Lunar Eclipse - 8.fejezet

 

Meghoztam a következő fejezetet (Waneeey)

A komihatár 12 komi.:)

Jó olvasást gyerekek. 

Teljes béke.

(Bella szemszöge)

Tanya rámeredt összekulcsolt kezünkre, és nem csak Ő tett így. A Cullen család szinte minden tagja csodálkozva nézett – kivéve Alice-t és Jasper.

Kihúztam magam, és megeresztettem egy „hé, baby lekéstél” pillantást Tanyára.

-         Üljünk le… - indítványozta Carlisle megtörve a csendet. Tanya próbálta felszedni a leesett állát a padlóról. Kate furcsa képpel méregetett: nem tűnt barátságtalannak, hanem inkább kedvesnek, bizakodónak.

-         Rendben. – egyezett bele egy férfi. Nem láttam az arcát, de mikor megfordult felismertem. Eleazar volt. Sok ideig a Volturi szolgálatában állt. El akart menni, de apa nem akarta, aztán persze rávettem apát, mert tudtam, hogy Eleazar  megtalálta az igaz szerelmet.

-         Eleazar! – vigyorogtam. – Szia! – rám nézett, és láttam, hogy meglepett.

-         Kicsi Bella! – jött oda hozzám. Megölelt. – Megnőttél azóta, amióta nem láttalak.

-         Persze, hogy megnőttem. – vigyorogtam. – Megnőttem, azt mondtad „majd ha felnősz, megérted” megértettem. – mondtam. Látszólag senki sem értette miről van szó. Aztán Edward felkuncogott. Régen, mikor könyörögtem, hogy ne menjen el, mert itt is maradhat a szerelmével csak annyit mondod „majd ha felnősz, megérted”…

-         Tudom. – bökött Edwarddal ismét összekulcsolt kezünkre. – Látom. – mondta vigyorogva. Ez kissé javított a nyomott hangulatukon. Igen, csak az övéken, mert én teljesen boldog voltam. Leültünk, Edward mellett ültem, fejemet a mellkasán pihentettem. Tanya még mindig meresztette rám a nagy szemeit, de valahogy nem érdekelt a féltékenységi rohama. Magamban jó kuncogtam.

-         És....mióta vagytok együtt? – kérdezte mogorván Tanya.

-         Nem olyan rég óta. – mondtam.

-         Az érdekes. – mondta Tanya. – Egy királynő fiúzhat?

-         Én hozom a törvényeket, én szabom meg ezeket. – mondtam felemelve a szemöldökömet. Hallottam pár fojtott kuncogást a háttérből.

-         Ó, igen? – kérdezte. – A Volturi már nem csak az önfejű, hataloméhes Aro Volturira hallgat? – kérdezte szemtelenül. Na, nálam ezekben a percekben telt be a pohár, de megtanultam játszani a pókerarccal.

-         Nem csak rá, tudod vezető egyéniség vagyok, nem úgy, mint egyesek. Van egy olyan érzésem, hogy még egy aranyhalat sem tudnál eltartani. – mondtam. Magamban kuncogtam a frappánsra sikeredett válaszon. Tanya tátogni kezdett mint egy hal. – Bár ahogy nézem: a nyelvüket már megtanultad. – utánozni kezdtem a tátogását. Most már senki sem bírta, Rosalie Emmett vállára borulva fojtotta el nevetését, Emmett pedig nem is akarta palástolni, hogy tetszik neki a dolog, Esme is kuncogott, Carlisle mosolygott, hogy a felesége jól érzi magát, Alice csilingelve nevetett Kate-el, és Carmennel, Eleazar mosolygott, ahogyan Irina is, Jasper eltakarta a kezével a száját, ezt is lehet venni nevetésnek. Edward próbált nem nevetni, de éreztem, hogy rázza a nevetés.

-          Azt hiszem kijelenthetem, hogy Bella nyerte a szópárbajt. – vigyorgott „Emmettesen” Emmett.

-         A csatát megnyerte, de a háborút nem. – mondta Tanya az orra alatt.

-         Kíváncsian várom a következő menetet. – mondtam. – Amúgy meg az, hogy próbálsz hergelni, amint látod nem sikerül, szóval erről lemondhatsz. – mondtam. Annyira élvezem, hogy elégtételt nyújthatok. Tudja, hogy olyat nem csinálhat, mert csak egy szavamba kerül és neki nyikk.  

-         Észrevettem. – motyogta. Elégedetten álltam fel, és mentem az emeleti szobámba. Éreztem Edward tekintetét a hátamba fúródni, de nem álltam meg. Majd ha fel akar jönni akkor feljön. Becsuktam az ajtómat, majd ledobtam magam az ágyra. Nagy elégtételt érzek most, jól esett megleckéztetni egy beképzelt lányt.

-         Bejöhetek? – kérdezte Edward az ajtó előtt.

-         Persze. – mondtam mosolyogva. Most jutott eszembe: nem is beszélgettünk, mert elment értük a reptérre. – Gyere be. – mosolyogtam. Nem kellett kétszer mondani neki, leült mellém, és megfogta a kezemet. Jólesett az érintése.

-         Beszélni szeretnék veled, Bella. – mondta. Bólintottam.

-         Tudom, én is veled. – mondtam. Végigsimított a gerincemen, amibe beleborzongtam. Édes méz - napfény - orgona illata megrészegített.

-         Szeretném, ha tudd, hogy Én…én….én…én csak nemrég tisztáztam magamban az érzéseim. – Tudom mi jön, eldönti, hogy csak egy futó kaland voltam, és felejtsük el az egészet.. – De arra rájöttem, hogy többet érzek irántad, mint barátság, ezt már akkor tudtam, mikor elsőnek megláttalak. Nem voltam sosem olyan, aki folyton szerelembe esik, épp ellenkezőleg, régen azt hittem, hogy megvagyok Én egymagamban is. Nem voltam ilyen, mint most. Magányos voltam, és zárkózott. – Nem bírtam elképzelni a zárkózott Edwardot. Nem villantja fel édes féloldalas mosolyát, nem kápráztat el aranybarna szemeinek vad csillogása, vagy folyékony ónix szemei, amiben örökké el tudnék merülni. A zárkózott Edward gondolom üres, üveges tekintetű mogorva alak, remélem sosem fogom Őt így látni többet.

-         De mindent megváltoztatott, mikor jöttél, újra láttam a csillagokat. – mondta és aranybarna tekintete az enyémet kereste. Mikor egybeolvadtak a szemeink még a saját nevemre sem emlékeztem. Hiába, Edwardnak ilyen a hatása, megrészegít, annyira vágyok rá, mint drogos a heroinra. Megmásíthatatlanul beleszerettem Erre csak most jöttem rá igazán.. – Láttam a csillagokat, amiket te hoztál az egemre. Angyalok angyala vagy. Szeretlek, és örökké szeretni is foglak. – mondta. Annyira örültem ennek, de a torkomra akadtak a szavak. Nem bírtam megszólalni, csak ziháltam. Úgy vettem a levegőt, mintha szükségem is lenne rá, szerettem Őt, csak ennyit tudtam, egyenlőre ez is elég.

-         Gyere közelebb. – suttogtam neki. Csak suttogásra telt az erőmből. Megtette, amit az előbb kértem, olyan közel jött, hogy éreztem a leheletét az arcomon. Megsimítottam az arcát. Teljes áhítattal nézett rám. Az ingje gallérjánál fogva húztam magamhoz, és megcsókoltam. Belemosolygott a hevességembe, de a mosolyból morgás lett, gyengéd dorombolás. Nem tudom meddig csókolóztuk, aztán ez az egész átment valami másba. Mérhetetlen nagy vágyat éreztem utána, soha meg nem szűnő szenvedélyt érzek utána. – Szeretlek. – leheltem az ajkaira. Nem bírtam ellenállni. Éreztem, hogy már nem vagyunk az ágyon, de nem érdekel. Felemelt. Lábaimat automatikusan a dereka köré csavartam. A falhoz tántorogtunk, aminek nekidöntött. Belemarkolt a fenekembe, és belenyögtem a szenvedélyes csókba. Nyelve vadul táncolt az enyémmel. Megszakítottam a csókot, hogy áttérjek a nyakára.  Jólesően morgott, nem hagytam abba nyaka szívogatását. Kezével a derekamat dörzsölgette, és próbálta egyre jobban feltűrni a pólómat.  Szüntelenül nyögtem, mikor lehúzta rólam a pólót, és a nyakamat csókolgatta. Szívem szerint rögtön engedtem volna, hogy magáévá tegyen, de kellett még a játék….