Lunar Eclipse 15.fejezet

 

Sziasztok!Bella szm Waneeey Edward szm én (Chinty) írta.Komi határ:15 komi.Jó olvasást és jó ét...Puszi!

(Bella szemszöge)

Azzal elsuhant Emmettel, és Dem keresésére indultak.

A nappaliban ültem, és az arcomat beletemettem a tenyereimbe. Annyira féltem. Féltettem Dem-t, hogy valami hülyeséget csinált, féltettem Edwardot, mert nem élném túl az elvesztését. Ő a mindenem ezen a földön.

- Bella, nyugodj le, minden a legnagyobb rendben lesz! – csitított Alice, mikor keserves sírásba kezdtem.

- Alice, nem hiszem el, hogy tehettem ilyet? – kérdeztem szaggatottan. A bűntudat teljesen szétmállott a törékenynek látszó kemény, szikla testemen.

- Nem tettél semmi rosszat. – mondta, majd elkezdte simogatni a hátamat, hogy egy kicsit is, de le tudjak nyugodni. Nem ment a legjobban…

- Persze. – mondtam, és automatikusan le akartam törölni a könnyeimet, de rájöttem, hogy nincsenek is könnyeim, mivel teljesen vámpír vagyok. – Az egész az én hibám!

- Meg találta a zsák a foltját, komolyan mondom. – morogta Jasper, aki a sarokban állt, és a falnak támaszkodott. Ő nem ment a többiekkel, mivel Edwardék ragaszkodtak hozzá, hogy egynél több férfi legyen a házban, ha esetleg valaki – aki valószínűleg Dem eltűnésének oka volt – feltűnne. Bár én nem vagyok abban a hitben, hogy engem minden áron meg kellene védeni. Inkább a többieket kellene védeni, nem pedig engem. Nem érek annyit. 

- Hú…de vicces…mikor kellett volna nevetni? – kérdeztem idegesen, és rettentően élesen. Így még sosem hallottam beszélni saját magam, bár tudtam, hogy az aggodalom, és idegesség is közrejátszott ebben a szituációban.

- Nyugodj meg, Bella. – jött közelebb Jazz, és a vállamra tette az egyik kezét, így még több nyugalmat kaptam. A remegésem elhalt, de még mindig nagyon aggódtam, és még idegesebb, és összezavarodottabb lettem.. Csörögni kezdett a mobillom. A kijelzőn Félix száma villogott.

- Szia! – köszöntem gyorsan, és szerintem olyan gyorsan, hogy alig hallotta meg.

- Szia. – szóval mégis meghallotta. – Megsejtettük ki áll e mögött.

- Ki, mond! – sürgettem.

- A románok. – mondta. – Demetriet elrabolták a románok. – mondta, és éreztem, hogy susog a szél mellette. Bizonyára futnak. Csak akkor fogtam fel, hogy mit akarnak.

- Azonnal oda megyek! – mondtam. – Hol vagytok?

- Az erdőben nem messze tőletek. – mondta.

- Máris megyek. – mondtam, és már álltam fel, és felvettem a cipőmet. – Jöjjön valaki?

- Ne, ne jöjjön! – mondta – Nem lenne okos ötlet, mivel ott lehet a legjobban érezni a szagodat, és nem engedhetik a házba. Négy őrt odaküldött az apád, hamarosan ott lesznek. – végszóra kopogtattak.

- Máris indulok! – mondtam, és már felvettem a kabátot. – Szia.

- Szia! – köszönt. Odamentem az ajtóhoz.

- Bella elmagyaráznád mi folyik itt? – kérdezte Jazz, és hallottam, hogy a többiek is lejönnek az emeletről.

- Mindjárt találkozom a seregemmel, és apuval és anyuval is. – mondtam. – A románok elrabolták Demetriet. – mondtam, majd és sóhaj kíséretében folytattam. – Apa küldött őröket, hogy vigyázzanak rátok, itt lehet legintenzívebben érezni az illatom. Nem fog bajotok esni. Amint lehet Edwardot is ideküldjük.

- Még mindig nem értem. – mondta Alice. – Miért rabolták el a románok Demetriet?

- Mert engem akarnak elkapni. – mondtam. – Meg akarnak ölni, és mivel Demetrieről tudták, hogy a barátom, ezért őt fogták el. – mondtam. Alice ijedten nézett rám.

- És te azt hiszed, hogy nem szállunk be a harcba? – hördült fel Jasper.

- Pontosan. – mondtam. – Itt maradtok. – az őrökhöz fordultam, akik meghajoltak, fejüket leszegték. – Meg kell ígérnetek valamit. – mondtam.

- Bármit királynőm. – suttogta az egyik.

- Jobban vigyáztok rájuk, mint a saját életekre, megértettétek? – kérdeztem.

- Mindent a királynőért. – hajoltak meg. Megfogtam a vállukat.

- Álljatok fel. – mondtam, eleget tettek a kérésemnek. – Ha remek munkát végeztek jutalomban lesz részetek. – mondtam. – Mindent bele. – mondtam, és kisétáltam az ajtón. 

(Edward szemszöge)

Szélsebesen  futottam mögöttem hagyva mindenkit.Bellát, és az iránta érzett szerelmet is.Hogy miért?Mert tudom hogy már nem szeret.Hiába álitja hogy de, nem vagyok képes hinni neki. Egyszerűen nem tudom felfogni miért nem, talán azért mert hallom mások gondolataiban mennyire szomorú Dimitri miatt.
-Edward, állj!-orditotta Emmet.
-Takarodj!-morogtam majd gyomorszájon rugtam amikor hátrafordultam.Megigértem Bellának hogy vissza viszem neki Dimirit.És ezt be is tartom, de nem fogok vele tartani.Éljenek boldogan.
Én csak azt teszem ami Bellának jó, és ami boldoggá teszi.És melletem nem lehet az amikor egy másik férfit szeret.Biztos vagyok benne hogy hosszú ideje, de ezt még magának sem lett képes elmondani.
Néhány óra futás és uszás után megéreztem Dimitri Volturi illattát.És nem csak az övét...rajta kivül még három ismertelen mozgolora is figyelmes lettem.
-Áhhh, Edward Cullen!-mondta egy ismeretlen hang.Majd egy eddig ismeretlen fájdalommal találtam szembe magam.Vagyis nem is volt olyan ismeretlen.Utoljára a vámpírrá válásom előtt éreztem...a sapanyol náthának egy erősebb rohama remegtette meg a testem.
A főldön voltam.-jöttem rá.
-Nem gondoltam hogy egyedül fogsz jönni!
-Ne beszélj egyes számba Matudor barátom!-mondta valaki más.
-Nicolas pofa be!Had élvezzem a helyzetet!-biztosra vettem hogy ezt a férfit hivják Matudornak, aki pedig rá szólt....(felnyögtem)....Nicolasnak.De a harmadikat?Biztosra vettem hogy neki van ilyen képesége.
-Ne vitatkozatok!-orditotta a harmadik.
-Na de Vlagyimir, te is tudod hogy ez jobb mint az elöző.-mondta Matudor.
-Nekünk a királynő kell!-harsonga Nicolas.-Ezt öljük meg!
-Szerintem meg ne...ti is láthatátok mennyire bele van havarodva a királynő!-mondta Matudor.-Ha megtudja egyből ide fog jönni!
-Na de...-kezdte Nicolas de Vlagyimir közbe szólt.Innentől minden homályos lett, a fájdalom amit 100 éve nem éreztem ismét átvette az iráyitást a testem fellet, de még birtam.
-Volterrába megyünk!És őket is visszük!-halottam meg, még utoljára Vlagyimir fagyos hangját.-És visszük a mi újszülötteinket is...-Ti meg vagytok huzatva-nyögtem fájdalmasan.
-Nagyon jól birod!Elismerésem!-nézett a szemembe Vlagyimir.-Igazad van!Mevárjuk, mig ők jönnek ide...vagy....Forksba megyünk!
-Ez még jobb is!-hahotázott Matudor.Ezután a fájdalom átvett minden érzésemet és a sötétséggel néztem szembe.