Bocsánat! Nem tudom, hogy most mi van

Sajnálom gyerekek, nem tudom mi van Chintyvel. Nincs fent MSNen, és már régóta nem beszéltünk. :S Neki kellene írni az Epilógust, és az már alapjába véve félig készen van, de sosincs fent MSNen. Sajnálom:S

ÚJ BLOG

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani két új blogomat.:)
http://blacksunchildren.blogspot.com/
http://thefullmoonlightsaga.blogspot.com/

ÚJ BLOG

Sziasztok!Itt Chinty. Csináltam egy új blogot, meintcsak egyedül! És ez most 100%-ig biztos hogy marad, mármint nem fogom kitörölni, mert eddig csak a Forró érintés van, mely saját munka.A másik 4 blog mind másokkal íróm, viszont ezt egyedül fogom! Nagyon szeretném ha mindenki banézne: http://www.chinty-szerelemshrnv.blogspot.com/ -ez a blog a Szerelmes hadvezér nevet kapta. A történet alap sztoria már fen megtalálható, az első fejezet-etel eggyüt! Holnap kerül fel a második..

Új Blog

Sziasztok. Amint látjátok nyitottam egy új blogot (Waneeey). 
Ha nem nagy kérés, akkor nézzetek be, és mondjatok véleményt.:)
köszi.
http://robstenloveisagame.blogspot.com/

Lunar Eclipse - 20.fejezet

Mivel mi olyan kis kedvesek vagyunk *nagy mosoly* ezért feltesszük a mostani részt úgy, hogy nem írtátok meg a megfelelő komiszámot.:)
Reméljük, hogy tetszik majd. Kicsit elragadott  a hév engem (Waneeey), szóval szigorúan 18-as karika! Jó olvasást nektek, és sok puszi.
Féktelen vágy
(Bella szemszöge)

Úgy kapaszkodtam Edwardba, mintha sosem akarnám elengedni. Mondjuk ez így is volt, sosem akarom elengedni őt.

- Szeretlek. – suttogtam a pólójának. Ugyanis nem engedte, hogy járjak, mert mondván a sérüléseim nem éppen a legjobbak, szóval vigyáznom kell magamra, míg meg nem gyógyulok teljesen. Hiába magyaráztam neki, hogy semmi bajom sincs már, és hogy neki is komolyak a sérülései, ő mégis nagyon makacs volt, és nem engedett el. Nem is akartam igazán, de nem vagyok már gyerek. Tudok járni meg minden.

- Én is szeretlek, kicsim. – suttogta, majd csókot lehelt a fejem búbjára. Kapaszkodtam a pólójába, s a szememet becsukva éreztem a kellemes szellőt, mely a futás miatt keletkezett, és hűsítőnek hatott nekem. Beleszagoltam a levegőbe, s éreztem Edward csodálatos illatát, mely most szinte áramütésnek hatott.

Elmosolyodtam, de a szemem továbbra is csukva maradt.

- Megjöttünk, szerelmem. – szólalt meg nagy sokára Edward. Felsóhajtottam, majd szépen lassan kinyitottam a szememet. A jól ismert ház elém tárult, s mosolyogva élveztem a látványt. Edward szépen lassan letett, majd átkarolta a derekamat, és úgy mentünk előre.

Vidáman mentem fel a lépcsőn, s hallottam Alec, és Rosalie csendes beszélgetését, és egy kislány nevetését. Tehát Bonnie rendben van, nem esett semmi baja.

- Be szeretnélek mutatni valakinek. – mondtam mosolyogva Edwardnak. Kíváncsi tekintettel vizslatott engem.

- Sziasztok! – mondtam vigyorogva, mikor beléptünk az ajtón. Rosalie, és Alec egyszerre pattantak fel, s kíváncsian figyeltek engem, a mögöttem jövő Edwardot, és a többieket is, akik utánunk jöttek be. Bonnie, és Edward tekintete találkozott. Mind a ketten elmosolyodtak, és mikor Bonnie rám emelte a tekintetét vidáman suttogta.

- Anya. – szemei olyan aranyos kis boci szemek voltak, hogy muszáj volt elmosolyodtam.

- Igen. – suttogtam, mire Rose-on, Alec-en, és Alicen kívül mindenki meglepetten nézett rám. Bonnie odajött hozzám, s a karjaimba ugrott. Boldogan öleltem magamhoz – Ő mostantól az én kislányom. – suttogtam, mire apa, és Edward is furcsa tekintettel nézett minket.

- Szóval… akkor most… mi… mi… mi… - krákogott apu, s nyelt egyet idegesen. Anyával összenéztek.

- Igen. – válaszoltam a ki nem mondott kérdésre. – Igen, ti mostantól nagyszülők vagytok.

Edward még mindig le volt fagyva, de mikor végigsimítottam szabad kezemmel az arcán rendezte arcvonásait és „visszatért közénk”.

- Szóval… akkor most én az… - rebegte, mire felnevettem.

- Igen, te vagy az apja. – vigyorogtam rá, mire elmosolyodott, és végigsimított a kis Bonnie arcán.

- Szia kicsi lány. – suttogta, majd elmosolyodott. A többiekre néztem, akik mosolyogtak. A karomba hirtelen hasított a fájdalom, s a szemeimet összeszűkítettem, s a fogaim koccantak, hogy ne rogyjak össze a fájdalomtól. Igaza volt Edwardnak: nem szabad megerőltetnem magamat, mert ez a fájdalom elviselhetetlen. Sajnos nem tudtam eltitkolni a fájdalmamat Jasper miatt. 

- Bella, minden rendben? – kérdezte összeráncolt tekintettel, mire mindenki rám kapta a tekintetét. Hát az remek, az érzéseimből is teljesen ki lehet szállni!

- Persze. - mondtam, majd megeresztettem egy mosolyt felé, majd ismét megsimogattam Bonnie arcát.

- Én nem egészen úgy éreztem. - mondta Jazz homlok ráncolva.

- Mond Bella... - kérlelt Edward bociszemekkel. - Mond el, hogy mid fáj, hátha segíthetünk.

- Mondom, hogy kutya bajom! - legyintettem.

- Bella...kérlek. - nézett rám, s mézarany szemei csendben elvarázsoltak.
- A francba Cullen! - vigyorogtam, majd a szememet forgatva válaszoltam. - Csak a vállam fáj, de ez teljes mértékben érthető jelen esetben. Szóval, ismétlem: ,,Kutya bajom"
Edward gyengéden végigsimított a fájós vállamon, mire a fájást inkább kellemes bizsergés, majd áramütés vette át. Vágytam rá, nagyon vágytam rá, mintha csak szomjazó lennék, aki már egy éve nem ivott semmit sem. S bár mi csak pár órára váltunk el, ez éveknek hatott mindkettőnknek. 
- Rendben, de legközelebb szólj, hogy ne harapófogóval kell kihúzni belőled a választ, Bella. - csóválta a fejét apa.
- Vagy inkább Edwarddal kell kiszedetni a választ. - röhögött Emmett. Csúnyán néztem rá, mire rögtön felvette az "olyan-vagyok-mint-egy-ma-született-bárány" maszkot. Magyarul ártatlan kisfiús képet vágott, ilyenkor persze tényleg olyan volt, mint egy kisfiú. 
- Emmett! - csattantam fel, mire kaptam egy kaján vigyort. Megcsóváltam a fejemet, majd Bonniera emeltem a tekintetem.
- Hogy vagy, kis drágám? - kérdeztem tőle. Bociszemekkel vizslatott engem, majd Edwardra tekintett ugyan olyan melegséggel, mint ahogyan rám nézett.  
- Jól vagyok, mami. - fordult vissza hozzám, és nekem ismét melegség járta át egész testemet, mikor maminak szólít. Olyan jó érzés, s sajnálom, hogy nem hordhattam ki eme csöppséget. Eddig nem is akartam gyereket, mert ugye nem volt senki, akitől akartam volna, de most már igazán kezdtem vágyni rá, erre meg "lepottyan" nekem az égből eme égi jövevény. Az angyaloktól jött, biztosra veszem.  Mert Bonnie nekem ugyan olyan kincs, mint Edward. S áldom az istent azért, hogy őket nekem szánta. Mert akárhány nehézségen megyünk keresztül ők mindig itt vannak. Mindig visszatalálunk egymáshoz.  Végre éreztem, hogy teljes a családom. Egy szerető pasi, egy gyerek, egy világ, ami mögöttem áll, és persze két tökéletes család.
- Rendben. - pusziltam meg a feje búbjánál. 
Végig néztem a koszos ruhámon, majd elfintorodtam. 
- Azt hiszem mindenkinek kijönne egy kis zuhany. - sóhajtottam, mire Alice somolygott egyet. 
- Ja, az biztos, úgy nézek ki, mint egy disznó. - sóhajtotta hisztérikusan Alice.
- Nyugi, drágám. - szólalt meg Jazz, és éreztem a nyugalomhullámot, amely az egész szobára kihatott. 
- Ja, nyugodj meg Alice. - mondta Emmett, majd kaján vigyor kúszott az arcára. - Jazz úgyis mocskosan szereti. - mondta, majd Rosalieval találkozott a tekintetük, és a mackó feljajdult. Apa, és anya egymásra néztek, majd fejcsóválva elmotyogtak egy "ezeknek a mai fiataloknak milyen mocskos fantáziájuk van". Elvigyorodtam, majd megsimítottam Bonnie enyhén rózsaszín arcocskáját. 
Edwar dközelebb jött hozzám, majd úgy suttogott, hogy csak én halljam.
- Nem kellene felmennünk fürdeni egyet? - kérdezte. Tudtam, hogy miért kérdezi mindezt halkan. Mert ha mi együtt fürdünk, akkor abból biztos, hogy nem fürdés lesz... hanem annál sokkal másabb, és vidámabb dolog. Mondjuk itt vannak a szüleim, és az elég érdekes lenne, ha hallanák, hogy mit csinál a lányuk ott fent a férfival, aki szeret. Hm... Mintha csak a gondolataimat hallották volna megszólaltak.
- Azt hiszem ideje lenne hazamennünk. - suttogta apa anyára nézve, aki bólintott. - Nagyon el leszünk havazva a dolgokkal, ha most nem megyünk haza.
- Igen. - helyeselt anya, mire én bólintottam.
- Rendben, de vigyázzatok magatokra út közben. - körbe néztem. Tudtam, hogy Dem nem lesz ott, azzal magyarázta, hogy "egy kis időre van szüksége". Persze tudtam, hogy ez nem így van, de beleegyeztem abba, hogy elmenjen.  Így legalább könnyebb lesz neki felfogni, hogy én nem úgy gondolok rá, mint ahogyan ő gondol rám. Szigorúan csak barátok. Ez így van jól.
- Persze, de sok őr még itt van kint a ház előtt. - szólt anya mosolyogva, majd mikor beleszagoltam a levegőbe megértettem. Egy csomó más vámpírillatot éreztem. De az volt a legérdekesebb, hogy Bonnie, és Edward intenzív illata (emellett az ismerős, édes vámpír illat)
elnyomta a szagokat. 
- Szia kicsim. - csókolt homlokon anya, majd Bonnie homlokára is nyomott egy csókot. - Szia. Edwardhoz ment, akit megölelt, és az szintén viszonozta a meleg ölelést. Legszívesebben sírtam volna, annyira meghatott ez az apró megnyilvánulás. - Szia Edward. - majd hozzáfűzött egy apró mondatocskát. - Vigyázz rá, tudom, hogy képes vagy megvédeni. 
- Rendben, Lissa. - suttogva, majd egymásra mosolyogtak. 
Apa is közelebb jött, hogy engem is egy jól ismert "Aro-s apai ölelésben" részesítsen. Melegen, szeretettel viszonoztam az ölelést, majd még egy puszit kaptam a homlokomra. - Vigyázz magadra lányom, hamarosan találkozunk.
- Ja, a koronázáson. - nyögtem. Ezt a részt teljesen elfelejtettem!
- Ott-ott, bizony. - kacsintott. - Majd mikor megérkeztél természetesen találkozunk, de a legtöbbet Chealseaval, és Renataval fogod tölteni. Na meg persze a keresztanyád is ragaszkodott hozzá. Szóval keveset fogunk találkozni, maximum egy üdvözlést ejthetünk meg.
- Úgy bizony, a kislányom felnőtt. - mosolygott anyám, majd rákacsintottam.
- Ja. - vigyorogtam. Apa megcsókolta, majd megcirógatta Bonnie arcát. Odasétált Edwardhoz, mire én döbbenten figyeltem, ahogyan kezet fognak, majd vigyorogva összenéztek. Ez most komoly, vagy csak egy film hülye szereplői vagyunk?  Vagyis ez inkább nem is film, hanem fogkrémreklám, mert mindenki mosolygott. 
Apa elbúcsúzott Carlisletól, majd Esmetől is udvarias búcsút vett, csak úgy, mint a többiektől is. Anya összebarátkozott Esmevel, így boldogan ölelgették egymást, és vidáman beszélgettek. Bonnie édesen elszunyókált a karjaimban. Gyorsan feltettem a kiságyába (Jé...már kiságya is van?) Sóhajtva integettem nekik, majd mikor elsuhantak hangosan felsóhajtottam. Hát ez is megtörtént. 
- Szeretlek. - suttogta a fülembe Edward. Észre sem vettem, hogy mögöttem van, azért megremegtem. - Ne haragudj, nem szándékoztam megijeszteni téged.
- Semmi gond. - mosolyogtam. - És én is nagyon, de nagyon szeretlek. - suttogtam, mire tarkójánál fogva magamhoz húztam egy csók erejéig. 
- Jaj, ne csöpögjetek már. - vigyorgott Emmett, és megkocogtatta nagy mancsival Edward vállát. - Hé, miért nem ölelgethetem meg én is a húgicámat?
- Emmett! - csattantam fel. - Te egy pillanatgyilkos vagy komolyan mondom! 
Elvigyorodott, majd közelebb jött, és behemót karjaiba zárt.  Csontropogtatóan ölelgetett.
Mosolyogtam, majd odaszóltam Edwardnak.
- Akkor megyünk fürödni? - kérdeztem, mikor Emmett bement.
- Mehetünk. - vigyorgott Edward, majd ütemesen simogatta hol a karomat, hol a derekamat, hold pedig  a kezei a pólóm alá is becsúsztak, mire én még gyorsabb tempóra kapcsoltam. Fel az emeltre sokkal inkább futottam, mint sétáltam, s mikor be akart húzni a fürdőszobámba megtántorodtam. Elvigyorodtam, majd szóltam neki.
- Menj be addig, nekem van még egy kis dolgom. - suttogtam, mire engedelmes kiskutya módjára ment be a fürdőszobába, és megnyitotta a csapot. 
Belenéztem a gardróbomba - ami természetesen tele voltak "Alice féle" borzadájokkal. Most örültem neki, hogy vannak ilyen sexys fehérneműk a gardróbomba. 
Hallottam, hogy Alice csilingelően felkacag, s hallottam, ahogyan Jazz is felnevet, de utána már nem hallottam, mert mindezt elnyomta a csapból ömlő víz zaja. Bizonyára ők is fürdenek. Gyorsan felvettem a fehérneműt, majd kinyitottam az ajtót.
Edward már a kádban volt, s hab fedte a testét. Gyertyák voltak ott, s tudtam, hogy ő is ugyanarra gondolt, mint én. Mikor rám nézett szinte hallottam, hogy az álla szépen lassan koppan a padlón. Felkuncogtam, majd a kád széléhez mentem, ahova leültem.
- Gyönyörű vagy. - suttogta vággyal telt hangon, mire enyhén megborzongtam. Hihetetlen, hogy még a hangja is ilyen hatással van rám! Ilyen nincs, baszki. 
- Köszönöm. - suttogtam csábító hangon. Végülis több-kevesebb sikerrel sikerült is elcsábítanom az én kis pasimat. 
Közelebb hajoltam, hogy egy vággyal teli csókot adhassak szerelmemnek. Nagyon hevesen reagált, s a derekai vasmarokként zárt körbe. Belemosolyogtam a csókba, majd jó erősen belemarkoltam a hajába, s jó erősen szorítottam magamhoz.
Olyan heves volt, hogy még engem is sikerült belehúzni a kádba. Teljesen habos voltam, de nem érdekelt. Megéreztem férfiasságát, mely a hasamnak nyomódott, s belenyögtem a csókba. A fehérneműm nem járt valami jól, mert Edward egy egyszerű mozdulattal véget vetett földi életének. 
Elvigyorodtam, majd elmerültem a habok között. Végigcsókoltam Edward nyakát, mellkasát, majd sokkal lejjebb mentem, s megtaláltam legféltettebb kincsét. Célul tűztem ki magamnak, hogy teljes boldogságot akarok neki. Hallottam férfias nyögéseit, majd teste megremegett, és elérte a gyönyör kapuját. Mikor felértem a felszínre, hátratűrte vizes hajamat, majd olyan csókban részesített, hogy isten bizony ájulás szélén álltam. Nyelveink vad táncot jártak, míg én lovaglóülésben ültem rajta, s nőiességem súrolta Edward féfiasságát.  Olyan hangosan nyögött fel, hogy ez nekem külön orgazmust okozott. Akartam, hogy még jobb legyen neki, ezért szívogatni kezdtem a nyakát. Edward viszont nem hagyta meg nekem azt, hogy most csak ő legyen a középpontban, ezért maga alá fordított, majd csak annyit éreztem, hogy lágyan beleharap a nyakamba, ami úgy hatott rám, mintha csak kábítószert kaptam volna egyenesen az idegrendszerembe. Elvigyorodott, majd áttért a melleimre. Lágyan szívogatta a mellbimbómat, amitől olyan hangosan felnyögtem, hogy egy kicsit még el is szégyeltem magamat. De tényleg csak egy kicsit, hisz ha nem tetszik nem kell hallgatni. Mondjuk amúgy Alice fürdőjéből, és Rosalie fürdőjéből jövő zajok sem arról árulkodtak, hogy társasoznak...
De ez most mindegy, ugyanis arra lettem figyelmes, hogy Edward lejjebb halad a mellkasomnál, s lemerült a víz alá. Megtalálta a nőiességemet a nyelvével, mire enyhe szívinfarktus kerülgetett. Hangosan sikítottam, s a szememet bezártam, fogaimat összeszorítottam, mikor ujjai is kényeztettek már. Vergődni, majd remegni kezdtem, amit a kéj okozott, s hangosan sikítottam, mikor elértem a beteljesülést. Hangosan ziháltam, majd mikor felért a felszínre hajánál fogva rántottam magamhoz, s csókoltam meg mindent elsöprő szenvedéllyel. Ujjait továbbra sem vette ki belőlem, és mozogtatni kezdte azokat. 
- Edward.... - nyögtem elfuló hangon. - Neh...
Elvigyorodott, majd csókokkal borította be az arcom, a nyakam, a fülem mögötti kis, érzékeny részt (amitől természetesen még jobban feltüzelt, ami majdnem szinte lehetetlen volt, mivel már most körülbelül úgy nézhetek ki, mint egy rakás faszén), majd a fejem búbjára lehelt csókot, a homlokomat ajándékozta meg puszival, az orrom hegyét, majd az arcomat, s mikor már rendesen nyöszörögtem a nevét, hogy adjon már nekem egy átkozott csókot mert akkorát sikítok az élvezettől, hogy még Kínában meghallják. 
Mosolygott, majd csak éppen sikerült megcsókolnia, mikor másodszorra is elértem a beteljesülést. Természetesen nem álltunk meg, miért is tettük volna?
Lábaimmal átfogtam a derekát, s még szorosabban húztam magamhoz. Akartam, hogy bennem legyen, akartam, hogy végre teljesen egyek legyünk, akartam őt, teljes egészében. Testileg, és lelkileg is.
Kezei gyengéden masszírozták a melleimet, mire én a kezébe vettem kincsét, majd gyengéden simogattam. Megfeszült, s mosolyogtam. Gyengéden, és remélhetőleg sexysen haraptam bele az ajkamra, melyek a csókjára duzzadtak. Annyira szerettem őt, s próbáltam ezt teljesen kimutatni neki. Úgy látszik sikerült. Meg akartam szólalni, de nem tettem. Hisz minek, ha már réges-rég túljutottunk a testiségen? Ez már réges-rég forró szeretkezés volt. Finoman megremegtem, mikor megajándékozott a jól ismert "Edwardos" féloldalas mosolyával. 
- Edward.... - suttogtam megint én, mire hümmögött egyet. - Ha.... mosth...nehm...csinálszh...valamit....esküszömh...hogy....szétesek... itth... előttedh..... - majd hangosan felnyögtem, megint megharapta a nyakamat. Komolyan mondom, hogyha nem cselekszik, akkor én fogok cselekedni.
Megfogtam a férfiasságát, majd cseppet sem gyengéd módon magamba vezettem. Felnyögtünk a bizsergő érzéstől, ami átjárt mind a kettőnket, s a csípőmet mozgatni akartam, de megállított. Fejét hátravetve élvezte, s én is hasonlóan tettem. Meguntam már a várakozást, s mozogtattni kezdtem a csípőmet. Felsikítottam, és élvezettel hallgattam férfias kiáltásait, majd gyorsítottam a tempómon.  Egyszerre mozogtunk, majd elértem a beteljesülést. Teljes extázis éreztem, s a fejemet hátravetve élveztem.
Mivel ő még nem érte el azt, amit én, azért mozogtatni kezdtem ismét a csípőmet. Egyre hangosabban, és ritkábban férfiasan kiáltozott. Nem voltam szégyenlős most, hisz volt más dolog, aminek kellett, hogy érdekeljen. 
Elvigyorodtam, ahogyan csodálattal teli tekintetét rajtam tartotta, majd vággyal teli csókot váltottunk, majd elérte a beteljesülést. Teste megremegett alattam, majd élvezte egy csarabig, aztán kicsusszant belőlem, és ma mellé vont. 
Élveztük a kellemesen meleg vizet, majd ő szólalt meg.
- Ez annyira.... de annyira.... fenomenális volt, hogy az valami hihetetlen. - suttogta rekedten, s mélyen a szemebe nézett. Lassan elmerültem imádni való mézarany szemeiben. 
- Tudom, én is éreztem. - suttogtam mosolyogva neki. Megcsókolta a homlokomat, majd lassan a számhoz hajolt.  Megcsókolt, édesen mozogtatta ajkait az enyémen, majd mikor elváltunk homlokunkat egymáséhoz érintettünk, majd bugyuta mosollyal néztük egymást. Örökké tartó pillanatig maradtam volna így, de egyszer ki kellett, hogy szálljunk. 
Sóhajtva szálltunk ki a kádból, majd a dugót kihúzva csavartuk magunkat lepedőbe. 
- Segítesz? - kérdeztem kacéran, mikor elkezdtem magamat törölgetni.
- Hogyne. - pattant mellém, majd gyengéden elkezdte rólam törölgetni a vízcseppeket. A melleimen vagy hatszor áthaladt, mikor a felsőtestemet szárította.
- Az már száraz. - mondtam neki vigyorogva, mire megajándékozott kedvenc, rossz fiús, féloldalas mosolyával.  - Szeretlek, az életemnél is jobban szeretlek. - suttogtam.
- Én is! - mondta rögtön. - Az életemet is odaadnám azért, hogy cserébe te boldog lehess, s láthassam azt a csábító, de mégis meleg mosolyodat telt ajkaidon. Ölni tudnák azért, hogy megérinthesselek, s bármit, de tényleg bármit megtennék csak azért, hogy te világéletedben a legjobbat kaphasd az Istentől. Mert te vagy az én kis angyalocskám, aki leszállt nekem az égből, s elhozta a végső boldogságot. Te vagy az, aki kell nekem. Csak veled lehetek egész. Te vagy az, akitől a szívemet boldogság lepi el, te vagy az, aki miatt még én is képes vagyok felhőtlenül boldog, és szerelmes lenni. Én már túljutottam azon, hogy szeretlek. Én már réges-rég imádlak. - Suttogta, majd sóhajtva körém tekerte a törölközőt,  alig tudtam elnyomni  csalódott sóhajomat, mire halvány mosoly kúszott az arcára. A nadrágjához ment, majd kivett belőle egy apró dobozocskát. 
- Isabella Volturi. - szólalt meg, hangja izgatott volt, és reményteljes. - Megtisztelnél azzal, hogy örökké láthassam arcodon azt a lélegzetelállító mosolyodat. Megtisztelnél azzal, hogy leélnéd velem az örökkévalóságot? Megtisztelnél azzal, hogy közös életet teremtsünk ketten?Megtisztelnél azzal, hogy a feleségem, lennél? Isabella Volturi, hozzám jönnél feleségül?
Mikor nem szólaltam meg, akkor kétségbeesetten magyarázni kezdtem.
- Nem baj ha nem, természetesen. Csak azt akarom, hogy boldog légy, tényleg. Nem sértődök meg, csak a boldogságodat akarom. Szóval, ha nem....akkor....
Befogtam a száját, mielőtt még több hülyeséget hordhatna itt el. Elmosolyodtam, majd kimondtam a válaszomat, mely megpecsételi az egész életemet, és hatással van a jövőmre is.
- Igen! - sikítottam, majd a nyakába vetettem magamat. 
- Mi? - kérdezte hitetlenkedve szerelmem.
- Jól hallottad. - vigyorogtam. -Igen, leszek a feleséged!
- Szeretlek Mrs. Cullen. - vigyorgott. Ó, szóval Cullen?
Alice sikítását hallottam, majd mi, ahogyan csak tudtuk felkapkodtuk a ruhánkat, és a szobámba mentünk. Ugyanis nem lenne éppen kényelmes, hogy egy száll törölközőben törné ránk izgatottságában az ajtót. Ez már úgyis kínos, hogy Alicenek így volt látomása. De most nem érdekel, édes mindegy.
Ahogyan mondtam: Alice sikítva jött be az ajtón (illetve majdnem betörte az ajtót...szegény ajtó) és a nyakamba vetette magát.
- Gratulálok! - sikította, mire visszaöleltem neki. Akkor jutott csak eszembe.
- Hol a gyűrű? - kérdeztem Edwardhoz  fordulva, mikor Alice elengedett..
- Jaj, tényleg. - kapott a fejéhez Edward. Mintha el tudná felejteni, de lehet, hogy inkább másra terelődött a szó, és emiatt. - Azt hittem már sosem kérdezed meg - mondta. Á, szóval  akkor tesztelni akart, jól állunk komolyan mondom.
Edward  ismét letérdelt elém, majd az ujjamra helyezte a gyűrűt. Alice vigyorogva figyelte az eseményeket. 
- Na mi van, Bella? - kérdezte egy dörmögő hang. Felismertem a hang tulajdonosát: Emmett Cullen állt ott az ajtóban, s a fél család körbevette.  - Ennyire jó volt, hogy még ilyen engedékeny is vagy az öcsiből? Teljes papucsot csinálsz belőle!
- Igen, csatlakozhat a klubbotokhoz, papucsférjek. - röhögtem fel, majd közelebb mentem a vőlegényemhez. Szorosan átöleltem, majd hallgattuk Alice lelkes csacsogását....

Lunar Eclipse - 19.fejezet

 Sziasztok!Meghoztam az utolsó előtti fejezet-et.Igen igen, ezután már az epilogus jön.Majd a második könyv ami ha minden igaz a Dream címet kapja. Remélem nem lett rővid, de tökéletes a befejezés:)Sok megjegyzést:vagyis a komi határ 15! Addig nincs Friss amig nem lesz meg! Jó olvasást! (Chinty voltam:)

 Mentőakció 4/4


(Bella szemszöge)

Kezeim remegni kezdtek amikor rádöbbentem mennyire gyenge is vagyok.Az előttem álló Nicolas kétszer olyan nagy mit Emmet, mégis mit gondoltam?-kérdeztem gondolatban. Vicsorgó fogai fenyegetően csatogtatta felém. Ha már meg kell hogy haljak, hát haljak.De életem értelme éljen. Edwardra sanditottam aki szinte Vlagyimir alat volt. Csak őt nem!-nyögtem gondolatban.

• -Na mi van kislány, talán félsz?-kérdezte mereven Nicolas. Szemei vérvörös fénye szinte azzonal félelemmel töltött el ahogy bele néztem abba.
•  
• -Hogy én?-kérdeztem még mindig igen higgatan.-Szerintem neked kéne, hiszen nem sokára a fejed már Volterra kapuján fog logni.
• 
  
• -Azt hiszem a szerelmedé előbb!-mordult fel nyájasan.Én már Edward felé se mertem fordulni, ha tudtam volna segiteni rajta már rég nem itt álnék mint egy idiota.
• 
  
• -Remélem imátkoztál, te nyomorult mer pokolra jutsz!-morogtam magamból kikelve. Bonnie arcocskája és Edward szemei lebegtek előttem. Ez adott igazi erőt.-Szeretlek, Edward!-leheltem majd Nicolasra vetettem magam. A körülöttem lévő vámpírok, a Cullenek, a Danali és az én családom mind az újszülöteket próbálták megállitani. Szerelmem és legjobb barátom pedig a másik két nyomorultal harcolt akik a ROMÁNOKNAK modják magukat.
• 
  
• -Nicolas kemény teste az enyémnek csapodott mire én felnyögtem a hirtelen jött erőtől amit a jobb oldalamon éreztem. Ezzel a nagy lendülettel nekicsapodtam a közvetlen mögöttem elterülő erdő fáinak. Fájdalmas zihálásom teljesen beteitette az egész területet.
• 
  
• -Bella!-orditották többen is de segitségemre senki sem tudot sietni.Aztán mégis egy ismerős morgás rázta meg a földet és Nicolas kemény teste lekerült rólam.
• 
  
• (Edward szemszöge)
• 
  
• Csak Bellára tudtam gondolni és arra szüksége van rám, mégis én voltam az aki vesztésre állt az előttem álló Vlagyimir ellen. Félszemmel mégis Bellát néztem aki kisseb beszélgetést zajlitott le Nicolassal, aki kétszer akkora volt mint Emmet. Pont ezért kéne most nekem segiteni!-gondoltam.De amig így álók szinte állandó veszélyben nehez fog menni. Vlagyimir ismét a nyakam köré tekerte fehér újjait de ismét próbáltam küzdeni egy lehetséges nyak kitörést.
• 
  
• -Szeretlek, Edward!-halottam szerelmem leheltnyi vékony hangját. Tehát mégis szeret, idiota modra azt képzeltem egy barátság bagyis egy kialakuló szerelem elölte mindazt amit érzett irántam. Most még is az én nevemet mondta, vagy is szeret.
• 
  
• -Én is szeretlek, Bella!-nyögtem majd ugyanabban a pillanatban egy hatalmas rugással lefejtettem magamról Vlagyimirt. Kezeimmel csapkodva próbáltam minél messzebb ütni. Fülsöketitő zugással téptem ki egyszerre mindkét kezét, mire ő felnyögött. Mindezután mögé kerülve tekertem ki a nyakát ezzel lerántva a fejét. Két kezem közt fogva roppantottam darabokra.

• Ugyanebben a pillanatban visította mindenki egyszerre Bella nevét, mire közvetlenül rájuknéztem. Nicolas böhöm nagy teste szerelmemen volt aki kintol szenvedően vonaglott alatta. egy hatalmas morgás jött fel belölem.
•  
• Villám gyorsan termedtem ott leszedve szerelmemről a böhöm nagy Nicolas-t.

• Csapkodva próbált kiszabadulni kezeim közül, de jól észre vettem ha valaki mögé kerül és lefogja nem tud szabadulni. Bella is tökéletesen lefogta öt. de most mégis mint egy vadállat tépte ki magát erős karmomból és vetette rám magát. Szinte abban a pillanatban felnyögtem amint megéreztem kemény öklét az arcomban. Majd hosszú újait a nyakam köré csavarta és a földbe csapott mint egy próba babát.
•  
• Éreztem ahogy repedni kezd a testem, nem féltem attól hogy leszedi a fejemCsak attól hogy esetleg szerelmem előtt teszi.
•  
• Kezeit teljesen széteritette az arcomon és körém végig huzta rajta.Fülsüketitő morgás hangzott fel belőlem, amikor a fájdalom égetni kezdett.Nem birom tovább!-gondoltam.FÁJ? FÁJ FÁJ!-üvöltöttem magamban.
•  
• -Edward!-sikitotta szerelmem.Nicolas teste lekerült rólam majd csattant valami, és az a valami nem az én nyakam volt. Felnéztem és Nicolas Bella megcsonkított testét fogta. Ebben a pillanatban szét vetett a szerelem amit Bella iránt érzek és az undor, a düh, a gyülölet és a bosszu vágy amit Nicolas váltott ki belölem.
•  
• Ezekkel az érzésekkel indultam neki hogy megöljem Nicolas-t aki Bella testét eldobva rontott felé. Kikerültem a támadását, mögé kerültem majd eltekrtem a nyakát. Hatalmas robbantással került le a feje amit a földhöz basztam és ütni kezdtem Nicolas életelen testével eggyüt.
•  
• -Te rohadék!-üvöltöttem magamból kikelve.Szerelmem életelen testére rá se mertem nézni amikor végül felálltam.Apa nyugtató keze a válamon volt amikor fájdalmas a szemébe néztem.
•  
• -Vége!-suttogta.Tényleg vége volt, mindennek.Az életemnek a szerelmemnek saját magamnak.
•  
• -Igen vége!-leheltem.Ekkor néztem csak oda ahol szerelmem megcsonkitott testét láttam utoljára. De a szemem ekkor csillogni is kezdett. Állt, és mosolygott.-gondoltam.Dimitri karjaiba borulva mosolygott.Az édes apja az oldalán állt és simogatta selymes haját.-Bella...
•  
• -Nincs semmi baja azon kivül hogy minden csont eltört a válától a csuklojáig!-mondta rám mosolyogva Carlise.
•  
• -De...-suttogtam.Megint Dimitri szorongatta.Nem az apja vagy az annya.Hanem Dimitri, amitől hatalmas fájdalmat éreztem a szívem táján.Kevésbé olyat mint amit akkor éreztem amikor megláttam megcsonkitott kezeit egyben testét.De eleget ahoz hogy elmenjek.-Azt hiszem most elmegyek egy kis időre...
•  
• -Mi mindig zseretni fogunk ez soha ne feledd, fiam!-suttogta Belláékat nézve.Bologadtam majd megfordultam hogy elmejek amikor Ő az utamba állt.
•  
• -Mégis hová készülsz?-kérdezte felhuzott szemöldökkel.
•  
• -Szerinted?-kérdeztem gorombán.
•  
• -Nem értelek!-suttogta.-Talán már nem szeretsz?
•  
• -Mi?-kérdeztem.-Egyszerűen imádlak, te vagy az ennyetlen lény aki még ehez a földhöz köt!
•  
• -Csak ennyit akartam hallani!-mosolygott rám.Közelebb jöt majd megcsókolt. Érzékien, szenvedélyesen surolták egymást ajkaink.-Szeretlek!-lehelte amikor elváltunk egymástól.
•  
• -Én is szeretlek!-mondtam. Ez nem volt kétség.

Friss, lehetőleg ma!

Sziasztok!


Itt Chinty.Most, vagyos a kövit énhozom nektek!Vissza tértem a kis szabadságomról, (persze holnap megyek tovább és csak csütörtökön jővök)Aztán elmegyek vasárnap!- nem panaszkodhatok:)
Szóval ma Friss:)

Lunar Eclipse - 18. fejezet

 

Sziasztok. Waneeey vagyok, és meghoztam a frisst. Most mondom, hogy TESSÉK KOMIT ÍRNI! ;) Nem akarunk titeket ezzel nyaggatni, de volt, mikor meg volt a 17 komi, most meg örülünk, ha 10-et ki tudunk belőletek sajtolni. Szóval a komihatár felment! Most 15 komit kérünk a friss fejezetért. Bocsika. Ja, és köszönjük a 45 rendszeres olvasót. Jó olvasást, és utána aztán komizzatok. :D Ui: a fejezet direkt lett kisebb, ez egy fajta büntetés számotokra. :P

Mentőakció 3/4

(Bella szemszöge)

Mit veszthetek? Szóval miért is ne próbáljam meg a tervemet, ami ebben a hosszúra nyúlt, fájdalmas percekben fogalmazódott meg bennem.

A pajzsomat kinyújtottam úgy, hogy Dem, és Edward is pont beleférjenek. Edward befejezte a vonaglást, s magabiztosan pillantottam apámra. Ő éppen Edwardot kémlelte, de mikor észrevette, hogy nem vonaglik rám kapta a tekintetét. Aprót bólintott, mire én messzebb mentem tőle, s míg Maturdor erőlködött, hogy ismét működjön a képessége, én eltűntem a fák mögött. Olyan jól sikerült az akció, hogy az ellenségtől senki sem vette észre a hiányomat.

- Mi a franc van már? – kiáltott dühösen Maturdor. Magamban nevettem, s most jöttem csak rá, hogy talán cselekednem kellene. Elbújtam a Nicolas mögötti fa mögött, mely eléggé elrejtett, hogy figyelhessem az eseményeket, és még időben lecsapjak. Mintha csak sas lennék, aki az áldozatát nézi árgus szemekkel. Nos, én is így néztem Nicolasra, és a többi Románra.

- Mi a gond, barátom? – kérdezte szinte azonnal Vlagyimir. Társa mellé ért, s megfogta a vállát.

- Nem működik a képességem! – mondta kétségbeesetten Matudor. Hát persze, hogy nem működik. – mosolyodtam el, majd ismét komorrá vált az arcom az eseményeket látva.

- Mi? – kérdezte Nicolas, és arra a helyre kapta a tekintetét, ahol néhány perce még én álltam apuval, és a többiekkel.  – Hova tűnt a királynő? – rivallt rá az újszülöttekre. Ó, hogy az a jó édes… - Eltűnt! – csattant fel Nicolas.

- Milyen érdekes… nagyon érdekes… - gondolkodott hangosan Vlagyimir. – Biztos elhordta magát. Megmutatja az igazi alakját!

- Hát persze! – szólalt meg Matudor. – Elhúzott innen, de a pajzsának egy részét itt hagyta! -  mondta fintorogva.

- Most mutatta meg milyen gyáva. – mondta vigyorogva Vlagyimir. Apám kezdett bedühödni. Nicolas nevetni kezdett.

- Hát persze, hogy az. – mondta helyeselően. – Az összes Volterai egy nagy rakás… - abbahagyta, és jelentőségteljes pillantást váltott apára. Vlagyimir, és Matudor Edward felé fordultak, míg Nicolas annak a fának dőlt, amelyiknél én rejtőztem. Azon gondolkodtam, hogy hogyan is raboljam el onnan. Fogjam be a száját, mint a filmekben, vagy esetleg csak úgy húzzam el?

Nem volt sok időm gondolkodni, ezért a biztonság kedvéért úgy húztam be, hogy befogtam a száját. Az újszülöttek mind aput, és a többieket kémlelték, így nem vették észre, hogy elraboltam az egyik főnöküket.

- Maradj kussban, különben elharapom a torkodat. – suttogtam a fülébe.  Ezt a részét úgysem én fogom megtenni.

Befogtam azt a mocskos száját, majd lendületesen hasba rúgtam.

- Nem vicceltem. – morogtam a fülébe, hogy csak ő hallja. – Tudod, hogy sosem viccelek. – Felnyögött, mikor „szelíden” gyomorszájon rúgtam.

- … te mit gondolsz Nicolas? – hallottam a hangfoszlányt. Nyeltem egyet halkan. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar észreveszik barátjuk hiányát. – Hol vagy Nicolas? – kérdezte Vlagyimir hangja. A franc egye meg a büdös rohadt… nem folytatom, rendben?

- Hol van Nicolas? – kérdezte morogva Matudor. A hangja olyan éles volt, hogy megborzongtam. Remek, ha már így is meghalok, akkor miért ne harcolhatnék az életemért? Ki voltam képezve, és még mindig emlékszem mindenre. – Hol van az a szajha? Biztosan ő vitte el! – ránézett az újszülöttekre, majd beleszagolt a levegőbe. – Még nem lehet messze…

- Kapjátok el az a ribancot! – kiáltott fel Vlagyimir. Hallottam Edwardot felmorogni, majd vigyorgás lett belőle. Kinéztem hát a búvóhelyemből.

Edward nekiugrott Vlagyimirnak, és harcoltak egymás ellen. Sokan lefagyva nézték a párbajt, és én pedig megremegtem, és olyan hangos morgást képeztem ki torkomból, hogy nem csak ők hallották meg, de szerintem mindenki az erdőben.

Demetrie is beszállt a harcba; nekiesett Matudornak. Hangos hörgéseket hallattak, mire én hallottam Edward sziszegését, majd a földre esett.

Nem bírtam tovább türtőztetni magamat, így a földre taszítottam az áldozatomat, és szerelmem, illetve a legjobb barátom segítségére siettem.

- Á, megjött a szajhád, nézd csak! – morogta Vlagyimir gúnyosan. Belerúgott Edwardba, mire még hangosabb morgás szakadt fel a torkomból.  Támadóállásba álltam, mire ő is ugyanúgy cselekedett. A Volturi további tagja – köztük apa, és anya is – felmordultak. Természetesen ehhez csatlakozott a Cullen család, és a Denalie klán is.

- Őt engedd el! – mondtam Edwardra nézve, akit most egy újszülött tartott. – Én kellek neked, nem? Akkor engedd el őt!

- Mindent a maga idejében. – suttogta a hátam mögött egy hang, majd belém rúgott. De úgy, hogy sorozatosan törtem ki a fákat magam után.  

De felkeltem, felkeltem, mert fel kellett, hogy kelljek.  Szükségük van rám, mindenkinek, és addig nem adom fel, míg el nem érem a célomat, hogy élve elmehessenek, még ha én nem is élem túl az ütközetet.

A Volteraiak, a Cullenek, és a Denalik egyidejűleg vicsorogtak a Románokra, és támadóállásba helyezkedtek. Visszamentem a helyemre, és Nicolasra vicsorogtam.

- Te az enyém vagy. – morogtam, majd én is támadóállásba helyezkedtem.

- Nem mész ki innen élve, kislány. – mondta mézes-mázos hangon Nicolas. – Nézd azokat a gyönyörű újszülötteket. – bökött az újszülött vámpírokra. – Azok mind arra várnak, hogy elégessék a tested darabkáit, amiket én fogok szétmarcangolni. – mondta, majd megnyalta a felső ajkát.

- Arra várhatsz. – mondtam neki, s felmorogtam. Még jobban lelapultam, mint egy oroszlány a zsákmányát lesve. Meg fogja bánni azt is, hogy megszületett.  Remélhetőleg. Ugye? Ugye? UGYE?

Komi???

Sziasztok Gyerekek!
Waneeey vagyok, és azt szerettem volna kérdezni, hogy 45 rendszeres olvasóból miért csak 4 tud komit írni? Oké, lehet, hogy tolakodás, de még is... Most már tuti biztos, hogy visszarakjuk a komihatárt.
Szóval figyeljetek: Megírtam már a következő fejezetet, de addig nem teszem fel, míg meg nem lesz a 10 komi. Csak tíz komi! Nektek csak egy pillanat, de nekünk sokat jelent, és segít a továbbiakban. Amúgy meg szerintem Chinty remek fejit írt, és megér ez pár komit. ;). Puszilllak titeket.

Lunar Eclipse 17.fejezet

Sziasztok!Itt Chinty.Ma én hoztam nektek a legújabb fejezetet.Most nincs komi határ, de szedjétek össze magatokat mert az előzőnél sem volt hű de sok komi.Jó olvasást pusz.

Mentőakció 2/4

(Bella szemszöge)

-Bella, minden rendben lesz!-suttogta közvetlen mellettem Alice.-Se Dimitrinek sem pedig Edwardnak nem lesz baja.-nyugtatni próbált, de nem ment, ajkam már remegett a feltörő zokogástól.Szerettem volna azt hinni hogy minden rendben lesz, de nem ment.
-Miért történik ez velem?-kérdeztem magamtól.Bevetettem magam az erdőbe sarkomban Alec és Alice suhant.Edward kellemes illatát kutatva próbáltam nem pánikba esni.Egy örült pillanatban azt képzeltem megéreztem azt az illatot amit nagyon jól ismerek.Majd az illat erősödött.Emberi illatot éreztem, egy kis mással keveredve.Nem éreztem kaparást a torkomban, nem éreztem hogy éhes lennék.
-Ez meg mi lehet?-kérdezte váratlanul Alec.-Talán ember jár erre?-hangja egyszer remegett csak meg.
-Nem hiszem hogy emberrel van dolgunk!-susogtam majd az illat irányába kezdtem futni.Egyre közelebbről jött az illat és engem egyre jobban elvarázsolt.Egyenesen a szívemig hatolt ez a kellemes illat.
Amikor kiléptem a tisztásra kikerekedett szemekkel néztem az illat forrását.Egy kislány!-hüledeztem.Egy gyönyörű kislány sötétbarna szemekkel véres ajkakkal.Hunyorogva nézett rám majd kérdésre nyitotta vérvörös pici ajkait aztán csukva tartotta.Kezeit kitárta elém arra várva hogy felemelem.1m-er sem volt közöttünk mégis minta távol lett volna tőlem.Közelebb akartam menni.Sokkal közelebb.
-Anya?-kérdezte vékony hangon.Meghatottság suhant végig rajtam és megfeledkeztem minden bajomról.
-Királynő hátráljon!-mondta Alec.Elém állt védekező állásba, és rámorgott a kicsire aki első pillanattól kezdve belopta magát a szívembe.
-Elég!-ordítottam amikor a kislány két fejét a térdére hajtva pityegni kezdett.Kikerülve Alec-et a kislányhoz sétáltam majd a karjaimba kaptam.Teste Forró volt, akár az égetett vas, teste puha volt és kellemes.-Nincs semmi baj!-susogtam a hajába,majd apró csókot leheltem a homlokára.Vajon ki ez a kis lény?Honnan jött?Miért ilyen emberi és vámpíri egyszerre?-Hogy hívnak?
-Nem tudom!-suttogta lágy hangon.-Te vagy a mamám?
Ekkor döbbentem csak rá mennyire a szívemhez nőtt.Meleg kezeit az arcomra tettem majd felkuncogott angyali hangon.Véres ajkait lágyan és puhán az arcomra nyomta.Néhány másodperc múlva édes szuszogása volt halható.
-Egy félvámpír!-suttogta Alec.-Akár csak ön, is volt.-az ön megnevezőn felhúztam az orromat és morogtam valamit.
-Szerintem ideje indulnunk!-harsogta Alice félszegen.-A látomásom szerint valahol a közelben vannak.-milyen látomásról beszél itt nekem?
-Tessék?-kérdeztem hisztérikusan.
-Amíg te a kislány nyomát követted, nekem látomásom lett.Edwardról...és három Románról.-suttogta az erdőt pásztázva.
-Akkor talán nem kéne itt totojáznunk!-harsogtam.A kicsi testét szinte magamhoz vontam, nagyon óvatosan nehogy bármi baja történjen.Ő most már az én felelőséggem, az én sorsom ahogy Edward is.
Futásnak eredtünk, és a szél szinte lobogott mellettünk.Testem lelkem ismét izzani kezdett a félelemtől és az Edward iránt érzet szerelmemtől.tudtam hogy sokáig nem hívhatom kislánynak a kezemben szunyókáló kis csodát, de most se kedvem se agyam nem volt hozzá.Edward és az őt körülvevő veszedelmekkel voltam elfoglalva.De biztosra vettem hogy akár az életemet is adnám hogy megmentsem.
Ekkor mégis bevillant egy név, mely tökéletesen illet ehhez a kis csodához.Bonnie...Bonnie Cullen, egy tökéletes név lehetne számára.Az én kis Bonnie-m.
Egy órával később Jasperre, Rosalieval, Jane-el és Damonnal találkoztunk akik furcsán nézték a kis csodát a kezemben.Vagyis Bonnie-t aki attól a perctől fogva a kislányom amikor megláttam és rákérdezett én vagyok-e a mamája.Igen, én vagyok.Most már.
-Nincs semmi baj!-nyugtattam a már védekezésbe álló Damont és Jane-t.
-Hiszen ő egy...-kezdte Rosalie.
-Egy félvámpír aki mától hozzám tartozik!-fejeztem be.-Csak is hozzám...-és Edwardhoz!-mondtam gondolatban.
-Hogy hívják?-kérdezte Rosalie.
-Bonnie!-suttogtam szemeim ismét gyönyörű arcára siklottak és szemeire amik most csukva voltak.
-Hihetetlenül nyugodt, még a körülményekhez képest is!-suttogta Jasper meghűlve.-Talán egy csapda!
-Nem!-morogtam.-Az lehetetlen!
-Jasper te tényleg mindent túl reagálsz!-jegyezte meg Rosalie.
-Ezt most hagyjuk!-szólt közbe Alice.-Edward illatát érzem a levegőbe!
Mindenki egyszerre vett levegőt, kivéve Alice-t aki már rég szimatolt.Edward illata...igen ez csakis csak az övé lehet.Közvetlen közelről érezhettem, és most is érzem.Itt van nem messze, tőlünk...és mások is.A kis Bonniet aki már-már ébredezett, Rosali kitárt karjába helyeztem.Pici felém kezdte nyujtogatni hogy vegyem vissza, fájdalmasan néztem el szomorú arcáról.
-Nincs semmi baj!-mondta nek Rosali.
-Damon,Jasper, Alice és Jane ti velem jöttök.-jelentettem ki.-Alec és Rosali visszamentek a Cullen házhoz és meg véditek Bonnie-t!
-Kit?-kérdezte az emlitett.
-Hát téged, kincsem!-válaszolta Rosali.
-Mama adott nekem nevet?-kérdezte lágyan meghatott hangon.-Nekem sosem volt semilyen nevem.
-Most már van!-fordultam felé.-Megigérem hogy sietek vissza!-igértem neki majd apró puszit nyomtam puha arcára.Megfordultam és futásnak eredtem, mit sem törödve most senki mással csak életem szerelmével akinek illata betegte egész Forksot.Edward tökéletes arca lebegett előttem amikor kiértem egy tisztásra ahol félelmem sokazodott amikor megláttam három ismert arcot körölöttük 7 igen fejlett újszülött vámpírt.Ez már felért egy...Pont ekkor láttam meg őt.Dimitri a térdén feküt az egyik szélső emberke előtt.Engem nézett fekete szemeivel, bőre sápattab volt mint szokott.Szemei beesettek, arca fájdalmat tükrözött és úgy ült ott mint egy tökéletes szobor, vámpírokat megszényenitő modon.
-Engedjétek el a barátomat!-orditottam kiméletlen hangon.
-Ez most komoly?-nevetett fel a jobb szélén álló férfi.-Még ő merészel nekünk parancsolgatni?Hát cica, nem vagy olyan helyzetben.Tekintve hogy ti 5-en vagytok mi meg 10-en!-gunyosan nézett rám és ettől csak mégnagyobb haragba gerjedtem.
-Jobb ha megadod magad mert megölöm a szerelmed!-mondta a középső.Dim nem a szerelmem te idiota tudkó.-bár ezt nem mondtam ki.
-Dim nem a szerelmem!-mondtam mégis ki.-Hanem az életem, a másik részem.-aki nélkül nem tudok élni.Ekkor jöttem csak rá se szerelmet se baráti érzéseket nem tápláltam iránta.Már szinte a részem volt.Egy iker testvér vagy több.De szerelmet nem és megnyugodtam.
-Én nem rá gondoltam, Bella!-mondta egy gunyos mosollyal az arcán.Kezeim remegni kezdtek és az agyam is cserben hagyott amikor félre lépett és megláttam Edwardott.A földön feküdt és vonaglott a fájdalomtől.A szemeim égni kezdtek, de könycseppek nem jöttek.Nem jöhettek.Az agyam nég felsem fogta amikor cselekedni kezdtem.Futottam, szerelmem felé amikor valaki elém állt.Felnéztem és apa tökéletes arcával találtam szeme magam.
-Nincs semmi baj!-suttogta.-Meg mentjük!-igérte.Hinni akartam neki.
Arcomat mellkasába temettem majd zokogni kezdtem.Könnyek nélkül zokogtak amíg Edward szaggatott sóhajait és fájdalmas nyögéseit halottam.Bonnie és Edward arca lebegett előttem.Megnyugodtam.És nem Jaspernek köszönhetően.Hiszen a pajzsomat felvontam....A pajzs.Egy terv fogalmazódott meg bennem...

Első díjunk ;)

Először is: nagyon köszönjük Zora-nak a díjat. Ezer köszönet ;)
7 dolog rólam (Waneeey)
1. Kedvenc országom Olaszország
2 Team Edward vagyok.
3. Imádom a Twilight Saga-t
4. Nem szeretem Jacob-ot.;D
5. Imádok írni
6. Imádom az édességet
7. Van két nővérem, egy bátyám, és két mostohabátyám.

7 dolog rólam (Chinteeey)
1.Nagy meglepetésemre szeretek tanulni.
2.Imádok írní, de nagyon.
3.Jobban tudok angolul, mint magyarul.
4.Kicsit sokat tudok beszélni.
5.Imádom a Twilight-t.
6.TEAM EDWARD.
7.I LOVE YOU RPATTZ.

Nekik ajánlom:
RosalieCullen: http://www.tulkonnyuboldogsag.blogspot.com/
Ivi: http://volterraszulottebylanaandivi.blogspot.com/
Szimcsi555: http://along-awaitedlove.blogspot.com/
Szofi Cullen http://www.darkangel-szoficullen.blogspot.com/

Teendők a díjjal:

1. Meg kell köszönni
2. A logót ki kell tenni a blogomba.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.

Lunar Eclipse - 16.fejezet

Hosszas - ha szabad így kifejeznem magam - tökölés után végre megjött az ihletem. ;D Szóval hoztam a fejezetet. Ha írtok sok-sok komit, akkor hamarabb hozom a kövit. ;D Puszi:Waneeey

Mentőakció 1/4

 (Bella szemszöge)

- Mi az, hogy nem találtátok még meg? – sikítottam, és eszeveszett dühömet az erdő negyede meg is érezte, míg valaki le nem fogott engem.

- Sajnálom… - mondta lehajtott fejjel Félix. – Nem találtuk meg, pedig a fél erdőt tűvétettük érte!

- Ez remek! – csattantam fel. – Remek!

Az egész erdő megnézték, és a szag már nem friss. Szóval elvitték, vagy önszántából ment el. Gond van, de még mekkora. Elővettem a telefonomat, és tárcsáztam a  jól ismert számot.

- Haló? – szólalt bele Alice a telefonba.

- Szia Alice! – köszöntem neki sürgetően.  – Nem ment haza, igaz? – kérdeztem reménykedve.

- Kicsoda? – kérdezte rögtön. Ezek szerint nem.

- Hát Edward! – sikítottam. Annyira dühös voltam, hogy csak na. Először elrabolják a legjobb barátomat, aki éppen aznap vall nekem szerelmet. Aztán elrabolják a szerelmemet, akit teljes szívemből szeretek. Mit tudnak még ezek után tenni velem? Megölnek, vagy mi? Az nem lenne olyan rossz ahhoz képest, hogy Edwardot megöljék. Én abba komolyan belehalok! Azt biztos vagyok benne, hogy lelkileg nem élem túl, testemet majd elintézik. Az még kevésbé fájdalmas részt.

Alice felsikkantott.

- Nem! – mondta, és a hangja elhalt. Hallottam, hogy a telefon kiesik a kezéből. A francba, ó a francba! Biztos látomása van.

- Bella? – szólalt bele Carlisle a telefonba.

- Szia Carlisle! – mondtam gyorsan, de szinte ismét kiabálásnak hallatszott. – Mi van Alice-szel?

- Látomása van, még mindig. – mondta Carlisle. A hangja most nem volt nyugodt, inkább aggódó. – Van valami hír Edwardról?

- Nincs, de jelen pillanatban is keresik. – mondta rekedt hangon. Komolyan nem vagyok síró-pityogó, de most esküszöm a sírógörcs kerülgetett. Pedig nem szoktam sírni, sokat. Még mindig próbálom úgy felfogni a dolgokat, hogy Edward itt van valahol a környéken, és csak az embereim hülyék, akik keresik őt. – Viszont attól tartok, hogy oda fognak menni.

- Kicsodák, Bella? – kérdezte Carlisle.

- A románok! – mondtam, és a higgadt álarcomat ismét átvette a félelem. De nem magamat féltettem, hanem azt, aki a legfontosabb számomra; Edwardot. Na meg persze a leges-leges-leges legjobb barátomat, aki mindig mellettem állt, és az életét is képes lenne odaadni értem. Ha a Cullen családnak valami baja esik akkor…

Azt tudom, hogy anyáék biztonságban vannak, de őket is féltem. Ez természetes, hisz a szüleim, akiket szeretek, és felnézek rájuk.

- Mit keresnek ők itt? – kérdezte Carlisle. Gondolom ismerte a románokat, mint esetleges barátok. Nos, ez most nem fordulhat elő, ha a királynő oldalán álnak.

- A helyes kérdés inkább az, hogy kit. – mondtam halkan, majd hangos sóhajtással válaszoltam. – Engem keresnek, engem akarnak megölni, engem akarnak. – mondtam gyorsan. Szinte hadartam a szavakat, de biztos voltam benne, hogy Carlisle felfogta a szavakat, amik előbb elhagyták ajkaimat, és gondoskodtak róla, hogy az egész erdő megfagyjon keletkezésükkor.

Teljesen megfagyott a levegő, ahogyan azt már előbb is mondtam. Carlisle nem szólt bele a telefonba, én sem tettem.  A körülöttem álló emberek is mind hallgatásba burkolóztak. Hagytam had emésszék meg a szavaimat a Carlisle mögött - előtt - mellett álló emberek, akarom mondani vámpírok.

- Hol vagytok most, Bella? – kérdezte gyorsan Carlisle.

- Csak pár kilométerre a háztól. – mondtam, de még nem értettem, hogy most ezt miért kérdezte.

- Pillanat, Alice feléledt.

Éles sikítást hallottunk mind. Kezdtem pánikba esni. 

- Mi történt? – kiáltottam a telefonba, és kétségbeesetten szorongattam azt. Valaki átvette a telefont, csak akkor tudtam meg, hogy ki, mikor az magyarázni kezdett.

- Alicenek látomása volt, hogyha nem megyünk most azonnal oda hozzád, akkor meghalsz. – darálta a kagylóba a mondandóját Rosalie. – Szóval most azonnal indulunk.

- De… - kezdtem volna tiltakozni. Mit ér az én halálom, hogyha nekik valami bajuk esik? Hát semmit.

- Nincs de Bella! – dörmögte a telefonba Emmett öblös hangja. – Most azonnal megyünk.

Hallottam a szelet süvíteni a telefonba, de senki sem szólalt meg.

Remek, ismét idegesítő csendbe burkolóztunk, miközben lehet, hogy Edward életének perceit veszítjük el. Sietnünk kell! Pár másodperc múlva a Cullen család – Edward kivételével –, és a Denali család – Tanya kivételével –  na meg a két őr, akiket odaküldtem ott álltak előttem.

- Én nem akarom, hogy itt legyetek! – mondtam.  - Nem akarom, hogy megsérüljetek. Sokat jelentetek számomra!

- Mi viszont itt akarunk lenni! – szólalt meg szinkronban Emmett, Jasper, Alice, és Rosalie. Remek, remek. Meg akarnak halni csak miattam…

- Edward veszélyben van. – mondta Esme aggódva. – Segítenünk kell!

- Rendben! – mondtam eltökélt, vezetői hangon. Vagyis úgy, ahogyan még sosem beszéltem. Mindenki meglepetten nézett rám, majd íriszükben eltökélt fény csillogott. – Akkor most a vezetői képességemre hagyatkozom. Vagyis valami olyasmire. – tettem hozzá fintorogva. De akkor átfutott a gondolat a fejemben, hogy nem szónokolni kell, hanem cselekedni. – Nem mondok semmi újat, csak konkrétat. Szóval, csapatokra fogunk oszlani, akik más-más területet fognak még egyszer átfésülni, nyomokat keresni, majd ha találtak nyomot, akkor értesíteni mindenkit. 

Mindenki bólintott, és helyeselően morajlottak.

- Félix. –harsogtam, és az előttem térdelő barátomra néztem bizakodó tekintettel. – Te leszel Északon Chealseaval, és Renataval. – mondtam, majd bólintott. – Most állj fel! – mondtam, és a kezeimet a vállára tettem. – Vigyázz magadra, barátom.

- Te is Bella, te is! – mondta, majd jó szorosan megölelt. – Életünket a királynőért! – szólalt meg fél perccel később.

- Életünket a királynőért! – szólalt meg helyeselően Chealsea.

- Életünket a királynőért! – helyeselt Renata.

- Vigyázzatok magatokra. – mondtam, majd hozzátettem. – Kérlek. – bólintottak, majd Chealsea megfogta Félix kezét, és Renataval együtt elsuhantak.

- Emmett! – szólaltam meg hangosan, mire a szólított személy meglepetten nézett rám. Közelebb jött, és meghajolt.

- Te leszel Délen Adammel, és Sulpiciával. – intettem az egyik őröm, és a mögöttem álló személy felé. – Vigyázz magadra, bátyó. – mondtam. – Állj fel! – megtette a kérésemet. Megöleltem, de jó szorosan. Nem bírnám ki ennek a nagydarab mackónak az elveszítését.

- Rendben, meglesz, hugi. – mondta vigyorogva. – Megtaláljuk az öcsit.

- Ti is vigyázatok magatokra, de nagyon! – néztem Adamre, és Sulpiciára.

- Életünket a királynőért! – szólalt meg Emmett, Adam, és Sulpicia teljes összhangban. Bólintottam, hogy mehetnek, majd eltűntek a fűk mögött.

- Jasper! – szólaltam meg, és az említettre néztem, aki – csak úgy, mint Emmett – meglepett képet vágott, és közelebb jött hozzám, majd meghajolt. – Te leszel Nyugaton Jane-nel, Rosalieval, és Damon-nel. – mondta, és az előttem álló szőke szépségre, majd az izmos testőrömre mutattam. – Vigyázz magadra, te is. És vigyázz a többiekre, hős katona. – tettem hozzá. Tudtam a hős múltjáról. Halványan elmosolyodtam, majd őt is, mint mindenkit jó szorosan megöleltem.

Ugyan azzal a szöveggel távoztak:

- Életünket a királynőért! – Ha túléljük ezt az egészet, akkor ne felejtsem el ezt az egészet elfelejtetni velük. Már ha túléljük.

- Carlisle. – szólaltam meg, mire az említett elém állt, majd meghajolt. Most amúgy sem vagyunk olyan helyzetben, hogy megparancsolgassam, hogy ne hajolgassanak előttem, ezért nem szólaltam meg.  – Te mész Keletre Esmevel, és Juliaval. – intettem szeretett „pótanyám”, és az egyik különleges képességgel rendelkező testőröm felé. Julianak érdekes képessége van; képes lelassítani egy esetleges mozdulatot olyan lassúvá, hogy azt könnyűszerrel ki lehet kerülni, vissza lehet támadni nagyon gyorsan. Szóval ez, ha nagyon erősen használja, akkor bénító hatást ér el az esetleges embernél, vagy vámpírnál. Hasznunkra lesz az biztos. – Vigyázz magadra! – mondtam ugyanazt a szöveget, mint mindenki másnak. Természetesen komolyan gondoltam a mondottakat.  

Megöleltem Carlislet, jó szorosan, mire egy apai öleléssel válaszolt, majd eltüntek.

Én itt maradtam Alice-szel, Alec-kkel.

Undorító!

Szédülök! Szédülök! Esküszöm mindjárt elájulok!
Valaki írogat a nevembe a chatba! Dehogy hagyom abba! Imádok írni!
Istenem, dehogy! Ne higyjetek neki! Istenem. Basszus, szívbeteg vagyok, nem bírom az ilyen dolgokat! Baszki!

Lunar Eclipse 15.fejezet

 

Sziasztok!Bella szm Waneeey Edward szm én (Chinty) írta.Komi határ:15 komi.Jó olvasást és jó ét...Puszi!

(Bella szemszöge)

Azzal elsuhant Emmettel, és Dem keresésére indultak.

A nappaliban ültem, és az arcomat beletemettem a tenyereimbe. Annyira féltem. Féltettem Dem-t, hogy valami hülyeséget csinált, féltettem Edwardot, mert nem élném túl az elvesztését. Ő a mindenem ezen a földön.

- Bella, nyugodj le, minden a legnagyobb rendben lesz! – csitított Alice, mikor keserves sírásba kezdtem.

- Alice, nem hiszem el, hogy tehettem ilyet? – kérdeztem szaggatottan. A bűntudat teljesen szétmállott a törékenynek látszó kemény, szikla testemen.

- Nem tettél semmi rosszat. – mondta, majd elkezdte simogatni a hátamat, hogy egy kicsit is, de le tudjak nyugodni. Nem ment a legjobban…

- Persze. – mondtam, és automatikusan le akartam törölni a könnyeimet, de rájöttem, hogy nincsenek is könnyeim, mivel teljesen vámpír vagyok. – Az egész az én hibám!

- Meg találta a zsák a foltját, komolyan mondom. – morogta Jasper, aki a sarokban állt, és a falnak támaszkodott. Ő nem ment a többiekkel, mivel Edwardék ragaszkodtak hozzá, hogy egynél több férfi legyen a házban, ha esetleg valaki – aki valószínűleg Dem eltűnésének oka volt – feltűnne. Bár én nem vagyok abban a hitben, hogy engem minden áron meg kellene védeni. Inkább a többieket kellene védeni, nem pedig engem. Nem érek annyit. 

- Hú…de vicces…mikor kellett volna nevetni? – kérdeztem idegesen, és rettentően élesen. Így még sosem hallottam beszélni saját magam, bár tudtam, hogy az aggodalom, és idegesség is közrejátszott ebben a szituációban.

- Nyugodj meg, Bella. – jött közelebb Jazz, és a vállamra tette az egyik kezét, így még több nyugalmat kaptam. A remegésem elhalt, de még mindig nagyon aggódtam, és még idegesebb, és összezavarodottabb lettem.. Csörögni kezdett a mobillom. A kijelzőn Félix száma villogott.

- Szia! – köszöntem gyorsan, és szerintem olyan gyorsan, hogy alig hallotta meg.

- Szia. – szóval mégis meghallotta. – Megsejtettük ki áll e mögött.

- Ki, mond! – sürgettem.

- A románok. – mondta. – Demetriet elrabolták a románok. – mondta, és éreztem, hogy susog a szél mellette. Bizonyára futnak. Csak akkor fogtam fel, hogy mit akarnak.

- Azonnal oda megyek! – mondtam. – Hol vagytok?

- Az erdőben nem messze tőletek. – mondta.

- Máris megyek. – mondtam, és már álltam fel, és felvettem a cipőmet. – Jöjjön valaki?

- Ne, ne jöjjön! – mondta – Nem lenne okos ötlet, mivel ott lehet a legjobban érezni a szagodat, és nem engedhetik a házba. Négy őrt odaküldött az apád, hamarosan ott lesznek. – végszóra kopogtattak.

- Máris indulok! – mondtam, és már felvettem a kabátot. – Szia.

- Szia! – köszönt. Odamentem az ajtóhoz.

- Bella elmagyaráznád mi folyik itt? – kérdezte Jazz, és hallottam, hogy a többiek is lejönnek az emeletről.

- Mindjárt találkozom a seregemmel, és apuval és anyuval is. – mondtam. – A románok elrabolták Demetriet. – mondtam, majd és sóhaj kíséretében folytattam. – Apa küldött őröket, hogy vigyázzanak rátok, itt lehet legintenzívebben érezni az illatom. Nem fog bajotok esni. Amint lehet Edwardot is ideküldjük.

- Még mindig nem értem. – mondta Alice. – Miért rabolták el a románok Demetriet?

- Mert engem akarnak elkapni. – mondtam. – Meg akarnak ölni, és mivel Demetrieről tudták, hogy a barátom, ezért őt fogták el. – mondtam. Alice ijedten nézett rám.

- És te azt hiszed, hogy nem szállunk be a harcba? – hördült fel Jasper.

- Pontosan. – mondtam. – Itt maradtok. – az őrökhöz fordultam, akik meghajoltak, fejüket leszegték. – Meg kell ígérnetek valamit. – mondtam.

- Bármit királynőm. – suttogta az egyik.

- Jobban vigyáztok rájuk, mint a saját életekre, megértettétek? – kérdeztem.

- Mindent a királynőért. – hajoltak meg. Megfogtam a vállukat.

- Álljatok fel. – mondtam, eleget tettek a kérésemnek. – Ha remek munkát végeztek jutalomban lesz részetek. – mondtam. – Mindent bele. – mondtam, és kisétáltam az ajtón. 

(Edward szemszöge)

Szélsebesen  futottam mögöttem hagyva mindenkit.Bellát, és az iránta érzett szerelmet is.Hogy miért?Mert tudom hogy már nem szeret.Hiába álitja hogy de, nem vagyok képes hinni neki. Egyszerűen nem tudom felfogni miért nem, talán azért mert hallom mások gondolataiban mennyire szomorú Dimitri miatt.
-Edward, állj!-orditotta Emmet.
-Takarodj!-morogtam majd gyomorszájon rugtam amikor hátrafordultam.Megigértem Bellának hogy vissza viszem neki Dimirit.És ezt be is tartom, de nem fogok vele tartani.Éljenek boldogan.
Én csak azt teszem ami Bellának jó, és ami boldoggá teszi.És melletem nem lehet az amikor egy másik férfit szeret.Biztos vagyok benne hogy hosszú ideje, de ezt még magának sem lett képes elmondani.
Néhány óra futás és uszás után megéreztem Dimitri Volturi illattát.És nem csak az övét...rajta kivül még három ismertelen mozgolora is figyelmes lettem.
-Áhhh, Edward Cullen!-mondta egy ismeretlen hang.Majd egy eddig ismeretlen fájdalommal találtam szembe magam.Vagyis nem is volt olyan ismeretlen.Utoljára a vámpírrá válásom előtt éreztem...a sapanyol náthának egy erősebb rohama remegtette meg a testem.
A főldön voltam.-jöttem rá.
-Nem gondoltam hogy egyedül fogsz jönni!
-Ne beszélj egyes számba Matudor barátom!-mondta valaki más.
-Nicolas pofa be!Had élvezzem a helyzetet!-biztosra vettem hogy ezt a férfit hivják Matudornak, aki pedig rá szólt....(felnyögtem)....Nicolasnak.De a harmadikat?Biztosra vettem hogy neki van ilyen képesége.
-Ne vitatkozatok!-orditotta a harmadik.
-Na de Vlagyimir, te is tudod hogy ez jobb mint az elöző.-mondta Matudor.
-Nekünk a királynő kell!-harsonga Nicolas.-Ezt öljük meg!
-Szerintem meg ne...ti is láthatátok mennyire bele van havarodva a királynő!-mondta Matudor.-Ha megtudja egyből ide fog jönni!
-Na de...-kezdte Nicolas de Vlagyimir közbe szólt.Innentől minden homályos lett, a fájdalom amit 100 éve nem éreztem ismét átvette az iráyitást a testem fellet, de még birtam.
-Volterrába megyünk!És őket is visszük!-halottam meg, még utoljára Vlagyimir fagyos hangját.-És visszük a mi újszülötteinket is...-Ti meg vagytok huzatva-nyögtem fájdalmasan.
-Nagyon jól birod!Elismerésem!-nézett a szemembe Vlagyimir.-Igazad van!Mevárjuk, mig ők jönnek ide...vagy....Forksba megyünk!
-Ez még jobb is!-hahotázott Matudor.Ezután a fájdalom átvett minden érzésemet és a sötétséggel néztem szembe.

Lunar Eclipse 14.fejezet

Sziasztok:)Ismét Én (Chinty) hoztam nektek Friss-t.A komi határ 16.És ez már teljesen végleges szóval addig nem kaptok Friss-t, amig meg nem nincs.Sajnálom, de a napi egy Frissért ez jár, azt hiszem.Jó olvasást:Puszi Chinty

14.Veszekedés Olasz módra...

(Bella szemszöge)

Már több mint két nap telt el apám látogatása óta, és Dimitrij vallommása óta.Minden összekuszálódott bennem, és azt volt a legrosszabb hogy Edward is szenvedett.Miután Dim nem jött vissza, biztosra vettem hogy vissza ment Volterrába.
        -Bella, ne marcangold magad!-morgott rám Alice.
        -Alice, én egy hatalmas idióta vagyok!-mondtam.
        -Nem tehetsz arról hogy két férfit szeretsz!-mondta, bár hangjában érezhető volt hogy nem tetszik neki.
        -Nem szeretek két férfit!-vallottam be.-Én egy férfit szeretek, az pedig Edward Cullen.
        -Ez tény!-mondta.-De ott van Dimitri, akibe szere....
       -Nem vagyok szerelmes Dimitribe!-morogtam tehetetlenül.-Csak nem tudom mit érzek iránta.-vontam válat.
       -Hát ha te így fogod fel?-mondta.Majd szélsebesen elsétált.-De azért...-fordult vissza.-Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültél...Talán csak dühös vagyok, mert a jövődben Dimitri is benne van, és én szeretem Edwardot...de téged is!Csak arra kérlek, ne bántsd meg ennél jobban...Így is nagyon maga allatt van, de te lény boldog és tedd azt amit a szíved diktál!-mondta majd megölelt és távozott a szobámból.
Ismét a tehetetlen űr amit Dimitri távolléte okoz, előjött.Amikor Edwarddal vagyok sohasem érzem magam rosszul és nem is gondolok Dimre.De amikor- mint most- nincs velem, mert vadászni meny, nem tudok másra gondolni csak rá.
       -Szia, szépségem!-jött be Emmett.-Min jár az a pici buksid? Csak nem a mi kedvenc agyturkászunkon?

       -Em, most cseppet sincs hangulatom erre.-morogtam.

       -Nekem pedig van, kiscsibém!-mosolygott rám kajánul.

       -Ne akard hogy leüsselek!-szűrtem a fogaim közül.

       -Pont erre vár!-lépett be az ajtón az én félistenem.-Emmett, takarodj ha nem akarod hogy beáruljalak Rosalienak!

       -Jól, van jól van!-morogta most már mogorván.-Csak egy kis életet akartam vinni a jövendőbeli húgomba.

       -Szerelmem!-rohantam hozzá, majd a karjaiba vetettem magam.Mézédes illata beszívása után sokkal jobban voltam. Tudtam hogy nekem erre van szükségem most és mindörökre.

        -Ennyire hiányoztam?-kérdezte majd rám mosolygott.Bólogattam majd megcsókoltam, kezei pedig a derekamra siklottak.Nagyon nehezen bírtam ki nélküle, majdnem minden percben elönt a vágy, és amikor csillapítom akkor rá pár órára ismét érzem.Ez olyasmi mit a szomj, hiába csillapítod, mindig ott van benned és bármikor kitörhet.Pont mint most.

Néhány másodperc elteltével már az ágyban találtam magam, meztelenül.Edward csillogó teste- a nap beszűrődött az ablakon- felém tornyosult, majd néhány másodperc múlva már csak egy éles kis szúrást éreztem ami már már megszokott volt.Edward megfogta a derekam majd mozogni kezdett szenvedélyesen. érzékien és csodálatosan.A várva várt gyönyörnél én voltam felül, lovagló ülésben, ajkam kereste az övér.-Szeretlek!-nyögte.

       -Én is szeretlek, Edward!-susogtam fáradtan.Bár nem voltam fáradt, egy vámpír nem lehet az.-Mi a baj?-kérdeztem amikor rémülten nézett rám.

       -Semmi!-mondta.-Egy pillanatra azt hittem...

       -Mit hittél?-kérdeztem

       -Felejtsd el!-mondta majd felült.

       -Edward, kérlek!-nyögtem tehetetlenül.

       -Olyan arcot vágtál, miközben azt mondtad hogy szeretsz...na szóval egy pillanatra azt hittem...már nem...

       -Ki ne mond!-morogtam majd felkeltem.Hogy gondolhat ilyet?

       -Te mit hinnél azok után hogy te és Dimitri...-hangja elcsendült.

       -Eppure, pensare a loro?-kérdeztem Olaszul. /Mégis hogy gondolhatsz ilyenekre?/

       -Ti amo! Tu sei la mia vita. Facile da amare e tu ... tu osi credere che non ti ama?-dühöngtem.Amikor ideges vagyok egyszerűen nem tudok más nyelven beszélni. / Szeretlek! Te vagy az életem. Egyszerűen imádlak és te...te azt mered feltételezni hogy már nem szeretlek?/

        -Bella sajnálom!-mondta felemelt kézzel

        -Shut up Edward Cullen! Così deve essere!-szóltam rá idegesen. /Pofa be Edward Cullen! Merté n fogom be!/

        -Te mit gondoltál volna?Miután, lehetséges hogy szerelmes vagy Dimitri Volturiba?-kérdezte.

        -Io non sono innamorato di Dimbe! Simply'm confuso! Ma tuttavia ti amo! Io vi amo e se avete il coraggio di credere che non lo è, non ha senso .. -nyögtem most nár szomorúan./Nem vagyok szerelmes Dimbe! Egyszerűen csak össze vagyok zavarodva! De ettől fügetlenül téged szeretlek! Szeretlek és ha azt mered hinni hogy nem, akkor nincs értelme.../       

-Kérlek Bella!-susogta Edward.-Ti amo!-/Szeretlek!/

-Ti amo!-helyeseltem.

-Meg tudsz bocsájtani?-kérdezte.

-Meg!-mondtam.

-Minden kapcsolatban vannak veszekedések, nekünk ez az első!-mondta mosolyogva.

-És reméljük az utolsó is!-susogtam.Közelebb jött hozzám majd megcsókolt.Pont amikor a telefonom is csörgetni kezdett.

-Vedd csak fel!-nevetett fel amikor meglátta az arcvonásomat.

-Hallo!-szóltam bele úgy hogy meg sem néztem ki az, csak Edward aranybarna szemeit néztem.

-Bella, most azonnal rugdosd ide Dimitrit!-harsogta Felix.

-Te meg miről beszélsz?-kérdeztem.

-Arról hogy Aro, vele akarja elküldeni Tanya Denalit.-mondta a készülékbe.

-Akkor mire vár?-kérdeztem.Bár voltak sejtéseim affelől miért nem hajlandó eljönni.

-Mert ott van veled!-ordította.

-Nem!-suttogtam.-Nincs

-Mi?

-Nem ment haza?-kérdeztem.

-Nem, nem jött!-mondta.-Mi történt?-kérdezte.

-Nagyon megbántottam!-mondtam síri hangon.-Ez az én hibám...ha bármi baja esik.

-Nyugodj meg Bella!-mondta.Azonnal szólok Aronak.Te pedig maradj a kis popodon!

-Edward!-néztem rá amint letettem a telefont.

-Tudom!-suttogta.-Megtalálom, ígérem!

-Ne kérlek!-ellenkeztem.-Nem akarom hogy bármi bajod essen.

-Azt hiszem most nem miattam kéne aggódnod!-mondta majd elindultunk lefelé, kéz a kézben.

-Mi történt?-kérdezte Carlise.

-Dimitri eltűnt, és lehet hogy bajban van!-szinte zokogtam.

-Meg fogjuk találni!-szorította meg szerelmem a kezem.

Amikor elindultak én is velük akartam tartani de Edward vissza tartott.Egy forró csókot váltottunk és nem akartam elengedni.Önző voltam, még Dimitrivel sem törődtem, ebből látszik kit és hogy szeretek...

-Megígérem hogy nem lesz semmi baj!-mondta.-Vissza hozom, akár az életem árán is.

-Ha nem jössz vissza,-csuklott el a hangom.-Akkor inkább el se menj.

-Szeretlek!-mondta majd egy újabb csókot adott.

-Én is!-susogtam felső ajkára.

Lunar Eclipse 14.fejezet Izelitő

Bocsika de ma nem szolgálhatok Frissel, mert a húgom holnap ballag és el kell a segiíség, de holnap mindenféleképp hozom a Friss-t én(Chinty) addig is itt egy kis ízelítő

(Bella szemszöge)

Már több mint két nap telt el apám látogatása óta, és Dimitrij vallomása óta.Minden össze kuszálódott bennem, és azt volt a legrosszabb hogy Edward is szenvedett.Miután Dim nem jött vissza, biztosra vettem hogy vissza ment Volterrába.
          -Bella, ne marcangold magad!-morgott rám Alice.
          -Alice, én egy hatalmas idióta vagyok!-mondtam.
          -Nem tehetsz arról, hogy két férfit szeretsz!-mondta, bár hangjában érezhető volt hogy nem tetszik neki.
          -Nem szeretek két férfit!-vlalottam be.-Én egy férfit szeretek, az pedig Edward Cullen.
          -Ez tény!-mondta.-De ott van Dimitri, akibe szere....
          -Nem vagyok szerelmes Dimitribe-morogtam tehetetlenül.-Csak nem tudom mit érzek iránta.-vontam válat.
         -Hát ha te így fogod fel?-mondta.