Lunar Eclipse 13.fejezet

Sziasztok!Most én Chinty hoztam a kövi fejezetet.Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését:)Komi határ:17 komi!Szerintem ez nem sok:)Jó olvasást:)

Dimitri vallomása

(Bella szemszöge)

-Remélem nem zavartam meg semmit!-halottam meg Dem kemény hangját.A hatalmas vágy amit Edward hozott ki belőlem, elmúlt. Helyette undorodni kezdetem saját magamtól, amiért megfeledkeztem Dem-ről.

 -Jah, nem!-mondtam majd egy lépést elhátráltam Edwardtól, aki dühösen nézte barátomat.-Bocsánat!-susogtam magam elé.

-Azt hiszem...kettesben hagylak titeket!-mondta Edward.-Rátok fér a beszélgetés.

Nem értettem mire céloz először, majd váltottam egy kis pillantást Dimitrivel, aki engem nézett.Vörös szemei elárulták hogy fájdalmai vannak.

 -Oké!-mondtam majd Dim már mellettem is termett.Kezeit gyengéden az enyémre helyezte majd az erdő felé kezdett húzni.Meleg kezei még akkor sem engedtek el amikor futni kezdtem vele együtt.De egy véletlen pillanatban nem is akartam hogy elengedjen.Ekkor jöttem csak rá hogy nekem szükségem van arra hogy Dim mindig mellettem maradjon.Több volt mint egy átlagos barát, a köztünk kialakuló érzelmek már testvéri szeretetté alakultak.

Hirtelen állt meg, majd azzal a lendülettel a hátára is rakott.

           -Innentől a hátamon utazol, angyalom.-susogta majd futni kezdett.Automatikusan a nyaka köré csavartam a kezemet, testem a hátának préselődöttem lábaim dereka köré csavarodott.

Szinte olyan gyorsan telt az idő, mint amilyen gyorsan futottunk.Dimitri illatára koncentráltam ,és arra mennyire szeretem, mint testvéremet.Olyan régen voltam vele kettesben, és sok dolog történt azóta.

          -Hol vagyunk?-kérdeztem több mint egy órával indulásunk után.

          -Réten!-suttogta majd hátrébb állt.Két lépés távolság volt kettőnk közt.-Ez a hely, sokat jelent számomra.És megszerettem volna osztani veled, kicsit Bella.

          -Csodálatos!-nyögtem fel elbűvölve figyeltem a szép helyiséget.

          -Egy csodálatos lény, egy csodálatos helyen!-mondta mosolyogva majd közelebb jött, szép lassan és szinte érzékien.

          -Hülye!-mondtam.Majd játékosan megütöttem a vállát, leküzdve a köztük lévő távolságot.Rubint vörös szemei izottak valami megmagyarázhatatlan dolog miatt, apró gyöngyök csillogtak benne. Még soha sem láttam szemeit ennél gyönyörűbbnek.

         -Én csak az igazat mondtam!-mondta, hangjában keveredett a fájdalom, a szomóruság, amitől a lényem egy része ugyan így érzett.

         -Én is!-vallottam be.-Te tényleg hülye vagy!

         -Csak is miattad!-susogta ismét.-Melletted nem is lehetek más, csak egy hülye fickó aki lekéste álmai nőét, egy másik férfi miatt.

Szinte sejtettem mi jön most és teljesen rettegtem.Dimirti viselkedés...és Edwardé is...Féltem hogy kimondja azt a szót amitől, testem lelkem fájdalmat érez.Mert sajnos nem tudom viszonozni.Jól mondta:Elkésett!

         -Dimitri!-nyögtem fel keservesen.-Én...

         -Szeretlek, Bella!-mondta majd kezeit a derekam köré csavarta.Érintésétől kisebb borzongás futott végig rajtam, ami megijesztett.És a szó is amit kimondott.-Már nagyon rég óta szeretlek!Bánom hogy soha sem mondtam, bánom amiért elkéstem...de kérlek mond hogy van-e még egy kis esélyem arra hogy te is szeretsz?-mondta.-Elkéstem, tudom, de egyszerűen nem tudok nélküled élni, inkább megölöm magam...inkább Volterra ellen fordulók és kivárom a végzetem.Mert engem egyedül te bánthatsz, szerelmem.

         -Dim...-susogtam Dimitrij vallomása után, ez a pár mondat fogott meg legjobban.Egy halvány pillanatra elképzeltem milyen életem lett volna akkor, ha Dimitri hamarabb kitárja elém érzéseit, és apám megbocsálj mint ma.Ha eggütt lehettünk volna.-Szeretlek!-azt mondtam amit éreztem, ebben a percben még Edward is a lelkem legtávolabbi zugába repült.Dimitri fájdalmas tekintete nekem is fájt.Érintése kellemes volt, és bizsergetően meleg.

          -Kérlek mond hogy nem késtem el!-nyögte.Éreztem hűvöskés leheletét az arcomon.-Mond hogy te is így érzel!Kérlek!-szemei egy pillanatra elsötétültek, és még nem feleltem.Nem tudtam mit tegyek.És hogy mit érzek.Bizonytalan voltam.Edward iránt érzett végtelen szerelmem óta először.Bizonytalan abban amit érzek.Meginogtam.-Bár amit láttam, amikor apád itt volt...attól tartok teljesen elkéstem.

         -Miért?-kérdeztem.-Miért kellet neked pont most ezt tenned?

         -Bells...-nyögte.

         -Miért, miért?-szinte már zokogtam, könnyek nélkül és az én hercegemre vágytam, hogy megvigasztaljon.-Szeretlek!-de nem tudom hogy...-gondoltam.Meginogtam.

         -Imádom amikor ilyen vagy!-nevetett fel majd a mellkasár vont és fellélegzett.-Nekem ennyi bőven elég!Nincs még veszteni valóm.

         -Nem mondtam még semmi!-morogtam.

         -Csak magadra kell nézned, oh....Bella annyira szeretlek!-susogta szenvedélyesen.-Nem tudod milyen jó ezt kimondani.

         -Bárcsak, ne tetted volna!-motyogtam.

Mit érzek?Mit érzek Dimitri iránt?Edward iránt nem volt kétség hogy akár meg haltam volna.Tiszta szívből szerettem és szeretni is fogom.Ez nem volt kétség, de az hogy mit érzek Dim iránt felbomlott .Mindent összekuszált, ezzel a vallomással.

          -Nem lehetek szerelmes beléd, amikor Edwardot szeretem!-vallottam be.-Hiába vannak afelől kétségeim, mit érzek irántad.

          -Látom rajtad Bella, hogy szeretsz!-mondta türelmetlenül.-Csak magadra kell nézned!-ismételte.

          -Te nem értesz!

          -Dehogynem!-suttogta.-Ha valakit szeretek, azt meg is értem!

          -Dim...miért gyötröd magad?-kérdeztem.-Miért bántod saját magad?

          -Mert szeretlek!-nyögte.-Imádlak, és most megcsókollak!

          -Nem, Dimitri!-morogtam majd kezemet arcára helyeztem de már csak ajkai fémes izét éreztem a sajátomon.Kezei vaskaromként fonódott körém és nem engedett.Nem voltam hajlandó tudomást szerezni gyengéd ajkairól, melyek lágyan érintették az enyémet.Egyedül arra koncentráltam hogyan szabadulhatnék ki, karmai közül.Csak egy probléma volt: Erősebb volt nálam, sokkal erősebb és szenvedélyesebb is.Elcsábiíott, levett a lábamról, egy akaratom elleni csókkal.Nem csókoltam vissza, és ellökni sem tudtam.Csak álltam, kővé dermedve és vártam hogy kiélvezze és vágyai elhűljenek.Azok a vágyak amelyekről tudomást sem szerettem volna venni. Dimitri csókjának ellen tudtam állni, Edwardénak viszont nem.Ez is bizonyította mennyire szeretem.

          -Sajnálom!-mondta bűnbánóan.

          -Kiélvezted?-kérdeztem dühösen.

          -Igen!-mosolygott szélesen, mire én behúztam neki majd futásnak eredtem, vissza a Cullen házba.Mit sem törödve Dimitri fájdalmas nyögésével.Összezavarostam, de ez a csók felnyitotta a szememet.Nem tudom, mi lett a köztünk lévő barátsággal, de az biztos hogy Edwardon kivül nem kell más!

          -Szerelmem!-ugrottam a nyakába.

          -Hol van?-morgott egy hatalmasat.

          -Kérlek, hagyd!-susogtam majd végig húztam a kezemet izmos felsőtestén ami a póló allatt is látszott.
          -Hogy merészelt megcsókolni?-kérdezte összeszorított fogakkal.-Ráadásul az engedélyed nélkül!
          -A legjobb barátom, te pedig a szerelmem vagy!-susogtam.-És most csak téged akarlak...
          -Nem!-morogta.-Te azt akarod hogy feledtessem el veled!
Talán igaza volt, talán nem.Magam sem voltam benne biztos, viszont ismét éreztem a vágyat, melynek nem tudtam ellenállni.
          -Igen!-nyögtem.-Mosd le rólam az érintését, mert nekem csak te kellesz....
Ajkai oly gyengéden érintették az enyémet hogy beleremegtem.Nem kívántam más érintését, és emiatt örültem.Dimitri olyan gyorsan merült feledésbe, hogy azt is elfelejtettem mi történt ma kettőnk közt.Viszont abban biztos voltam, ha újra hozzám ér, a szívem újradobban.

(Dimitri szemszöge)

        -Dim...miért gyötröd magad?-kérdezte.-Miért bántod saját magad?
        -Mert szeretlek!-nyögtem szinte már tehetetlenül.-Imádlak és most megcsókollak!
        -Nem Dimitri!-morogta kezeit az arcomra helyezte hogy ellökhessen, de már késő volt.Ajkaim-amit 24 órával ezelőtt egy ember nyakába mélyesztettem- most az övén volt.Kezeim vaskaromként fonódtak köré.Hihetetlen gyengéden csókoltam, és a szerelem amit iránta éreztem magába szippantott, mint egy örvényt.
        -Sajnálom!-mondtam de nem gondoltam komolyan.Nem bántam meg.
        -Kiélvezted?-kérdezte dühösen.
       -Igen!-vallottam be majd szélesen rá mosolyogtam. Mire behúzott nekem és márc sak a koccanást éreztem a mögöttem lévő fával.Feleszméltem de már nem volt ott.
        -Akkor sem bántam meg!-ordítottam teli torokból, de biztos voltam benne hogy nem hallja.Már messze járt, az is lehet hogy a Cullen kezeiben...Vagy csak a gondolataiban....-Szeretlek!-nyögtem tehetetlenül.
Éles fájdalom nyílalt a fejembe és mintha forgott volna velem a világ, aztán éles képek ugrottak be a fejembe.Olyan erős ütéseket kaptam gondolatban, hogy éreztem...fáj...és véreztem....
Fogcsikorgatva vonaglottam egy férfi előtt, akinek vörös szemei elárulták, hogy vámpír.Egy különleges vámpír ha ekkora fizikai fájdalmat képes okozni velem.
        -Én sem bántam meg hogy követtem a hercegnőt!-mondta és rám mosolygott.
Egy Román.-suhant át elmémen.
        -A hercegnő önszántából fog eljönni hogy megmentsen!-dünnyögte mosolyogva.-És akkor Végzek vele...ahogy majd veled is...drága kis csalikám.
-Ne!-nyögtem.Hangom telis teli volt fájdalommal a férfi állttal okozott kin hatása miatt.-Isabella....

Lunar eclipse - 12.fejezet

Gyerekek, itt Waneeey.Hát gyerekek, komolyan meglepődtem, mikor kevesebb,  mint egy nap alatt kaptunk 15 komit. szóval akkor a komihatár is növekszik. Mostantól 16 komi után lesz friss. Pusziii<3

Békülés. 

(Bella szemszöge)

Azonnal magamra kaptam a ruhámat, és kisiettem az udvarra.

-         Itt vannak. – suttogtam, mert hallottam a lábak dobogását. Olyan morgás szakadt ki a torkomból, mint még soha sem. Edwardot természetesen magamhoz húztam. Magam mögé tuszkoltam. Nem akart, de parancsoló tekintetemnek nem tudott nemet mondani.

-         Bella, nem kell… - ellenkezett. Tekintetünk találkozott, és láttam, hogy aggódik.

-         Nincs mitől félned, nem fognak egy újjal sem hozzád érni. Egy: megparancsolom nekik, kettő: úgy kiképeztek, hogy vámpír nő létemre nagyon jól harcolok, három: nem hiszem, hogy bárki is hagyná. – mondtam, majd aprót mosolyogtam.

-         Nem magamat féltem. – mondta, majd kisimított egy kósza hajtincset az arcomból. – Téged féltelek, Bella. – mondta. Megcsóváltam a fejemet.

-         Nem kell engem féltened. – mondtam majd az erdő felé tekintettem.  Szétvetett a düh az apám iránt. Hogy képes ilyeneket tenni velem? Éreztem, hogy többen is mögénk állnak. Vigyázunk Edwardra, és természetesen egymásra. Morogtam, de olyan hangosan, hogy szerintem még az erdőn túl is hallották.  Akkor léptek ki az erdő rejteket rejtő sűrűjéből. Ott volt Demetri, Jane, Alec, Félix, apu, és anyu is mellette lépkedett. Szisszegtem.

-         Üdvözletem Cullen család. – mondta apám. Észrevettem, hogy szúrós pillantást vet Edwardra. Morogtam, mire apám rám nézett. – Isabella – mondta apám meglepetten. Nem tudom miért láttam meglepettséget a szemében.

-         Apa. – mondtam ridegen. – Anya. – mondtam ugyan olyan ridegséggel. Pedig én szerettem öket, sőt most is szeretem, de nem veszik el tőlem azt a vámpír, aki a világot jelenti számomra.

-         Bella. – anya oda akart jönni hozzám. De sziszegve megtagadtam.

-         Nem. – mondtam fejcsóválva. – Mire számítottál, anyám? El akarod venni a boldogságomat, szerinted vigyorogva a karjaidba vetném magam? Hát nem, bocsáss meg…

-         Bella… kérlek, hallgass meg minket, kérlek. – kérlelt anyám.

-         Nem, kösz. – mondtam elutasítóan.

-         Bella, kérlek, hallgasd meg az anyádat, szerintem csak jót akar neked. – suttogta Edward. Anyu hálásan tekintett Edwardra. Éreztem magamon Demetri tekintetét, de nem méltattam különösebb figyelemmel. Ahhoz túlságosan is dühös voltam rájuk.

-          Nem engedem, hogy hozzá érjetek egy ujjal is, világosan beszéltem? – fordultam a őrök felé. – Ha bárki egy ujjal is hozzá ér akkor – színpadiasan elhúztam az ujjam a torkom előtt.   

-         Úgy látszik tényleg ennyire fontos neki… - suttogta anya elhűlve. Edwardhoz bújtam, de nem eresztettem el a többieket a szememmel.

-         De… - kezdte volna apám.

-         De? – kérdeztem vissza idegesen.

-         Egyszer el fog hagyni téged, és nem hiszem, hogy fel tudod majd dolgozni, be fog csapni, ezt előre megjósolom neked. – Edward morgott.

-         Ez nem igaz. – csattant fel. Látszólag hidegen hagyta, hogy kivel, és milyen hangnemben beszél. – Nem vagyok hülye! Ő a mindenem! – annyira aranyos volt. Megszorítottam összekulcsolt kezünket.

-         Én sem vagyok hülye, apa. – mondtam. – Bízom Edwardban. De ha te nem bízol, akkor bíz bennem.

-         Bella… nem hiszem… hogy – de mikor a tekintetünk találkozott elhallgatott. Megköszörülte a torkát. Edward elégedetten duruzsolt. – Bízom benned, tudom, hogy okos vagy.

-         Nem adnám akárkinek a szívemet. Ő az életem. Együtt vagyunk egyek.

-         Na, látod szívem? – kérdezte anyám, és játékosan oldalba bökte apámat. – Ugyan ezeket mondtam neked én is. – nevetett. Valahogy olyan idilli helyzetnek tűnt.

-         Engedem, hogy együtt legyetek, de ha átvered, vagy valami lesz én… esküszöm – látszólag apu nagyon kereste a szavakat.

-         Nem lesz ez Aro. – mondta Edward. A derekamat simogatta. – Szeretem őt, mindent megtennék érte. – hallottam, hogy Carmen, Eleazar, Carlile, Esme, Rosalie, Alice, és Jasper, Kate, és Irina felsóhajtottak.

-         Most már hozzám szólsz? – kérdezte Demetri.

-         Gyere, te nagy mamlasz. – mondtam vigyorogva, majd leléptem pár lépcsőfokot, hogy megöleljem. Vigyorogva jött oda hozzám, és megszorongatott. Ismét olyan bódító arcszesze volt, amit úgy szerettem. – Hülye gyerek. – hecceltem vigyorogva.

-         Ki a gyerek? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. – Kis csitri.

-         Demetri! – csattant fel apa. Leintettem.

-         Én engedtem meg, hülyéskedünk. – mondtam vigyorogta, majd oldalba böktem Dem-et. Edward morgott, de fogalmam sincs, hogy miért.

-         Mi a baj? – kérdeztem Edwardot.

-         Hiányoztál. – suttogta a fülembe Edward, hogy csak én halljam.

-         Képzelem. – mondtam mosolyogva. – Olyan messze voltam, tudod, megfutottam a maratont. – nevettem.

-         Bella, sajnos most mennünk kell. – mondta apu szomorúan. – De ha gondolod Félix és Demetri maradhat.

-         Én nem. – kezdte gyorsan Félix.

-         Ja. – vágott közbe Dem. – Várja a csaja. – nevetett.

-         Dem! – morogtam vigyorogva. – Vigyázz a szádra. – Emmett nevetni kezdett..

-         Igen, igen vigyázz, mert Bella néni elnáspángol. – nevetett remegést küldve a ház talapzatára. Mindenki vele nevetett.

-         Én maradhatok? – kérdezte Dem kérlelően.

-         Maradhat? – kérdeztem Carlislet.

-         Nem is kellene megkérdezned. – mosolygott Carlisle.

-         Szóval igen? – kérdeztem lelkesen.

-         Igen. – mondta mosolyogva Carlisle, és barátjához lépett egy kézfogáshoz. Apu lelkesen viszonozta a kézfogás  Hirtelen a szemei  elhomályosultak, majd ismét „visszatért” hozzánk.

-         Amint látom tényleg  szeretik egymást. – mondta meglepetten apám. Biztos látta Carlisle emlék képeit. – Viszont ezzel a Tanya Denalival lesz egy kis dolgunk..

-         Ne bántsátok! – kiáltottam oda neki. Mindenki kételkedve tekintett rám. – Csak féltékeny volt, viszont ennek fejében, arra kérlek, hogy valaki hozza el ide, majd én elintézem. – mondtam bűbájosan mosolyogva. Irina fellélegzett.

-         Rendben. – anyu odajött hozzám, csókot nyomott a homlokomra, majd átölelt, és visszaszaladt apuhoz, akinek megfogta a kezét. Janeéknek még intett, hogy hajoljanak meg. Alec, Jane, és Félix meg is hajoltak.

-         Basszus, nem meg mondtam, hogy nincs hajolás? – kérdeztem. Olyan, mintha csak Volterában lennénk.

-         Apád utasítását kellet követni. – mondta Jane.

-         Jó, menjetek. – mondtam. Félix viszont megállt. Odajött hozzám, és bordaropogtató ölelésben részesített.

-         Szevasz, te nagy csajózógé p. – bokszoltam bele a vállába. Megcsókolta a kezem, mire felnevettem. – Hülye! – a nevetését vízhangozta az erdő. Megfordultam, és egyenesen Edward Cullen aranybarna szemeivel találtam szembe magam. A többiek bementek, hogy csak a miénk legyen a pillanat, kivéve Emmett-et, akit Rose ráncigált be nemrégen.

-         Köszönöm, hogy ilyen makacs voltál. – mondta Edward.

-         Ugyan már. – legyintettem, majd egyik kezemet a nyakára tettem. – Szeretlek téged, mindennél jobban. – mondtam.

-         Ahogyan én is szeretlek. – susogta Hirtelen a vágy ismét szétáramlott bennem. Felemelkedtem, és csókolgatni kezdtem a nyakát.

Lunar Eclipse - 11.fejezet

Szijasztok. Itt Waneeey. Meghoztam a következő fejezetet. Csináltam jó kis függővéget *ördögi vigyor* A komihatár 14 komit. Most már írjátok meg, mert míg nem lesz meg, addig nem hozunk frisst. Bocsi, de így fair. =) Na, jó olvasást drágáim.

Telefon beszélgetés.
(Bella szemszöge)

-         Körülbelül mikor érnek ide? – sürgettem Alice-t. Semmi képen sem hagyom, hogy bármi baja essen Edwardnak.

-         Egy óra. – motyogta Alice ledermedve. Fellélegeztem, mikor eszembe jutott a legfontosabb dolog.

-         Hatvanhét jogos százalék az enyém. – mondtam, és az ólomsúly, ami a lelkemre nehezedett enyhülni kezdett, és már csak hűlt nyoma maradt.

-         Hogy érted ezt? – kérdezte Alice homlokát ráncolva.

-         Úgy, hogy nem hozhatnak komolyabb ítéletet a jogos döntsem nélkül. Apám terve befuccsolt. – mondtam. A hideg is kirázott, mikor apámra gondoltam. Elveszi a boldogságomat. Elvenni mindent, ami fontos számomra, nos, ezt nem fogom hagyni. – Nem jogos ítélet, márpedig azt büntetik. Nem akarok senkit bántatni, de nem fogom engedni, hogy egy ujjal is hozzáérjenek. Apu irreálisan dühös, de majd lenyugszik. Sosem gondolta komolyan, hogy ez nem fog megtörténni. Ő küldött ide, vállalja hát a felelőséget a tetteiért. Ha nem tetszik, akkor kiengedem kicsit magam. – a végét elmosolyodtam.

-          Lesz bunyó? – találta meg a hangját Emmett. Sóhajtottam, majd legyintettem egyet, mintha csak egy legyet szerettem volna elhessegetni.

-         Nem. – mondtam szárazon. – viszont apám túl nagy jegekre merészkedett. Most azonnal beszélek vele. – mondtam, majd választ sem várva felballagtam a mobillomért.  Kikerestem a számot, és megnyomtam a „hívás” gombot. Első csörgésre felvették.

-         Mond, te mi a francot képzelsz magadról!? – kiabáltam bele a telefonba.

-         Bella. – szólalt meg apám hangja a telefonban.

-         Hát rohadtul nem érdekelnek a gondolataid, világosan beszéltem? Szóval a tárgyra térek: nem szeretnék itt senkit sem meglátni. Gondolkozz el rajta, jó? Több jogom van ebbe beleszólni, és ne akard, hogy odamenjek Én is, és személyesen intézzem el Őket, világos? Elegem van abból, hogy csak magadra gondolsz! – kiabáltam érzéstelenül. Tudtam, ha halkan is beszélek, akkor is ugyanúgy meghallja, de kiabálnom kellett.

-         Nem hallgatsz meg, de az apád vagyok, jogom van felletted.

-         Ezután nem nagyon tekintelek annak, jó? – kérdeztem élesen. – Elvesztetted a bizalmamat. – mondtam szárazon.

-         A miatt a fiú miatt, igaz? – kérdezte szúrósan. – Teljesen elvette az eszedet, ezzel együtt a szüzességed, és a szívedet is egyben!

-         És akkor mi van? – kiabáltam – Nem érdekelnek az elveid. Születésem Óta úgy tanítasz engem, mint egy kutyát: nem Bella nem szabad szeretni bárkit is, teljesen magányosnak kell lenned! – kiabáltam gúnyosan. – És tudd meg, ha bármi baja lesz Edwardnak azt… azt… nem fogod megúszni szárazon! – kiabáltam. Éreztem, hogy az ott jelen lévők mind hallják azokat a dolgokat, amelyeket most apám fejéhet vágok. De egyébként nem különösen érdekelt. – És most viszlát! – lenyomtam a telefont, és mérgesen mordultam egyet. A düh, mint forró láva öntötte el a testem minden pontját a fejem búbjától a lábujjaimig.

-         Elintéztem. – morogtam miközben lesétáltam a földszintre.

-         Hallottuk. – vigyorgott Emmett. – Szerintem száz kilométeres körzetben hallották. Tök jó, hogy valaki mert így beszélni Aro Volturival. – mérgesen pufogtam egyet, majd felvonultam az emeletre. Dühösen dobtam le magamat az ágyamra. Ki, és be fújtam a levegőt, hogy lenyugtassam magam. Ha apu valamit elkövet Edward ellen, akkor el fog veszíteni engem, és remélem azok után, amit elmondtam neki kicsit magába száll, átgondolja a tettei következményeit. Gondolom most azon rágódik, hogy hiba volt ide küldeni engem. De én nem bánom ezt az egészet, sőt szerintem ez volt életének egyik legjobb döntése, és bár nagyon dühös vagyok rá, megértem. Valamilyen szinten. Egyedüli gyermeke vagyok, nem törődött bele abba, hogy saját akaratom lesz, és nem mozgathat úgy, mintha csak egy marionett babú lennék. Saját akaratom van, magam hozom  a döntéseket.

-         Bejöhetek? – dugta be Edward bronzvörös üstökét az ajtón.

-         Gyere be Cassanova. – mondtam csukott szemmel.

-         Nem kellett volna ennyire kiborulnod apád miatt, csak védelmezni akart téged. – mondta, és csukott szemmel is hallottam, hogy a fejét csóválja.

-         Nem fogom engedni neki, hogy egy újjal is hozzád érjen. – mondtam makacsul kitartva az igazam mellett. – Túlságosan is fontos vagy nekem. – mondtam. Gyengéden cirógatta kezei az arcomat, és ettől varázsütésre pattantak ki a szemeim. Borzongás lett rajtam úrrá, és ismét éreztem a vágyat Edward után. Magához vont, és megcsókolt. Ajkai gyengéden simultak az enyéimre, majd belelendültek a nyelveink is a játékba.

-         Szeretlek. – leheltem két csók között.

-         Én is szeretlek. – hallottam a válaszát. Kezei végigsiklottak a gerincemen, elérve a fenekemet, amibe belemarkolt. Belenyögtem a csókba, és szenvedélyesebben csókoltam Őt. Kezeimmel görcsösen markoltam bele a hajába. Belemosolygott a csókba. Hátradöntöttem az ágyon, majd ráültem a csípőjére. Ajkai nem eresztették el az enyéimet. Hevesebben csókolt engem, mikor pont úgy helyezkedtem, hogy az ágyékán ültem. Bár volt rajtunk nadrág – megjegyzem, remélem nem sokáig – mégis éreztem, hogy kíván engem, és ennek nagyon örültem.

-         Akarlak. – suttogtam a fülébe, próbáltam sexys és az érzéki hang keverékét megütni, amivel feltüzelhetem. Hevesebben válaszolt, mint hittem volna. Nem szólt semmit, csak leszakította rólam a pólót. Kikapcsolta a melltartómat, és mint kiéhezett vad a melleimre vetette magát. Próbáltunk halkak lenni. A vállába temettem az arcomat, hogy a sóhajaimat elnyelve selymes bőre. Beszívtam bódító illatát, majd szelíden beleharaptam a nyakába. Jóleső morgás szakadt fel a mellkasából, és még jobban, de mégis gyengéden szívogatta a melleimet. Ha harc, hát legyen harc. Leszakítottam a felsőjét, csodáltam egy ideig testét, majd a nadrágja is ugyan erre a sorsra jutott. Szoknyámat levéve rólam megcsókolt. Leszedtem róla a nadrágját. A falatnyi tangámat félretolva belém hatolt. A kéjes sikolyomat csak úgy tudtam megakadályozni, hogy ajkaimat az övéire tettem. Csípőmmel lassú, élvezetes mozgásba kezdtem. Halkan sóhajtottam, majd gyorsabb, lendületesebb mozgásba kezdtem. Egyre hangosabban nyögtem, mégis majdhogynem csak Ő hallotta. Mikor elérkezett a robbanás ajkát az enyémre nyomta, és ez nyomta el a végső élvezet édes hangját. Tudtam, hogyha neki valami baja esik, akkor én nem élem azt túl. Ha meghal, én teljesen biztos, hogy követem. Nem érdekel akkor Voltera, ha Ő nincs velem. Nem érdekel semmi rajta, és újdonsült családomon kívül.

-         Annyira szeretlek téged. – mormolta nekem, miközben a mellkasára vont.

-         Én is nagyon szeretlek, Edward. – mondtam, majd felemeltem a fejem, és rá néztem. Tekintetünk egybeolvadt, s mosoly kúszott angyali arcára. Az én imádott féloldalas mosolyom… Majd az arca hirtelen elkomorodott.

-         Mi a baj? – kérdeztem, miközben öltözni készültünk.

-         Apádék ide tartanak. – Megdermedtem helyzetemben. Tehát mégis ellenem fordul….

Lunar Eclipse 10.fejezet

Sziasztok!Én(Chinty)meghoztam a következő fejezet-et is.Mely három szemszögből írodott.Remélem tetszeni fog:)Komi határe:13 komi.ost kicsit lelett vive!Jó olvasást!

10.Féktelen düh és szerelem

(Dimitri szemszöge)


Aro mester mellet állva elgondolkoztam azon vajon miért viselkedett velem olyan furcsán Bella.Talán rájött többet érzek iránta barátságnál. Bár tudom meg kell gondolnom mik járnak a fejembe, mert ha Aro mester rá jön, talán még meg is öl. A hercegnő mindenki számára tiltott gyümölcsnek számít. Ebből én sem vagyok kivétel. Csak szeretnék az lenni, de ha ez lehetséges is lenne, mi a garancia arra hogy Bella viszont szeret?

-Aro, mester!-Jane riadt hangja szaggatott ki a valóságból.

-Mi történt, gyermekem?-kérdezte a mester.

-Bella...-kezdte volna, de máris eluralkodott a pánik a terembe.Lissa királynő dermedt arccal nézett előre, Aro mester arca dühtől izzó.És mindenki mást döbbent-en nézett, kivéve engem aki próbáltam visszafogni a feltörő fájdalmas ordításomat.

-Mi történt a lányommal?-sziaszegte Aro.

-Egy nő, a Denali családból, mondott egy igen komplikált dolgot...ami....

-Hozasd ide!-szólt közbe Aro.Jane néhány pillanat múlva, sarkában egy szép nővel tért vissza, bár nem mintha nagyon érdekelt volna a szépség ami belőle áradt.Mégis amikor elvarázsolóan szép arany barna szemeibe néztem megolvadt ez a hideg levegő, amit Ő juttatott ide azzal hogy rossz hírt hozott a lányról, akit szeretek.

-A nevem, Tanya Denali.-mondta kedvtelen hangon a lány.

Aro mester felállt én pedig árnyékként követtem a másik oldalról pedig jó barátom Felix.A lány kezét megragadva, kezdett a gondolatai közt olvasni. Arca hirtelen elsötétült a gyűlölettől ami Tanya gondolatai közt voltak.

-Bosszú...mi?-kérdezte szinte morogva.

-Edward Cullennek mindenért meg kell fizetnie!-mondta színtelen hangon Tanya.Mi köze ennek az egészhez Edwardhoz? Talán Ő bántotta Bellát.?

-Hidd el, amit ezért kap rosszabb a halálnál!-nevetett fel Aro mester keserű izzó hangon.-Hidd el!

-Mi történt Aro?-kérdezte Caius mester.

-Edward Cullen elvette a lányom legféltettebb kincsét, amiért meglakol!-mondta keserűen.-Még Carlise iránt érzet barátságom sem fog megállítani.

-És mi az?-kérdezte Lissa királynő.

-A szívét!

Először fogalmam sem volt mire gondol, aztán mint villámcsapás az égből egyből megértettem.Bella szerelmes lett Edward Cullenbe.Fájt mindenem, a szívem kettéhasadt, az agyam szinte máshol járt.A levegőt úgy vettem, mint egy ember akit épp fojtogatnak.Szerelmes....egy másik férfiba.

-És többet is!-visszhangozta Aro mester szinte már vicsorítva.

-Dimitri, kérlek vidd el ezt a lány...Tanyát!-kért meg engem Lissa királynő.Engedelmeskedtem, mert nem akartam hogy fájdalmammal lelepleződjek.A lány puha kezét megszorongattam majd elkezdtem húzni a liftek felé.Vajon mi haszna ennek a lánynak ebből?Edward Cullenek mindenért meg kell fizetnie.-viszhangzott a fülembe Tanya hangja.

-Mi közöd Edwardhoz?-kérdeztem.

-Mi közöd hozzá?-szisszent fel.Felé fordultam majd jól megrángattam, bár tudtam hohy dühöm nem is igazán ráirányult.Sőt, mintha megnyugtatott volna a jelenléte. És talán ez volt az ami feldűhitett. Csak most vettem észre hogy szőke hosszú hajában egy eper színű csík húzódik.Egyszerűen csodálatos volt.

-Igazság szerint semmi!-vallottam be.Eddig egyszer sem engedtem.Mindent amit tudni akartam, azt tudtam is.Addig harcoltam.-Csak érdekelt.

-Azt hiszem szerelmes vagyok belé!-mormogta az orra allatt.-És minderre az út során jöttem rá.

-Ide felé?-kérdeztem.

-Igen!-suttogta.-De megérdemli!Amit Ő és Bella tettek az megbocsáthatatlan.Miután találkoztunk, Edward úgy beszélt velem...ahogy!Aztán hogy engem cukkoljanak lefeküdtek egymással, mit sem törődve a jelenlétemmel...Nem is tudom miért mondom el ezt neked!

-Talán, mert megértelek!-motyogtam.Habár nem ismertem a kezembe vettem és hagytam hogy könnyek nélkül sírjon a vállamon. Ő engem nyugtatott, én pedig Őt.

Bella szerelmes...és nem belém...

(Aro szemszöge)

Szét feszített a féktelen düh, és kétségbeesés.Az a mocsok lefektette a lányom és elvette a szívét. De ezért még meg fog lakolni, addig éljek. Nem érdekel Carlise sem, csak az hogy megöljem

-Mit csinálunk mester?-kérdezte Jane, kedvenc kis gyilkoló gépem.

-Azt hiszem egy napot várunk!-mondtam visszafogva a kétségbeesést a hangomba, de a dühöt megtartottam.-Ha eljönnek, akkor megsprolunk egy utat, de ha nem jönnek.Akkor majd mi megyünk érte és ott hal meg...a családja előtt.Persze először megkínozzuk.

-Kedvesem!-szerelmem nyugtató kezei a derekamon sem tudtak megnyugtatni.-Honnan veszed hogy eljönnek?

-A lány gondolataiból!-feleltem, de ennyi elég volt.Mindenki megértette, láttam amikor beszél a testvérével aki megy és figyelmeztetni a Cullen családot, velük együtt azt a semmire kelőt.

Ekkor mintha megvilágosodtam volna.

-Felix, Dimitri, Jane, Alec!-orditottam el magam a terembe.-Mennyet és hoizátók őt a szemem elé...

-Nem azt mondtad hogy vársz?-kérdezte Lissa.

-De!-vallottam be.-De nem várhatok, addig amíg...Csak hozzátok ide elém.Dimitri egy másod percel később csatlakozott a többiekhez megkérdeztem hol a lány, mire Ő azt felelte a szobájában.Hálás voltam Tanya Denalinak amiért megosztotta velem a hírt,biztos voltam abban ha nem szólt, akkor soha sem tudom meg.

-Kicsi Bella...az én kicsi Bellám...-leheltem magam elé.Szerelmem vörös íriszeivel találtam szembe magam majd egy apró csók érte a felső ajkam.Kezeink összeforrtak majd felmentünk együtt a szobámba, csak egy fér órára.

(Bella szemszöge)

-Tanya!-sziszegte szerelmem összeszoríott fogakkal.

Dermedten figyeltem az előttem álló Irana-t aki épp Edwardot nézte, és gondolom beszélt hozzá, gondolatban.Kezemet, Edwardébe helyeztem és vártam, mást úgy sem tehettem volna. Végig néztem a többiken akik ugyanúgy feszülten várták a továbbiakat.

-Mi történt?-kérdezték egyszerre Elezar és Carlise.Már én is tudni akartam vajon mit csinált az a kígyó amiért Edward ilyen feszült.

-Csak annyi hogy Tanya...-kezdte Edward idegesen de Irana féllbeszakitotta.

-Csak is a te hibád Cullen!-morogta.-Amit ketten csináltatok az szemétség volt, és ne merészeld, még csak szóval is bántani a nővéremet.Csak te tehetsz róla....arról is hogy most örökre megutált....

-Ez nem igaz!-sziszegte Edward egyre mérgesebben.

-Csak is a te hibád!-mondta és többiek egyre feszültebbek voltunk.-Tanya szeret téged!És ha szereted Bellát, akkor tudod milyen a szerelem...bár megtapasztalnád a viszonzatlan szerelem minden cseppjét!

Edward kővé dermedt és megnyugodott.

-Sajnálom, erre nem is gondoltam!-vallotta be.

-Mert csak magaddal törődtél!-mondta Irana halkan.-Tanya szíve összetört és mindezt így bosszulja meg!Elveszi az életed, ami....

Ekkor már elvakultam dühömben.Mi a fészkes fenéről van szó?Elveszi Edward életét, ezt mégis hogy gondolja?Edwardhoz bújtam és szemem rá siklott.A bűntudat és a fájdalom keveredett benne.

-Tanya elment a Volrutihoz!-jöttem rá és mondtam ki hangosan.

-Igen!-mondta Irana és Edward egyszerre.Fájt még a lélegzet vétel is amikor rájöttem hogy egész végig igazam volt.Tudtam a szerelmünk egyszer apa és a családom megtudja és akkor Edwardnak annyi.vele együt nekem is, mert szívből szeretem és már élni sem tudnék nélküle.

-Ez...ez...-Emmet nem találta a saját hangját.

-Edwardot ezzel halálra ítélte!-mondta ki hangosan Elezar.Bár ezt én is nagyon jól tudtam, mindezzel tudatosulni rossz volt.

-A féltékenység eluralkodott rajta!-mondta Rosalie gúnyosan.

-Ezért még megfizet!-nyögte Alice.

-Nem az Ő hibája Alice!-mondta Edward.-Irana-nak igaza van.ez mind az én hibám.egyes egyedül az én hibám!

-Most mit csinálunk?-kérdezte Jasper.

-Szerintem eljönnek...-mondta Carmen.-Sőt, biztos hogy eljönnek!

Mindenki bevonult a szobába és csöndbe burkolózva vártunk, nem arra hogy apámék eljönnek-e vagy sem.Inkább csak gondolkoztunk és próbáltuk visszafogni kétségbeesésünket.2 óra elteltével Carlise és Elezar egy kisebb vitát folytattak, miszerint el kéne mennie Edwardnak.Eleazar szerint úgy jobban járna, szerintem nem.De egyenlőre még nem kellet aggódnunk hiszen Alice nem látott semmit, ezek szerint még nem döntötték el hogy eljönnek vagy sem.Alice, Jasper kíséretében kiment a konyhába egy nagy csokorral a kezében.De mielőtt elment az mondta.

-Vázába teszem!

Aztán már csak a csattanást lehetett hallani, ami azt jelentette Alicenek látomása van.Mindenki kiment a konyhába és a földön ülő Alice űres tekintetét nézte.

-A Volturi!-nyögött fel.

-Várnak engem!-mondta Edward.

-Nem!-mondta Alice.-Aro hamar változtatott!Eljönnek érted!

-Kik?-kérdeztem.

-Dimitri, Felix, Jane és Alec!-válaszolták egyszerre.Én pedig kővé dermedtem amikor rájöttem hogy számomra a világ két fontos embere/vámpírja is köztük van.

Az új történet Linke megváltozott+köszönet

Sziasztok!

Waneeey, sajnos azt elfelejtettem mondani hogy a történet elöző címe: http://www.jasperfanfic-chinty.blogspot.com/ az csak egy hülyeség volt...ott szoktam nézni a készitett fejléceimet és a háttér királyságát. És néha a történeteimet is íróm. Na csak annyit hogy az igazi cím itt van: http://www.chinteeey-evermore.blogspot.com/ itt fogjátok olvasni, ha érdekel. És remélem Waneeey nem értette félre az elöző bejegyzést!ahogy mondtam ezt a történetet vele szeretném írni. Pont mindt a Lunar Eclipse-t.

Még valami!
Nagyon köszönöm (és szerintem Waneeey is köszöni) a 33 rendszeres olvasot és a 97 megjegyzést. Mivel eddig ennyi gyült össze:)

Lunar Eclipse 9.fejezet

Sziasztok!Meghoztam én(Chinty)a kövi fejezet-et.Tegnap fejeztem be, de szar a gépem ezért nem tudtam felrakni...Sorry!A komihatárt:15.Szerintem ez nem olyan sok!Jó olvasást!

9.Szerelem,Bocsodalom...

(Bella szemszöge)

Érzékien csókolt, feltüzelve körülöttem mindent, és a testem parázslott. Szerelmemet Edward iránt nem is bizonyíthattam volna jobban hogy kimutatom ebben a csókban mindazt amit tényleg érzek iránta. Játékosan beleharaptam felső ajkába- persze vigyázva nehogy komolyan megsértsem- amitől felkuncogott és kezdte kapizsgálni mire megy ki az egész.

-Hát akkor játszunk!-lehelte finoman felső ajkamra amikor eleresztettem. Kezei fenekemre csúsztak- ismét- majd megragadott és felemelt és a falnak támasztott. Egy kis mozdulattal leszagadta rólam az Alice adott pólót. A ruha szakadását még lent is hallani lehetett, vele együtt Emmet nevetését. Ebben a percben egy kissé meginogtam, de mindez nem tartott sokáig. Amikor Edward ajkai rekflexszrűen az ajkamra nyomódott. Eközben kezei a melltartóm csatjához kalandozott.

-Szeretlek!-lihegtem szenvedélyesen amikor ajkai, a már fedetlen mellemre siklottak.Érzéki ajkai akkor a szenvedélyt keltettek bennem hogy nem tudtam meddig fogom biíni, még. Nem voltam már olyan játékos kedvemben, még akkor sem amikor meghalolttam oda lenne Tanya morgását és egy ajtó csapódását.-Nem bírom!-préseltem ki magamból, eközben testem remegett mint a nyárfa levél.

-Én sem!-nyögött fel, fájdalmas hangon, ajkát még mindig mellemet tartva. De kicsivel később felcsúszott, testével együtt amit már nem takart, csak egy nadrág.Annyi sem jött ki ajkamon hogy..ohh.Felső teste láttán.Izmai görcsösen álltak a felszakadó vágytól amitől már Ő is remeget.-Nincs a házban senki!-adta ki magából szinte morogva.Engem csak nagyobb örrömmel töltött el a tudat, hogy most csak ketten vagyunk...az egész ház a mienk....-Tanya...

-Mi van vele?-kérdeztem majd eltaszítottam magától.Mégis hogy gondolhat pont rá?Már rég nem dobogó szívemet égette a fájdalom, de minden erőmet, arra fordítottam hogy ezt ne mutassam ki. Sírtam volna, ha tudtam volna.

-Szerelmem!-csuklott el a hangja fájdalmasan, majd lehajtotta a fejét.-Tanya sem érdemelte ezt!

-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem ridegen. A takarómért nyúltam, hogy magam köré csavarhassam.-Talán azt gondolod...-elhalt a hangom amikor ismét rám nézett, és megértettem miért állt le.

-Tudod...én...-kezdte volna, a dühöm hatalmas volt és közbe vágtam.

-Te komolyan azt gondolod, csak azért fekszem le veled, mert hogy idegesíteni akarom Tanyát?-a hangom megremegett és minden önbizalmamat elvesztettem.-Ugye nem?

-Bella, oh, dehogy!-mormogta.-Talán meg fordult a fejembe, miután meghallottam Tanya gondolatait.

-Oh, már értem!-morogtam ami inkább vicsorításnak volt nevezhető.-Akkor azt hiszem, mivel elment...itt abba is hagyjuk!

-Könyörgöm!-fogtam meg a kezem amikor felállni készültem. Szemei fájdalmasan csillantak meg amitől, elment a kedvem a veszekedéstől.-Szeretlek!

-Én is szeretlek!-vallottam be, még ezek után is.

-De te...olyan tökéletes vagy!-mondta.-Nem tudom hogy érdemelhettelek ki, egy kis kételyem volt!De elszállt amikor megláttam a fájdalmat az arcodon!És ezért is sajnálom!

-Edward...

-Én nem akartam fájdalmat okozni neked!-lehelte majd magához szorított.-Te a világot jelented számomra, az sem érdekelne ha a Volturi megölne ezért!-még belegondolni is rossz volt.De ami tény hogy nem mond hülyeséget, azzal ha apa megtudja a románcukat akkor Edwardnak annyi.É s én vele halok...-Szeretlek, szeretlek,Szeretlek és megint csak szeretlek!Ezt nap hosszat képes volnék mondani ha te velem maradnál! Őrökkre...

-Annyira...annyira...-nem találtam a rendes szavakat, egyenesen visszafelé kezdtek szállingózni, a szívem és a gyomrom görcsbe állt a szerelemtől.Ajkaimat az övére nyomtam és mindent elakartam felejteni, minden rosszat, és minden jót is. Mézédes ajkai számítottak most.Ez az egy mindig az enyém marad!Mert én nem tudnék tovább élni ezek nélkül az ajkak nélkül.

Kezeim automatikusan a nyaka köré csavarodtak, ezzel a mozdulattal a takaró is leeset rólam.Edward keze végig kalandozott a testemen, érintése után kisebb borzongás futott végig testemen.Meleg kellemes lehelete bejárta testem minden négyzetcentiméterét, ajkai melegen forrtak rá bőrömre.Nem tudtam meddig bírom, már csak arra lettem fegyelmes hogy az ágyon fekszem egy szál alsó neműben.Eközben Edward a nyakamat csókolgatta, de kezei még mindig nem álltak le.A nadrág ott inkább leszaggattam róla, minthogy azzal is elmenjen az idő.Ha szívem lett volna, már biztos kiszakadt volna a helyéről.Két keze a derekamra siklott és úgy húzott magához közelebb, majd ajkait az enyémre nyomta, szenvedélyes, szerelmes csók volt és ezt követően majdnem minden határt sikerült leküzdenünk.

-Csússz feljebb.-nyögte, engem sikerült megszabadítania az alsó neműmtől, de az alsó nadrág még mindig rajta volt. Minden másodperc kínszenvedés volt.Lábaim dereka köré csavarodtak majd vártam.-Csússz feljebb.-nyögte megint.Most már engedelmeskedtem, amint ez meg volt már tolta is le magáról az alsóját.

Ekkor kezdtem félni, mert ugye én még szűz vagyok. De sajnos nem volt időm megvitatni magammal ezt a tényt, mert Edward belém hatolt.Az éles szúrás erős és fájdalmas volt, de kibírható.Mert rájöttem hogy ez nem a fájdalom- egy vámpír nem érezhet fájdalmat ilyen téren.Ha mégis, ez akkor sem az volt.-Lassacskán átvettem ezt az érzést valami mást. szenvedély, szerelem és még több szenvedély.testünk egy ritmusban mozgott, és biztos voltam abban hogy emberi szem nem látna minket.Testem csak duzzadt a gyönyör ahogy egyre közelebb és közelebb értünk a csúcspontra.Minden egyes döfésnél Edward nevét suttogtam.Vagy inkább lihegtem, magam sem tudom.Túlságosan elvoltam foglalva a testemben duzzadó gyönyörrel.

Fogaim a mellettem lévő párnában találták meg helyüket amikor felsikoltottam a gyönyör égig érő egében. Edwardal szálltam messzebb mint azt valaha is gondoltam volna.A ház üres volt, talán csak Emmett maradt a közelben.De már az sem érdekelt.Szerelmem után morogta el magát, amikor már Ő is velem volt, nem csak ,,lelkileg,, hanem testileg is egyaránt.

(Tanya szemszöge)

-Tanya, várj!-Irana volt az.

-Mégis mire?-fordultam szembe vele.-Úgy néz ki a Volturi mindenkit elvesz aki valaha is fontos volt nekem!

Habár nem voltam szerelmes Edwardba, igazán kedvemre való lett volna egy élet vele.De Isabella Volturi a Miss.Én leszek a királynő Elragadta tőlem.Hogy is állhatnék rajtuk bosszút?Mert megteszem, az Holt ziher.

-Sajnálom, oké?-kérdezte.-Megpróbálok eggyüt érezni veled!

-Ne hogy azt hidd ennyiben hagyom a dolgot!-mondtam.-Jelenteni fogom Aronak hogy a pici lánya kikezdett Edward Cullen-el.És a fiú sem volt szerény.

Egy gonosz nevetés jött fel belőlem ami megrémítette előttem álló testvéremet.

-Te tisztában vagy vele, hogy ezért meg is ölhetik Edwardot?-kérdezte Irana dühösen.

-Persze hogy tisztában vagyok vele!-vontam vállat.-De ha Isabella valóban szerelmes, akkor ez majd hatalmas fájdalommal tölti majd el!Meg mondtam: A csatát megnyerte, de a háborút én fogom!

-A Cullenek őrök időkre meggyűlöli a Denali klánt.-morogta majd közeledni kezdett felém.-Ezt nem fogom hagyni!

-Nem kell tudnia a Culleneknek hogy én voltam az áruló!-morogtam vissza.-És ha te bemerészelsz árulni, akkor én foglak meggyűlölni téged!

-Tanya...-motyogta.

-Sajnálom Irina, de ez csakis az én dolgom!-mondtam.-Nem a te szíved lett összetörve hanem az enyém.

-Szerintem te csak nem bírod elviselni hogy Edward nem téged választott!-mondta.-És most szólok a Culleneknek!

-Áruló!-morogtam.

-Csakis a te érdekedben teszem!-mondta.-Mielőtt még megbánnád.

-Mire te közlöd velük a hírt, én már Volterrában leszek!-mosolyogtam rá majd futásnak eredtem.Utam Volterra felé vezetett.

(Irana szemszöge)

-Mire te közlöd velük a hírt, én már Volterrában leszek!-mosolyogott rám majd futni kezdett.Elgondolkoztam azon hogy kövessem-e vagy egyből szóljak Cullenéknek. Végül az utóbbi mellet döntöttem, minden perc...sőt másodperc számított.

A lábam olyan gyorsan mozgott, ahogy még soha.Nem akartam hogy Tanya valami hülyeséget csináljon, és azt se hogy Edwardnak vagy Bellának baja essen.Egyszerűen elfogott az a jól ismert pánik és nem tehettem róla, de nagyon dühös lettem.

-Mi a baj Irana?-kérdezte Elezar amikor meglátott, a ház előtt áldogált Carmen társaságában.

-Hol vannak a többiek?-kérdeztem.

-Arra gondolsz hogy Bella és Edward végeztek-e?-jött oda hozzám Emmet.

-Nincs időn viccekre!-mondtam-Nagy baj van!

-Mi történt?-kérdezték egyszerre és a bent lévők is már kint voltak.Nem néztem a Cullenek szemébe mert lelkiismeret furdalásom volt.

-Tanya!-sziszegte Edward.Biztos voltam benne hogy kiolvasta a gondolataim közül.Akkor biztos azt is tudja hogy halálra van ítélve...

Új történet

Chinty agyából pattant ki egy szikra, a szikrából ötlet lett, az ötletből történet. Olvassátok el az ismertetőt, és ha tetszik, akkor majd látogassatok el ide: http://jasperfanfic-chinty.blogspot.com/

Caius Volturi a három vezető eggyike beleszeret egy lányba aki számára a világ legcsodálatosabb teremtése. A lány neve Gianna, és amikor Ő megkéri változtassa át, nemet mond mert képtelen volna elvenni a lelkét. Arra viszont nem számit hogy a lány nélkül nem tud élni, mégis ha felfedné felesége és Aró előtt a lány megölnék. Ezért peróbálja úgy intézni a dolgokat hogy eggyüt maradhassanak, mégis titokban és persze úgy hogy Gianna ember marad. Így is lett, de egy évre rá a lány teherbe esset -ekkor került sor arra hogy Caius mindent elmondjon másik kettő barátjának. Nagy meglepetésre beleegyeztek, de azt mondták a gyermek akit a szíve allat hord veszélyes lehet.- nagyon féltek az ismét megismétlödő újszülött gyermek háborura.- Caius eggyet értett bár más ok miatt.Nem akartam hogy élete szerelme, meghaljon.Gianna viszont hajthatatlan volt, Ő akarta a gyermeket, minden áron.Caius védte szerelmét ezért nem volt más választásuk, de amikor a gyermek megszületett, mindenkit rabul ejtett szépségével, és képtelenek lettek volna árteni neki. Giannát még sikerült átváltoztatni, a Cullen-ek segitségével. Carlise segitett a szülést lebonyolitani. Edward Cullen amikor belenézett a kis Isabella gyönyörű csoki barna szemeibe- ez volt Caius eredeti szemszíne.- mindha egyből beleszeretett volna. Eltelt 10 év és a gyorsan nővekvő Bella már kész felnőttnek nézett ki. Először rettegtek a gyors nővekedés miatt, de mindenki boldog volt amikor megállt a folyamat. Most 10 év elteltével, a Román csapat harcba szált a Volturival és a Cullen család segitségét kérték, így Bella és Edward újra találkoznak.