- Igen! - sikítottam, majd a nyakába vetettem magamat. 
- Mi? - kérdezte hitetlenkedve szerelmem.
- Jól hallottad. - vigyorogtam. -Igen, leszek a feleséged!
- Szeretlek Mrs. Cullen. - vigyorgott. Ó, szóval Cullen?
Alice sikítását hallottam, majd mi, ahogyan csak tudtuk felkapkodtuk a ruhánkat, és a szobámba mentünk. Ugyanis nem lenne éppen kényelmes, hogy egy száll törölközőben törné ránk izgatottságában az ajtót. Ez már úgyis kínos, hogy Alicenek így volt látomása. De most nem érdekel, édes mindegy.
Ahogyan mondtam: Alice sikítva jött be az ajtón (illetve majdnem betörte az ajtót...szegény ajtó) és a nyakamba vetette magát.
- Gratulálok! - sikította, mire visszaöleltem neki. Akkor jutott csak eszembe.
- Hol a gyűrű? - kérdeztem Edwardhoz  fordulva, mikor Alice elengedett..
- Jaj, tényleg. - kapott a fejéhez Edward. Mintha el tudná felejteni, de lehet, hogy inkább másra terelődött a szó, és emiatt. - Azt hittem már sosem kérdezed meg - mondta. Á, szóval  akkor tesztelni akart, jól állunk komolyan mondom.
Edward  ismét letérdelt elém, majd az ujjamra helyezte a gyűrűt. Alice vigyorogva figyelte az eseményeket. 
- Na mi van, Bella? - kérdezte egy dörmögő hang. Felismertem a hang tulajdonosát: Emmett Cullen állt ott az ajtóban, s a fél család körbevette.  - Ennyire jó volt, hogy még ilyen engedékeny is vagy az öcsiből? Teljes papucsot csinálsz belőle!
- Igen, csatlakozhat a klubbotokhoz, papucsférjek. - röhögtem fel, majd közelebb mentem a vőlegényemhez. Szorosan átöleltem, majd hallgattuk Alice lelkes csacsogását....

Lunar Eclipse - 19.fejezet

 Sziasztok!Meghoztam az utolsó előtti fejezet-et.Igen igen, ezután már az epilogus jön.Majd a második könyv ami ha minden igaz a Dream címet kapja. Remélem nem lett rővid, de tökéletes a befejezés:)Sok megjegyzést:vagyis a komi határ 15! Addig nincs Friss amig nem lesz meg! Jó olvasást! (Chinty voltam:)

 Mentőakció 4/4


(Bella szemszöge)

Kezeim remegni kezdtek amikor rádöbbentem mennyire gyenge is vagyok.Az előttem álló Nicolas kétszer olyan nagy mit Emmet, mégis mit gondoltam?-kérdeztem gondolatban. Vicsorgó fogai fenyegetően csatogtatta felém. Ha már meg kell hogy haljak, hát haljak.De életem értelme éljen. Edwardra sanditottam aki szinte Vlagyimir alat volt. Csak őt nem!-nyögtem gondolatban.

• -Na mi van kislány, talán félsz?-kérdezte mereven Nicolas. Szemei vérvörös fénye szinte azzonal félelemmel töltött el ahogy bele néztem abba.
•  
• -Hogy én?-kérdeztem még mindig igen higgatan.-Szerintem neked kéne, hiszen nem sokára a fejed már Volterra kapuján fog logni.
• 
  
• -Azt hiszem a szerelmedé előbb!-mordult fel nyájasan.Én már Edward felé se mertem fordulni, ha tudtam volna segiteni rajta már rég nem itt álnék mint egy idiota.
• 
  
• -Remélem imátkoztál, te nyomorult mer pokolra jutsz!-morogtam magamból kikelve. Bonnie arcocskája és Edward szemei lebegtek előttem. Ez adott igazi erőt.-Szeretlek, Edward!-leheltem majd Nicolasra vetettem magam. A körülöttem lévő vámpírok, a Cullenek, a Danali és az én családom mind az újszülöteket próbálták megállitani. Szerelmem és legjobb barátom pedig a másik két nyomorultal harcolt akik a ROMÁNOKNAK modják magukat.
• 
  
• -Nicolas kemény teste az enyémnek csapodott mire én felnyögtem a hirtelen jött erőtől amit a jobb oldalamon éreztem. Ezzel a nagy lendülettel nekicsapodtam a közvetlen mögöttem elterülő erdő fáinak. Fájdalmas zihálásom teljesen beteitette az egész területet.
• 
  
• -Bella!-orditották többen is de segitségemre senki sem tudot sietni.Aztán mégis egy ismerős morgás rázta meg a földet és Nicolas kemény teste lekerült rólam.
• 
  
• (Edward szemszöge)
• 
  
• Csak Bellára tudtam gondolni és arra szüksége van rám, mégis én voltam az aki vesztésre állt az előttem álló Vlagyimir ellen. Félszemmel mégis Bellát néztem aki kisseb beszélgetést zajlitott le Nicolassal, aki kétszer akkora volt mint Emmet. Pont ezért kéne most nekem segiteni!-gondoltam.De amig így álók szinte állandó veszélyben nehez fog menni. Vlagyimir ismét a nyakam köré tekerte fehér újjait de ismét próbáltam küzdeni egy lehetséges nyak kitörést.
• 
  
• -Szeretlek, Edward!-halottam szerelmem leheltnyi vékony hangját. Tehát mégis szeret, idiota modra azt képzeltem egy barátság bagyis egy kialakuló szerelem elölte mindazt amit érzett irántam. Most még is az én nevemet mondta, vagy is szeret.
• 
  
• -Én is szeretlek, Bella!-nyögtem majd ugyanabban a pillanatban egy hatalmas rugással lefejtettem magamról Vlagyimirt. Kezeimmel csapkodva próbáltam minél messzebb ütni. Fülsöketitő zugással téptem ki egyszerre mindkét kezét, mire ő felnyögött. Mindezután mögé kerülve tekertem ki a nyakát ezzel lerántva a fejét. Két kezem közt fogva roppantottam darabokra.

• Ugyanebben a pillanatban visította mindenki egyszerre Bella nevét, mire közvetlenül rájuknéztem. Nicolas böhöm nagy teste szerelmemen volt aki kintol szenvedően vonaglott alatta. egy hatalmas morgás jött fel belölem.
•  
• Villám gyorsan termedtem ott leszedve szerelmemről a böhöm nagy Nicolas-t.

• Csapkodva próbált kiszabadulni kezeim közül, de jól észre vettem ha valaki mögé kerül és lefogja nem tud szabadulni. Bella is tökéletesen lefogta öt. de most mégis mint egy vadállat tépte ki magát erős karmomból és vetette rám magát. Szinte abban a pillanatban felnyögtem amint megéreztem kemény öklét az arcomban. Majd hosszú újait a nyakam köré csavarta és a földbe csapott mint egy próba babát.
•  
• Éreztem ahogy repedni kezd a testem, nem féltem attól hogy leszedi a fejemCsak attól hogy esetleg szerelmem előtt teszi.
•  
• Kezeit teljesen széteritette az arcomon és körém végig huzta rajta.Fülsüketitő morgás hangzott fel belőlem, amikor a fájdalom égetni kezdett.Nem birom tovább!-gondoltam.FÁJ? FÁJ FÁJ!-üvöltöttem magamban.
•  
• -Edward!-sikitotta szerelmem.Nicolas teste lekerült rólam majd csattant valami, és az a valami nem az én nyakam volt. Felnéztem és Nicolas Bella megcsonkított testét fogta. Ebben a pillanatban szét vetett a szerelem amit Bella iránt érzek és az undor, a düh, a gyülölet és a bosszu vágy amit Nicolas váltott ki belölem.
•  
• Ezekkel az érzésekkel indultam neki hogy megöljem Nicolas-t aki Bella testét eldobva rontott felé. Kikerültem a támadását, mögé kerültem majd eltekrtem a nyakát. Hatalmas robbantással került le a feje amit a földhöz basztam és ütni kezdtem Nicolas életelen testével eggyüt.
•  
• -Te rohadék!-üvöltöttem magamból kikelve.Szerelmem életelen testére rá se mertem nézni amikor végül felálltam.Apa nyugtató keze a válamon volt amikor fájdalmas a szemébe néztem.
•  
• -Vége!-suttogta.Tényleg vége volt, mindennek.Az életemnek a szerelmemnek saját magamnak.
•  
• -Igen vége!-leheltem.Ekkor néztem csak oda ahol szerelmem megcsonkitott testét láttam utoljára. De a szemem ekkor csillogni is kezdett. Állt, és mosolygott.-gondoltam.Dimitri karjaiba borulva mosolygott.Az édes apja az oldalán állt és simogatta selymes haját.-Bella...
•  
• -Nincs semmi baja azon kivül hogy minden csont eltört a válától a csuklojáig!-mondta rám mosolyogva Carlise.
•  
• -De...-suttogtam.Megint Dimitri szorongatta.Nem az apja vagy az annya.Hanem Dimitri, amitől hatalmas fájdalmat éreztem a szívem táján.Kevésbé olyat mint amit akkor éreztem amikor megláttam megcsonkitott kezeit egyben testét.De eleget ahoz hogy elmenjek.-Azt hiszem most elmegyek egy kis időre...
•  
• -Mi mindig zseretni fogunk ez soha ne feledd, fiam!-suttogta Belláékat nézve.Bologadtam majd megfordultam hogy elmejek amikor Ő az utamba állt.
•  
• -Mégis hová készülsz?-kérdezte felhuzott szemöldökkel.
•  
• -Szerinted?-kérdeztem gorombán.
•  
• -Nem értelek!-suttogta.-Talán már nem szeretsz?
•  
• -Mi?-kérdeztem.-Egyszerűen imádlak, te vagy az ennyetlen lény aki még ehez a földhöz köt!
•  
• -Csak ennyit akartam hallani!-mosolygott rám.Közelebb jöt majd megcsókolt. Érzékien, szenvedélyesen surolták egymást ajkaink.-Szeretlek!-lehelte amikor elváltunk egymástól.
•  
• -Én is szeretlek!-mondtam. Ez nem volt kétség.

Friss, lehetőleg ma!

Sziasztok!


Itt Chinty.Most, vagyos a kövit énhozom nektek!Vissza tértem a kis szabadságomról, (persze holnap megyek tovább és csak csütörtökön jővök)Aztán elmegyek vasárnap!- nem panaszkodhatok:)
Szóval ma Friss:)