Lunar Eclipse - 19.fejezet

 Sziasztok!Meghoztam az utolsó előtti fejezet-et.Igen igen, ezután már az epilogus jön.Majd a második könyv ami ha minden igaz a Dream címet kapja. Remélem nem lett rővid, de tökéletes a befejezés:)Sok megjegyzést:vagyis a komi határ 15! Addig nincs Friss amig nem lesz meg! Jó olvasást! (Chinty voltam:)

 Mentőakció 4/4


(Bella szemszöge)

Kezeim remegni kezdtek amikor rádöbbentem mennyire gyenge is vagyok.Az előttem álló Nicolas kétszer olyan nagy mit Emmet, mégis mit gondoltam?-kérdeztem gondolatban. Vicsorgó fogai fenyegetően csatogtatta felém. Ha már meg kell hogy haljak, hát haljak.De életem értelme éljen. Edwardra sanditottam aki szinte Vlagyimir alat volt. Csak őt nem!-nyögtem gondolatban.

• -Na mi van kislány, talán félsz?-kérdezte mereven Nicolas. Szemei vérvörös fénye szinte azzonal félelemmel töltött el ahogy bele néztem abba.
•  
• -Hogy én?-kérdeztem még mindig igen higgatan.-Szerintem neked kéne, hiszen nem sokára a fejed már Volterra kapuján fog logni.
• 
  
• -Azt hiszem a szerelmedé előbb!-mordult fel nyájasan.Én már Edward felé se mertem fordulni, ha tudtam volna segiteni rajta már rég nem itt álnék mint egy idiota.
• 
  
• -Remélem imátkoztál, te nyomorult mer pokolra jutsz!-morogtam magamból kikelve. Bonnie arcocskája és Edward szemei lebegtek előttem. Ez adott igazi erőt.-Szeretlek, Edward!-leheltem majd Nicolasra vetettem magam. A körülöttem lévő vámpírok, a Cullenek, a Danali és az én családom mind az újszülöteket próbálták megállitani. Szerelmem és legjobb barátom pedig a másik két nyomorultal harcolt akik a ROMÁNOKNAK modják magukat.
• 
  
• -Nicolas kemény teste az enyémnek csapodott mire én felnyögtem a hirtelen jött erőtől amit a jobb oldalamon éreztem. Ezzel a nagy lendülettel nekicsapodtam a közvetlen mögöttem elterülő erdő fáinak. Fájdalmas zihálásom teljesen beteitette az egész területet.
• 
  
• -Bella!-orditották többen is de segitségemre senki sem tudot sietni.Aztán mégis egy ismerős morgás rázta meg a földet és Nicolas kemény teste lekerült rólam.
• 
  
• (Edward szemszöge)
• 
  
• Csak Bellára tudtam gondolni és arra szüksége van rám, mégis én voltam az aki vesztésre állt az előttem álló Vlagyimir ellen. Félszemmel mégis Bellát néztem aki kisseb beszélgetést zajlitott le Nicolassal, aki kétszer akkora volt mint Emmet. Pont ezért kéne most nekem segiteni!-gondoltam.De amig így álók szinte állandó veszélyben nehez fog menni. Vlagyimir ismét a nyakam köré tekerte fehér újjait de ismét próbáltam küzdeni egy lehetséges nyak kitörést.
• 
  
• -Szeretlek, Edward!-halottam szerelmem leheltnyi vékony hangját. Tehát mégis szeret, idiota modra azt képzeltem egy barátság bagyis egy kialakuló szerelem elölte mindazt amit érzett irántam. Most még is az én nevemet mondta, vagy is szeret.
• 
  
• -Én is szeretlek, Bella!-nyögtem majd ugyanabban a pillanatban egy hatalmas rugással lefejtettem magamról Vlagyimirt. Kezeimmel csapkodva próbáltam minél messzebb ütni. Fülsöketitő zugással téptem ki egyszerre mindkét kezét, mire ő felnyögött. Mindezután mögé kerülve tekertem ki a nyakát ezzel lerántva a fejét. Két kezem közt fogva roppantottam darabokra.

• Ugyanebben a pillanatban visította mindenki egyszerre Bella nevét, mire közvetlenül rájuknéztem. Nicolas böhöm nagy teste szerelmemen volt aki kintol szenvedően vonaglott alatta. egy hatalmas morgás jött fel belölem.
•  
• Villám gyorsan termedtem ott leszedve szerelmemről a böhöm nagy Nicolas-t.

• Csapkodva próbált kiszabadulni kezeim közül, de jól észre vettem ha valaki mögé kerül és lefogja nem tud szabadulni. Bella is tökéletesen lefogta öt. de most mégis mint egy vadállat tépte ki magát erős karmomból és vetette rám magát. Szinte abban a pillanatban felnyögtem amint megéreztem kemény öklét az arcomban. Majd hosszú újait a nyakam köré csavarta és a földbe csapott mint egy próba babát.
•  
• Éreztem ahogy repedni kezd a testem, nem féltem attól hogy leszedi a fejemCsak attól hogy esetleg szerelmem előtt teszi.
•  
• Kezeit teljesen széteritette az arcomon és körém végig huzta rajta.Fülsüketitő morgás hangzott fel belőlem, amikor a fájdalom égetni kezdett.Nem birom tovább!-gondoltam.FÁJ? FÁJ FÁJ!-üvöltöttem magamban.
•  
• -Edward!-sikitotta szerelmem.Nicolas teste lekerült rólam majd csattant valami, és az a valami nem az én nyakam volt. Felnéztem és Nicolas Bella megcsonkított testét fogta. Ebben a pillanatban szét vetett a szerelem amit Bella iránt érzek és az undor, a düh, a gyülölet és a bosszu vágy amit Nicolas váltott ki belölem.
•  
• Ezekkel az érzésekkel indultam neki hogy megöljem Nicolas-t aki Bella testét eldobva rontott felé. Kikerültem a támadását, mögé kerültem majd eltekrtem a nyakát. Hatalmas robbantással került le a feje amit a földhöz basztam és ütni kezdtem Nicolas életelen testével eggyüt.
•  
• -Te rohadék!-üvöltöttem magamból kikelve.Szerelmem életelen testére rá se mertem nézni amikor végül felálltam.Apa nyugtató keze a válamon volt amikor fájdalmas a szemébe néztem.
•  
• -Vége!-suttogta.Tényleg vége volt, mindennek.Az életemnek a szerelmemnek saját magamnak.
•  
• -Igen vége!-leheltem.Ekkor néztem csak oda ahol szerelmem megcsonkitott testét láttam utoljára. De a szemem ekkor csillogni is kezdett. Állt, és mosolygott.-gondoltam.Dimitri karjaiba borulva mosolygott.Az édes apja az oldalán állt és simogatta selymes haját.-Bella...
•  
• -Nincs semmi baja azon kivül hogy minden csont eltört a válától a csuklojáig!-mondta rám mosolyogva Carlise.
•  
• -De...-suttogtam.Megint Dimitri szorongatta.Nem az apja vagy az annya.Hanem Dimitri, amitől hatalmas fájdalmat éreztem a szívem táján.Kevésbé olyat mint amit akkor éreztem amikor megláttam megcsonkitott kezeit egyben testét.De eleget ahoz hogy elmenjek.-Azt hiszem most elmegyek egy kis időre...
•  
• -Mi mindig zseretni fogunk ez soha ne feledd, fiam!-suttogta Belláékat nézve.Bologadtam majd megfordultam hogy elmejek amikor Ő az utamba állt.
•  
• -Mégis hová készülsz?-kérdezte felhuzott szemöldökkel.
•  
• -Szerinted?-kérdeztem gorombán.
•  
• -Nem értelek!-suttogta.-Talán már nem szeretsz?
•  
• -Mi?-kérdeztem.-Egyszerűen imádlak, te vagy az ennyetlen lény aki még ehez a földhöz köt!
•  
• -Csak ennyit akartam hallani!-mosolygott rám.Közelebb jöt majd megcsókolt. Érzékien, szenvedélyesen surolták egymást ajkaink.-Szeretlek!-lehelte amikor elváltunk egymástól.
•  
• -Én is szeretlek!-mondtam. Ez nem volt kétség.