Lunar Eclipse - 16.fejezet

Hosszas - ha szabad így kifejeznem magam - tökölés után végre megjött az ihletem. ;D Szóval hoztam a fejezetet. Ha írtok sok-sok komit, akkor hamarabb hozom a kövit. ;D Puszi:Waneeey

Mentőakció 1/4

 (Bella szemszöge)

- Mi az, hogy nem találtátok még meg? – sikítottam, és eszeveszett dühömet az erdő negyede meg is érezte, míg valaki le nem fogott engem.

- Sajnálom… - mondta lehajtott fejjel Félix. – Nem találtuk meg, pedig a fél erdőt tűvétettük érte!

- Ez remek! – csattantam fel. – Remek!

Az egész erdő megnézték, és a szag már nem friss. Szóval elvitték, vagy önszántából ment el. Gond van, de még mekkora. Elővettem a telefonomat, és tárcsáztam a  jól ismert számot.

- Haló? – szólalt bele Alice a telefonba.

- Szia Alice! – köszöntem neki sürgetően.  – Nem ment haza, igaz? – kérdeztem reménykedve.

- Kicsoda? – kérdezte rögtön. Ezek szerint nem.

- Hát Edward! – sikítottam. Annyira dühös voltam, hogy csak na. Először elrabolják a legjobb barátomat, aki éppen aznap vall nekem szerelmet. Aztán elrabolják a szerelmemet, akit teljes szívemből szeretek. Mit tudnak még ezek után tenni velem? Megölnek, vagy mi? Az nem lenne olyan rossz ahhoz képest, hogy Edwardot megöljék. Én abba komolyan belehalok! Azt biztos vagyok benne, hogy lelkileg nem élem túl, testemet majd elintézik. Az még kevésbé fájdalmas részt.

Alice felsikkantott.

- Nem! – mondta, és a hangja elhalt. Hallottam, hogy a telefon kiesik a kezéből. A francba, ó a francba! Biztos látomása van.

- Bella? – szólalt bele Carlisle a telefonba.

- Szia Carlisle! – mondtam gyorsan, de szinte ismét kiabálásnak hallatszott. – Mi van Alice-szel?

- Látomása van, még mindig. – mondta Carlisle. A hangja most nem volt nyugodt, inkább aggódó. – Van valami hír Edwardról?

- Nincs, de jelen pillanatban is keresik. – mondta rekedt hangon. Komolyan nem vagyok síró-pityogó, de most esküszöm a sírógörcs kerülgetett. Pedig nem szoktam sírni, sokat. Még mindig próbálom úgy felfogni a dolgokat, hogy Edward itt van valahol a környéken, és csak az embereim hülyék, akik keresik őt. – Viszont attól tartok, hogy oda fognak menni.

- Kicsodák, Bella? – kérdezte Carlisle.

- A románok! – mondtam, és a higgadt álarcomat ismét átvette a félelem. De nem magamat féltettem, hanem azt, aki a legfontosabb számomra; Edwardot. Na meg persze a leges-leges-leges legjobb barátomat, aki mindig mellettem állt, és az életét is képes lenne odaadni értem. Ha a Cullen családnak valami baja esik akkor…

Azt tudom, hogy anyáék biztonságban vannak, de őket is féltem. Ez természetes, hisz a szüleim, akiket szeretek, és felnézek rájuk.

- Mit keresnek ők itt? – kérdezte Carlisle. Gondolom ismerte a románokat, mint esetleges barátok. Nos, ez most nem fordulhat elő, ha a királynő oldalán álnak.

- A helyes kérdés inkább az, hogy kit. – mondtam halkan, majd hangos sóhajtással válaszoltam. – Engem keresnek, engem akarnak megölni, engem akarnak. – mondtam gyorsan. Szinte hadartam a szavakat, de biztos voltam benne, hogy Carlisle felfogta a szavakat, amik előbb elhagyták ajkaimat, és gondoskodtak róla, hogy az egész erdő megfagyjon keletkezésükkor.

Teljesen megfagyott a levegő, ahogyan azt már előbb is mondtam. Carlisle nem szólt bele a telefonba, én sem tettem.  A körülöttem álló emberek is mind hallgatásba burkolóztak. Hagytam had emésszék meg a szavaimat a Carlisle mögött - előtt - mellett álló emberek, akarom mondani vámpírok.

- Hol vagytok most, Bella? – kérdezte gyorsan Carlisle.

- Csak pár kilométerre a háztól. – mondtam, de még nem értettem, hogy most ezt miért kérdezte.

- Pillanat, Alice feléledt.

Éles sikítást hallottunk mind. Kezdtem pánikba esni. 

- Mi történt? – kiáltottam a telefonba, és kétségbeesetten szorongattam azt. Valaki átvette a telefont, csak akkor tudtam meg, hogy ki, mikor az magyarázni kezdett.

- Alicenek látomása volt, hogyha nem megyünk most azonnal oda hozzád, akkor meghalsz. – darálta a kagylóba a mondandóját Rosalie. – Szóval most azonnal indulunk.

- De… - kezdtem volna tiltakozni. Mit ér az én halálom, hogyha nekik valami bajuk esik? Hát semmit.

- Nincs de Bella! – dörmögte a telefonba Emmett öblös hangja. – Most azonnal megyünk.

Hallottam a szelet süvíteni a telefonba, de senki sem szólalt meg.

Remek, ismét idegesítő csendbe burkolóztunk, miközben lehet, hogy Edward életének perceit veszítjük el. Sietnünk kell! Pár másodperc múlva a Cullen család – Edward kivételével –, és a Denali család – Tanya kivételével –  na meg a két őr, akiket odaküldtem ott álltak előttem.

- Én nem akarom, hogy itt legyetek! – mondtam.  - Nem akarom, hogy megsérüljetek. Sokat jelentetek számomra!

- Mi viszont itt akarunk lenni! – szólalt meg szinkronban Emmett, Jasper, Alice, és Rosalie. Remek, remek. Meg akarnak halni csak miattam…

- Edward veszélyben van. – mondta Esme aggódva. – Segítenünk kell!

- Rendben! – mondtam eltökélt, vezetői hangon. Vagyis úgy, ahogyan még sosem beszéltem. Mindenki meglepetten nézett rám, majd íriszükben eltökélt fény csillogott. – Akkor most a vezetői képességemre hagyatkozom. Vagyis valami olyasmire. – tettem hozzá fintorogva. De akkor átfutott a gondolat a fejemben, hogy nem szónokolni kell, hanem cselekedni. – Nem mondok semmi újat, csak konkrétat. Szóval, csapatokra fogunk oszlani, akik más-más területet fognak még egyszer átfésülni, nyomokat keresni, majd ha találtak nyomot, akkor értesíteni mindenkit. 

Mindenki bólintott, és helyeselően morajlottak.

- Félix. –harsogtam, és az előttem térdelő barátomra néztem bizakodó tekintettel. – Te leszel Északon Chealseaval, és Renataval. – mondtam, majd bólintott. – Most állj fel! – mondtam, és a kezeimet a vállára tettem. – Vigyázz magadra, barátom.

- Te is Bella, te is! – mondta, majd jó szorosan megölelt. – Életünket a királynőért! – szólalt meg fél perccel később.

- Életünket a királynőért! – szólalt meg helyeselően Chealsea.

- Életünket a királynőért! – helyeselt Renata.

- Vigyázzatok magatokra. – mondtam, majd hozzátettem. – Kérlek. – bólintottak, majd Chealsea megfogta Félix kezét, és Renataval együtt elsuhantak.

- Emmett! – szólaltam meg hangosan, mire a szólított személy meglepetten nézett rám. Közelebb jött, és meghajolt.

- Te leszel Délen Adammel, és Sulpiciával. – intettem az egyik őröm, és a mögöttem álló személy felé. – Vigyázz magadra, bátyó. – mondtam. – Állj fel! – megtette a kérésemet. Megöleltem, de jó szorosan. Nem bírnám ki ennek a nagydarab mackónak az elveszítését.

- Rendben, meglesz, hugi. – mondta vigyorogva. – Megtaláljuk az öcsit.

- Ti is vigyázatok magatokra, de nagyon! – néztem Adamre, és Sulpiciára.

- Életünket a királynőért! – szólalt meg Emmett, Adam, és Sulpicia teljes összhangban. Bólintottam, hogy mehetnek, majd eltűntek a fűk mögött.

- Jasper! – szólaltam meg, és az említettre néztem, aki – csak úgy, mint Emmett – meglepett képet vágott, és közelebb jött hozzám, majd meghajolt. – Te leszel Nyugaton Jane-nel, Rosalieval, és Damon-nel. – mondta, és az előttem álló szőke szépségre, majd az izmos testőrömre mutattam. – Vigyázz magadra, te is. És vigyázz a többiekre, hős katona. – tettem hozzá. Tudtam a hős múltjáról. Halványan elmosolyodtam, majd őt is, mint mindenkit jó szorosan megöleltem.

Ugyan azzal a szöveggel távoztak:

- Életünket a királynőért! – Ha túléljük ezt az egészet, akkor ne felejtsem el ezt az egészet elfelejtetni velük. Már ha túléljük.

- Carlisle. – szólaltam meg, mire az említett elém állt, majd meghajolt. Most amúgy sem vagyunk olyan helyzetben, hogy megparancsolgassam, hogy ne hajolgassanak előttem, ezért nem szólaltam meg.  – Te mész Keletre Esmevel, és Juliaval. – intettem szeretett „pótanyám”, és az egyik különleges képességgel rendelkező testőröm felé. Julianak érdekes képessége van; képes lelassítani egy esetleges mozdulatot olyan lassúvá, hogy azt könnyűszerrel ki lehet kerülni, vissza lehet támadni nagyon gyorsan. Szóval ez, ha nagyon erősen használja, akkor bénító hatást ér el az esetleges embernél, vagy vámpírnál. Hasznunkra lesz az biztos. – Vigyázz magadra! – mondtam ugyanazt a szöveget, mint mindenki másnak. Természetesen komolyan gondoltam a mondottakat.  

Megöleltem Carlislet, jó szorosan, mire egy apai öleléssel válaszolt, majd eltüntek.

Én itt maradtam Alice-szel, Alec-kkel.