Lunar Eclipse 10.fejezet

Sziasztok!Én(Chinty)meghoztam a következő fejezet-et is.Mely három szemszögből írodott.Remélem tetszeni fog:)Komi határe:13 komi.ost kicsit lelett vive!Jó olvasást!

10.Féktelen düh és szerelem

(Dimitri szemszöge)


Aro mester mellet állva elgondolkoztam azon vajon miért viselkedett velem olyan furcsán Bella.Talán rájött többet érzek iránta barátságnál. Bár tudom meg kell gondolnom mik járnak a fejembe, mert ha Aro mester rá jön, talán még meg is öl. A hercegnő mindenki számára tiltott gyümölcsnek számít. Ebből én sem vagyok kivétel. Csak szeretnék az lenni, de ha ez lehetséges is lenne, mi a garancia arra hogy Bella viszont szeret?

-Aro, mester!-Jane riadt hangja szaggatott ki a valóságból.

-Mi történt, gyermekem?-kérdezte a mester.

-Bella...-kezdte volna, de máris eluralkodott a pánik a terembe.Lissa királynő dermedt arccal nézett előre, Aro mester arca dühtől izzó.És mindenki mást döbbent-en nézett, kivéve engem aki próbáltam visszafogni a feltörő fájdalmas ordításomat.

-Mi történt a lányommal?-sziaszegte Aro.

-Egy nő, a Denali családból, mondott egy igen komplikált dolgot...ami....

-Hozasd ide!-szólt közbe Aro.Jane néhány pillanat múlva, sarkában egy szép nővel tért vissza, bár nem mintha nagyon érdekelt volna a szépség ami belőle áradt.Mégis amikor elvarázsolóan szép arany barna szemeibe néztem megolvadt ez a hideg levegő, amit Ő juttatott ide azzal hogy rossz hírt hozott a lányról, akit szeretek.

-A nevem, Tanya Denali.-mondta kedvtelen hangon a lány.

Aro mester felállt én pedig árnyékként követtem a másik oldalról pedig jó barátom Felix.A lány kezét megragadva, kezdett a gondolatai közt olvasni. Arca hirtelen elsötétült a gyűlölettől ami Tanya gondolatai közt voltak.

-Bosszú...mi?-kérdezte szinte morogva.

-Edward Cullennek mindenért meg kell fizetnie!-mondta színtelen hangon Tanya.Mi köze ennek az egészhez Edwardhoz? Talán Ő bántotta Bellát.?

-Hidd el, amit ezért kap rosszabb a halálnál!-nevetett fel Aro mester keserű izzó hangon.-Hidd el!

-Mi történt Aro?-kérdezte Caius mester.

-Edward Cullen elvette a lányom legféltettebb kincsét, amiért meglakol!-mondta keserűen.-Még Carlise iránt érzet barátságom sem fog megállítani.

-És mi az?-kérdezte Lissa királynő.

-A szívét!

Először fogalmam sem volt mire gondol, aztán mint villámcsapás az égből egyből megértettem.Bella szerelmes lett Edward Cullenbe.Fájt mindenem, a szívem kettéhasadt, az agyam szinte máshol járt.A levegőt úgy vettem, mint egy ember akit épp fojtogatnak.Szerelmes....egy másik férfiba.

-És többet is!-visszhangozta Aro mester szinte már vicsorítva.

-Dimitri, kérlek vidd el ezt a lány...Tanyát!-kért meg engem Lissa királynő.Engedelmeskedtem, mert nem akartam hogy fájdalmammal lelepleződjek.A lány puha kezét megszorongattam majd elkezdtem húzni a liftek felé.Vajon mi haszna ennek a lánynak ebből?Edward Cullenek mindenért meg kell fizetnie.-viszhangzott a fülembe Tanya hangja.

-Mi közöd Edwardhoz?-kérdeztem.

-Mi közöd hozzá?-szisszent fel.Felé fordultam majd jól megrángattam, bár tudtam hohy dühöm nem is igazán ráirányult.Sőt, mintha megnyugtatott volna a jelenléte. És talán ez volt az ami feldűhitett. Csak most vettem észre hogy szőke hosszú hajában egy eper színű csík húzódik.Egyszerűen csodálatos volt.

-Igazság szerint semmi!-vallottam be.Eddig egyszer sem engedtem.Mindent amit tudni akartam, azt tudtam is.Addig harcoltam.-Csak érdekelt.

-Azt hiszem szerelmes vagyok belé!-mormogta az orra allatt.-És minderre az út során jöttem rá.

-Ide felé?-kérdeztem.

-Igen!-suttogta.-De megérdemli!Amit Ő és Bella tettek az megbocsáthatatlan.Miután találkoztunk, Edward úgy beszélt velem...ahogy!Aztán hogy engem cukkoljanak lefeküdtek egymással, mit sem törődve a jelenlétemmel...Nem is tudom miért mondom el ezt neked!

-Talán, mert megértelek!-motyogtam.Habár nem ismertem a kezembe vettem és hagytam hogy könnyek nélkül sírjon a vállamon. Ő engem nyugtatott, én pedig Őt.

Bella szerelmes...és nem belém...

(Aro szemszöge)

Szét feszített a féktelen düh, és kétségbeesés.Az a mocsok lefektette a lányom és elvette a szívét. De ezért még meg fog lakolni, addig éljek. Nem érdekel Carlise sem, csak az hogy megöljem

-Mit csinálunk mester?-kérdezte Jane, kedvenc kis gyilkoló gépem.

-Azt hiszem egy napot várunk!-mondtam visszafogva a kétségbeesést a hangomba, de a dühöt megtartottam.-Ha eljönnek, akkor megsprolunk egy utat, de ha nem jönnek.Akkor majd mi megyünk érte és ott hal meg...a családja előtt.Persze először megkínozzuk.

-Kedvesem!-szerelmem nyugtató kezei a derekamon sem tudtak megnyugtatni.-Honnan veszed hogy eljönnek?

-A lány gondolataiból!-feleltem, de ennyi elég volt.Mindenki megértette, láttam amikor beszél a testvérével aki megy és figyelmeztetni a Cullen családot, velük együtt azt a semmire kelőt.

Ekkor mintha megvilágosodtam volna.

-Felix, Dimitri, Jane, Alec!-orditottam el magam a terembe.-Mennyet és hoizátók őt a szemem elé...

-Nem azt mondtad hogy vársz?-kérdezte Lissa.

-De!-vallottam be.-De nem várhatok, addig amíg...Csak hozzátok ide elém.Dimitri egy másod percel később csatlakozott a többiekhez megkérdeztem hol a lány, mire Ő azt felelte a szobájában.Hálás voltam Tanya Denalinak amiért megosztotta velem a hírt,biztos voltam abban ha nem szólt, akkor soha sem tudom meg.

-Kicsi Bella...az én kicsi Bellám...-leheltem magam elé.Szerelmem vörös íriszeivel találtam szembe magam majd egy apró csók érte a felső ajkam.Kezeink összeforrtak majd felmentünk együtt a szobámba, csak egy fér órára.

(Bella szemszöge)

-Tanya!-sziszegte szerelmem összeszoríott fogakkal.

Dermedten figyeltem az előttem álló Irana-t aki épp Edwardot nézte, és gondolom beszélt hozzá, gondolatban.Kezemet, Edwardébe helyeztem és vártam, mást úgy sem tehettem volna. Végig néztem a többiken akik ugyanúgy feszülten várták a továbbiakat.

-Mi történt?-kérdezték egyszerre Elezar és Carlise.Már én is tudni akartam vajon mit csinált az a kígyó amiért Edward ilyen feszült.

-Csak annyi hogy Tanya...-kezdte Edward idegesen de Irana féllbeszakitotta.

-Csak is a te hibád Cullen!-morogta.-Amit ketten csináltatok az szemétség volt, és ne merészeld, még csak szóval is bántani a nővéremet.Csak te tehetsz róla....arról is hogy most örökre megutált....

-Ez nem igaz!-sziszegte Edward egyre mérgesebben.

-Csak is a te hibád!-mondta és többiek egyre feszültebbek voltunk.-Tanya szeret téged!És ha szereted Bellát, akkor tudod milyen a szerelem...bár megtapasztalnád a viszonzatlan szerelem minden cseppjét!

Edward kővé dermedt és megnyugodott.

-Sajnálom, erre nem is gondoltam!-vallotta be.

-Mert csak magaddal törődtél!-mondta Irana halkan.-Tanya szíve összetört és mindezt így bosszulja meg!Elveszi az életed, ami....

Ekkor már elvakultam dühömben.Mi a fészkes fenéről van szó?Elveszi Edward életét, ezt mégis hogy gondolja?Edwardhoz bújtam és szemem rá siklott.A bűntudat és a fájdalom keveredett benne.

-Tanya elment a Volrutihoz!-jöttem rá és mondtam ki hangosan.

-Igen!-mondta Irana és Edward egyszerre.Fájt még a lélegzet vétel is amikor rájöttem hogy egész végig igazam volt.Tudtam a szerelmünk egyszer apa és a családom megtudja és akkor Edwardnak annyi.vele együt nekem is, mert szívből szeretem és már élni sem tudnék nélküle.

-Ez...ez...-Emmet nem találta a saját hangját.

-Edwardot ezzel halálra ítélte!-mondta ki hangosan Elezar.Bár ezt én is nagyon jól tudtam, mindezzel tudatosulni rossz volt.

-A féltékenység eluralkodott rajta!-mondta Rosalie gúnyosan.

-Ezért még megfizet!-nyögte Alice.

-Nem az Ő hibája Alice!-mondta Edward.-Irana-nak igaza van.ez mind az én hibám.egyes egyedül az én hibám!

-Most mit csinálunk?-kérdezte Jasper.

-Szerintem eljönnek...-mondta Carmen.-Sőt, biztos hogy eljönnek!

Mindenki bevonult a szobába és csöndbe burkolózva vártunk, nem arra hogy apámék eljönnek-e vagy sem.Inkább csak gondolkoztunk és próbáltuk visszafogni kétségbeesésünket.2 óra elteltével Carlise és Elezar egy kisebb vitát folytattak, miszerint el kéne mennie Edwardnak.Eleazar szerint úgy jobban járna, szerintem nem.De egyenlőre még nem kellet aggódnunk hiszen Alice nem látott semmit, ezek szerint még nem döntötték el hogy eljönnek vagy sem.Alice, Jasper kíséretében kiment a konyhába egy nagy csokorral a kezében.De mielőtt elment az mondta.

-Vázába teszem!

Aztán már csak a csattanást lehetett hallani, ami azt jelentette Alicenek látomása van.Mindenki kiment a konyhába és a földön ülő Alice űres tekintetét nézte.

-A Volturi!-nyögött fel.

-Várnak engem!-mondta Edward.

-Nem!-mondta Alice.-Aro hamar változtatott!Eljönnek érted!

-Kik?-kérdeztem.

-Dimitri, Felix, Jane és Alec!-válaszolták egyszerre.Én pedig kővé dermedtem amikor rájöttem hogy számomra a világ két fontos embere/vámpírja is köztük van.

Az új történet Linke megváltozott+köszönet

Sziasztok!

Waneeey, sajnos azt elfelejtettem mondani hogy a történet elöző címe: http://www.jasperfanfic-chinty.blogspot.com/ az csak egy hülyeség volt...ott szoktam nézni a készitett fejléceimet és a háttér királyságát. És néha a történeteimet is íróm. Na csak annyit hogy az igazi cím itt van: http://www.chinteeey-evermore.blogspot.com/ itt fogjátok olvasni, ha érdekel. És remélem Waneeey nem értette félre az elöző bejegyzést!ahogy mondtam ezt a történetet vele szeretném írni. Pont mindt a Lunar Eclipse-t.

Még valami!
Nagyon köszönöm (és szerintem Waneeey is köszöni) a 33 rendszeres olvasot és a 97 megjegyzést. Mivel eddig ennyi gyült össze:)

Lunar Eclipse 9.fejezet

Sziasztok!Meghoztam én(Chinty)a kövi fejezet-et.Tegnap fejeztem be, de szar a gépem ezért nem tudtam felrakni...Sorry!A komihatárt:15.Szerintem ez nem olyan sok!Jó olvasást!

9.Szerelem,Bocsodalom...

(Bella szemszöge)

Érzékien csókolt, feltüzelve körülöttem mindent, és a testem parázslott. Szerelmemet Edward iránt nem is bizonyíthattam volna jobban hogy kimutatom ebben a csókban mindazt amit tényleg érzek iránta. Játékosan beleharaptam felső ajkába- persze vigyázva nehogy komolyan megsértsem- amitől felkuncogott és kezdte kapizsgálni mire megy ki az egész.

-Hát akkor játszunk!-lehelte finoman felső ajkamra amikor eleresztettem. Kezei fenekemre csúsztak- ismét- majd megragadott és felemelt és a falnak támasztott. Egy kis mozdulattal leszagadta rólam az Alice adott pólót. A ruha szakadását még lent is hallani lehetett, vele együtt Emmet nevetését. Ebben a percben egy kissé meginogtam, de mindez nem tartott sokáig. Amikor Edward ajkai rekflexszrűen az ajkamra nyomódott. Eközben kezei a melltartóm csatjához kalandozott.

-Szeretlek!-lihegtem szenvedélyesen amikor ajkai, a már fedetlen mellemre siklottak.Érzéki ajkai akkor a szenvedélyt keltettek bennem hogy nem tudtam meddig fogom biíni, még. Nem voltam már olyan játékos kedvemben, még akkor sem amikor meghalolttam oda lenne Tanya morgását és egy ajtó csapódását.-Nem bírom!-préseltem ki magamból, eközben testem remegett mint a nyárfa levél.

-Én sem!-nyögött fel, fájdalmas hangon, ajkát még mindig mellemet tartva. De kicsivel később felcsúszott, testével együtt amit már nem takart, csak egy nadrág.Annyi sem jött ki ajkamon hogy..ohh.Felső teste láttán.Izmai görcsösen álltak a felszakadó vágytól amitől már Ő is remeget.-Nincs a házban senki!-adta ki magából szinte morogva.Engem csak nagyobb örrömmel töltött el a tudat, hogy most csak ketten vagyunk...az egész ház a mienk....-Tanya...

-Mi van vele?-kérdeztem majd eltaszítottam magától.Mégis hogy gondolhat pont rá?Már rég nem dobogó szívemet égette a fájdalom, de minden erőmet, arra fordítottam hogy ezt ne mutassam ki. Sírtam volna, ha tudtam volna.

-Szerelmem!-csuklott el a hangja fájdalmasan, majd lehajtotta a fejét.-Tanya sem érdemelte ezt!

-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem ridegen. A takarómért nyúltam, hogy magam köré csavarhassam.-Talán azt gondolod...-elhalt a hangom amikor ismét rám nézett, és megértettem miért állt le.

-Tudod...én...-kezdte volna, a dühöm hatalmas volt és közbe vágtam.

-Te komolyan azt gondolod, csak azért fekszem le veled, mert hogy idegesíteni akarom Tanyát?-a hangom megremegett és minden önbizalmamat elvesztettem.-Ugye nem?

-Bella, oh, dehogy!-mormogta.-Talán meg fordult a fejembe, miután meghallottam Tanya gondolatait.

-Oh, már értem!-morogtam ami inkább vicsorításnak volt nevezhető.-Akkor azt hiszem, mivel elment...itt abba is hagyjuk!

-Könyörgöm!-fogtam meg a kezem amikor felállni készültem. Szemei fájdalmasan csillantak meg amitől, elment a kedvem a veszekedéstől.-Szeretlek!

-Én is szeretlek!-vallottam be, még ezek után is.

-De te...olyan tökéletes vagy!-mondta.-Nem tudom hogy érdemelhettelek ki, egy kis kételyem volt!De elszállt amikor megláttam a fájdalmat az arcodon!És ezért is sajnálom!

-Edward...

-Én nem akartam fájdalmat okozni neked!-lehelte majd magához szorított.-Te a világot jelented számomra, az sem érdekelne ha a Volturi megölne ezért!-még belegondolni is rossz volt.De ami tény hogy nem mond hülyeséget, azzal ha apa megtudja a románcukat akkor Edwardnak annyi.É s én vele halok...-Szeretlek, szeretlek,Szeretlek és megint csak szeretlek!Ezt nap hosszat képes volnék mondani ha te velem maradnál! Őrökkre...

-Annyira...annyira...-nem találtam a rendes szavakat, egyenesen visszafelé kezdtek szállingózni, a szívem és a gyomrom görcsbe állt a szerelemtől.Ajkaimat az övére nyomtam és mindent elakartam felejteni, minden rosszat, és minden jót is. Mézédes ajkai számítottak most.Ez az egy mindig az enyém marad!Mert én nem tudnék tovább élni ezek nélkül az ajkak nélkül.

Kezeim automatikusan a nyaka köré csavarodtak, ezzel a mozdulattal a takaró is leeset rólam.Edward keze végig kalandozott a testemen, érintése után kisebb borzongás futott végig testemen.Meleg kellemes lehelete bejárta testem minden négyzetcentiméterét, ajkai melegen forrtak rá bőrömre.Nem tudtam meddig bírom, már csak arra lettem fegyelmes hogy az ágyon fekszem egy szál alsó neműben.Eközben Edward a nyakamat csókolgatta, de kezei még mindig nem álltak le.A nadrág ott inkább leszaggattam róla, minthogy azzal is elmenjen az idő.Ha szívem lett volna, már biztos kiszakadt volna a helyéről.Két keze a derekamra siklott és úgy húzott magához közelebb, majd ajkait az enyémre nyomta, szenvedélyes, szerelmes csók volt és ezt követően majdnem minden határt sikerült leküzdenünk.

-Csússz feljebb.-nyögte, engem sikerült megszabadítania az alsó neműmtől, de az alsó nadrág még mindig rajta volt. Minden másodperc kínszenvedés volt.Lábaim dereka köré csavarodtak majd vártam.-Csússz feljebb.-nyögte megint.Most már engedelmeskedtem, amint ez meg volt már tolta is le magáról az alsóját.

Ekkor kezdtem félni, mert ugye én még szűz vagyok. De sajnos nem volt időm megvitatni magammal ezt a tényt, mert Edward belém hatolt.Az éles szúrás erős és fájdalmas volt, de kibírható.Mert rájöttem hogy ez nem a fájdalom- egy vámpír nem érezhet fájdalmat ilyen téren.Ha mégis, ez akkor sem az volt.-Lassacskán átvettem ezt az érzést valami mást. szenvedély, szerelem és még több szenvedély.testünk egy ritmusban mozgott, és biztos voltam abban hogy emberi szem nem látna minket.Testem csak duzzadt a gyönyör ahogy egyre közelebb és közelebb értünk a csúcspontra.Minden egyes döfésnél Edward nevét suttogtam.Vagy inkább lihegtem, magam sem tudom.Túlságosan elvoltam foglalva a testemben duzzadó gyönyörrel.

Fogaim a mellettem lévő párnában találták meg helyüket amikor felsikoltottam a gyönyör égig érő egében. Edwardal szálltam messzebb mint azt valaha is gondoltam volna.A ház üres volt, talán csak Emmett maradt a közelben.De már az sem érdekelt.Szerelmem után morogta el magát, amikor már Ő is velem volt, nem csak ,,lelkileg,, hanem testileg is egyaránt.

(Tanya szemszöge)

-Tanya, várj!-Irana volt az.

-Mégis mire?-fordultam szembe vele.-Úgy néz ki a Volturi mindenkit elvesz aki valaha is fontos volt nekem!

Habár nem voltam szerelmes Edwardba, igazán kedvemre való lett volna egy élet vele.De Isabella Volturi a Miss.Én leszek a királynő Elragadta tőlem.Hogy is állhatnék rajtuk bosszút?Mert megteszem, az Holt ziher.

-Sajnálom, oké?-kérdezte.-Megpróbálok eggyüt érezni veled!

-Ne hogy azt hidd ennyiben hagyom a dolgot!-mondtam.-Jelenteni fogom Aronak hogy a pici lánya kikezdett Edward Cullen-el.És a fiú sem volt szerény.

Egy gonosz nevetés jött fel belőlem ami megrémítette előttem álló testvéremet.

-Te tisztában vagy vele, hogy ezért meg is ölhetik Edwardot?-kérdezte Irana dühösen.

-Persze hogy tisztában vagyok vele!-vontam vállat.-De ha Isabella valóban szerelmes, akkor ez majd hatalmas fájdalommal tölti majd el!Meg mondtam: A csatát megnyerte, de a háborút én fogom!

-A Cullenek őrök időkre meggyűlöli a Denali klánt.-morogta majd közeledni kezdett felém.-Ezt nem fogom hagyni!

-Nem kell tudnia a Culleneknek hogy én voltam az áruló!-morogtam vissza.-És ha te bemerészelsz árulni, akkor én foglak meggyűlölni téged!

-Tanya...-motyogta.

-Sajnálom Irina, de ez csakis az én dolgom!-mondtam.-Nem a te szíved lett összetörve hanem az enyém.

-Szerintem te csak nem bírod elviselni hogy Edward nem téged választott!-mondta.-És most szólok a Culleneknek!

-Áruló!-morogtam.

-Csakis a te érdekedben teszem!-mondta.-Mielőtt még megbánnád.

-Mire te közlöd velük a hírt, én már Volterrában leszek!-mosolyogtam rá majd futásnak eredtem.Utam Volterra felé vezetett.

(Irana szemszöge)

-Mire te közlöd velük a hírt, én már Volterrában leszek!-mosolyogott rám majd futni kezdett.Elgondolkoztam azon hogy kövessem-e vagy egyből szóljak Cullenéknek. Végül az utóbbi mellet döntöttem, minden perc...sőt másodperc számított.

A lábam olyan gyorsan mozgott, ahogy még soha.Nem akartam hogy Tanya valami hülyeséget csináljon, és azt se hogy Edwardnak vagy Bellának baja essen.Egyszerűen elfogott az a jól ismert pánik és nem tehettem róla, de nagyon dühös lettem.

-Mi a baj Irana?-kérdezte Elezar amikor meglátott, a ház előtt áldogált Carmen társaságában.

-Hol vannak a többiek?-kérdeztem.

-Arra gondolsz hogy Bella és Edward végeztek-e?-jött oda hozzám Emmet.

-Nincs időn viccekre!-mondtam-Nagy baj van!

-Mi történt?-kérdezték egyszerre és a bent lévők is már kint voltak.Nem néztem a Cullenek szemébe mert lelkiismeret furdalásom volt.

-Tanya!-sziszegte Edward.Biztos voltam benne hogy kiolvasta a gondolataim közül.Akkor biztos azt is tudja hogy halálra van ítélve...

Új történet

Chinty agyából pattant ki egy szikra, a szikrából ötlet lett, az ötletből történet. Olvassátok el az ismertetőt, és ha tetszik, akkor majd látogassatok el ide: http://jasperfanfic-chinty.blogspot.com/

Caius Volturi a három vezető eggyike beleszeret egy lányba aki számára a világ legcsodálatosabb teremtése. A lány neve Gianna, és amikor Ő megkéri változtassa át, nemet mond mert képtelen volna elvenni a lelkét. Arra viszont nem számit hogy a lány nélkül nem tud élni, mégis ha felfedné felesége és Aró előtt a lány megölnék. Ezért peróbálja úgy intézni a dolgokat hogy eggyüt maradhassanak, mégis titokban és persze úgy hogy Gianna ember marad. Így is lett, de egy évre rá a lány teherbe esset -ekkor került sor arra hogy Caius mindent elmondjon másik kettő barátjának. Nagy meglepetésre beleegyeztek, de azt mondták a gyermek akit a szíve allat hord veszélyes lehet.- nagyon féltek az ismét megismétlödő újszülött gyermek háborura.- Caius eggyet értett bár más ok miatt.Nem akartam hogy élete szerelme, meghaljon.Gianna viszont hajthatatlan volt, Ő akarta a gyermeket, minden áron.Caius védte szerelmét ezért nem volt más választásuk, de amikor a gyermek megszületett, mindenkit rabul ejtett szépségével, és képtelenek lettek volna árteni neki. Giannát még sikerült átváltoztatni, a Cullen-ek segitségével. Carlise segitett a szülést lebonyolitani. Edward Cullen amikor belenézett a kis Isabella gyönyörű csoki barna szemeibe- ez volt Caius eredeti szemszíne.- mindha egyből beleszeretett volna. Eltelt 10 év és a gyorsan nővekvő Bella már kész felnőttnek nézett ki. Először rettegtek a gyors nővekedés miatt, de mindenki boldog volt amikor megállt a folyamat. Most 10 év elteltével, a Román csapat harcba szált a Volturival és a Cullen család segitségét kérték, így Bella és Edward újra találkoznak.

Lunar Eclipse 9.fejezet ízelítő

Mivel ma sajnos nem kaptok új fejeztet egy kis ízelítőt kaptok. Bocsi-bocsi. XD (Waneeey)
Érzékien csókolt, feltüzelve körülöttem mindent, és a testem parázslott. Szerelmemet Edward iránt nem is bizonyíthattam volna jobban hogy kimutatom ebben a csókban mindazt amit tényleg érzek iránta. Játékosan beleharaptam felső ajkába- persze vigyázva nehogy komolyan megsértsem- amitől felkuncogott és kezdte kapizsgállni mire megy ki az egész.
-Hát akkor játszunk!-lehelte finoman felső ajkamra amikor eleresztettem. Kezei fenekemre csúsztak- ismét- majd megragadott és felemelt és a falnak támasztott. Egy kis mozdulattal leszagadta rólam az Alice adott pólót. A ruha szakadását még lent is hallani lehetett, vele együtt Emmett nevetését. Ebben a percben egy kissé meginogtam, de mindez nem tartott sokáig. Amikor Edward ajkai reflex szerűen az ajkamra nyomódott. Eközben kezei a melltartóm csatjához kalandozott.

Lunar Eclipse - 8.fejezet

 

Meghoztam a következő fejezetet (Waneeey)

A komihatár 12 komi.:)

Jó olvasást gyerekek. 

Teljes béke.

(Bella szemszöge)

Tanya rámeredt összekulcsolt kezünkre, és nem csak Ő tett így. A Cullen család szinte minden tagja csodálkozva nézett – kivéve Alice-t és Jasper.

Kihúztam magam, és megeresztettem egy „hé, baby lekéstél” pillantást Tanyára.

-         Üljünk le… - indítványozta Carlisle megtörve a csendet. Tanya próbálta felszedni a leesett állát a padlóról. Kate furcsa képpel méregetett: nem tűnt barátságtalannak, hanem inkább kedvesnek, bizakodónak.

-         Rendben. – egyezett bele egy férfi. Nem láttam az arcát, de mikor megfordult felismertem. Eleazar volt. Sok ideig a Volturi szolgálatában állt. El akart menni, de apa nem akarta, aztán persze rávettem apát, mert tudtam, hogy Eleazar  megtalálta az igaz szerelmet.

-         Eleazar! – vigyorogtam. – Szia! – rám nézett, és láttam, hogy meglepett.

-         Kicsi Bella! – jött oda hozzám. Megölelt. – Megnőttél azóta, amióta nem láttalak.

-         Persze, hogy megnőttem. – vigyorogtam. – Megnőttem, azt mondtad „majd ha felnősz, megérted” megértettem. – mondtam. Látszólag senki sem értette miről van szó. Aztán Edward felkuncogott. Régen, mikor könyörögtem, hogy ne menjen el, mert itt is maradhat a szerelmével csak annyit mondod „majd ha felnősz, megérted”…

-         Tudom. – bökött Edwarddal ismét összekulcsolt kezünkre. – Látom. – mondta vigyorogva. Ez kissé javított a nyomott hangulatukon. Igen, csak az övéken, mert én teljesen boldog voltam. Leültünk, Edward mellett ültem, fejemet a mellkasán pihentettem. Tanya még mindig meresztette rám a nagy szemeit, de valahogy nem érdekelt a féltékenységi rohama. Magamban jó kuncogtam.

-         És....mióta vagytok együtt? – kérdezte mogorván Tanya.

-         Nem olyan rég óta. – mondtam.

-         Az érdekes. – mondta Tanya. – Egy királynő fiúzhat?

-         Én hozom a törvényeket, én szabom meg ezeket. – mondtam felemelve a szemöldökömet. Hallottam pár fojtott kuncogást a háttérből.

-         Ó, igen? – kérdezte. – A Volturi már nem csak az önfejű, hataloméhes Aro Volturira hallgat? – kérdezte szemtelenül. Na, nálam ezekben a percekben telt be a pohár, de megtanultam játszani a pókerarccal.

-         Nem csak rá, tudod vezető egyéniség vagyok, nem úgy, mint egyesek. Van egy olyan érzésem, hogy még egy aranyhalat sem tudnál eltartani. – mondtam. Magamban kuncogtam a frappánsra sikeredett válaszon. Tanya tátogni kezdett mint egy hal. – Bár ahogy nézem: a nyelvüket már megtanultad. – utánozni kezdtem a tátogását. Most már senki sem bírta, Rosalie Emmett vállára borulva fojtotta el nevetését, Emmett pedig nem is akarta palástolni, hogy tetszik neki a dolog, Esme is kuncogott, Carlisle mosolygott, hogy a felesége jól érzi magát, Alice csilingelve nevetett Kate-el, és Carmennel, Eleazar mosolygott, ahogyan Irina is, Jasper eltakarta a kezével a száját, ezt is lehet venni nevetésnek. Edward próbált nem nevetni, de éreztem, hogy rázza a nevetés.

-          Azt hiszem kijelenthetem, hogy Bella nyerte a szópárbajt. – vigyorgott „Emmettesen” Emmett.

-         A csatát megnyerte, de a háborút nem. – mondta Tanya az orra alatt.

-         Kíváncsian várom a következő menetet. – mondtam. – Amúgy meg az, hogy próbálsz hergelni, amint látod nem sikerül, szóval erről lemondhatsz. – mondtam. Annyira élvezem, hogy elégtételt nyújthatok. Tudja, hogy olyat nem csinálhat, mert csak egy szavamba kerül és neki nyikk.  

-         Észrevettem. – motyogta. Elégedetten álltam fel, és mentem az emeleti szobámba. Éreztem Edward tekintetét a hátamba fúródni, de nem álltam meg. Majd ha fel akar jönni akkor feljön. Becsuktam az ajtómat, majd ledobtam magam az ágyra. Nagy elégtételt érzek most, jól esett megleckéztetni egy beképzelt lányt.

-         Bejöhetek? – kérdezte Edward az ajtó előtt.

-         Persze. – mondtam mosolyogva. Most jutott eszembe: nem is beszélgettünk, mert elment értük a reptérre. – Gyere be. – mosolyogtam. Nem kellett kétszer mondani neki, leült mellém, és megfogta a kezemet. Jólesett az érintése.

-         Beszélni szeretnék veled, Bella. – mondta. Bólintottam.

-         Tudom, én is veled. – mondtam. Végigsimított a gerincemen, amibe beleborzongtam. Édes méz - napfény - orgona illata megrészegített.

-         Szeretném, ha tudd, hogy Én…én….én…én csak nemrég tisztáztam magamban az érzéseim. – Tudom mi jön, eldönti, hogy csak egy futó kaland voltam, és felejtsük el az egészet.. – De arra rájöttem, hogy többet érzek irántad, mint barátság, ezt már akkor tudtam, mikor elsőnek megláttalak. Nem voltam sosem olyan, aki folyton szerelembe esik, épp ellenkezőleg, régen azt hittem, hogy megvagyok Én egymagamban is. Nem voltam ilyen, mint most. Magányos voltam, és zárkózott. – Nem bírtam elképzelni a zárkózott Edwardot. Nem villantja fel édes féloldalas mosolyát, nem kápráztat el aranybarna szemeinek vad csillogása, vagy folyékony ónix szemei, amiben örökké el tudnék merülni. A zárkózott Edward gondolom üres, üveges tekintetű mogorva alak, remélem sosem fogom Őt így látni többet.

-         De mindent megváltoztatott, mikor jöttél, újra láttam a csillagokat. – mondta és aranybarna tekintete az enyémet kereste. Mikor egybeolvadtak a szemeink még a saját nevemre sem emlékeztem. Hiába, Edwardnak ilyen a hatása, megrészegít, annyira vágyok rá, mint drogos a heroinra. Megmásíthatatlanul beleszerettem Erre csak most jöttem rá igazán.. – Láttam a csillagokat, amiket te hoztál az egemre. Angyalok angyala vagy. Szeretlek, és örökké szeretni is foglak. – mondta. Annyira örültem ennek, de a torkomra akadtak a szavak. Nem bírtam megszólalni, csak ziháltam. Úgy vettem a levegőt, mintha szükségem is lenne rá, szerettem Őt, csak ennyit tudtam, egyenlőre ez is elég.

-         Gyere közelebb. – suttogtam neki. Csak suttogásra telt az erőmből. Megtette, amit az előbb kértem, olyan közel jött, hogy éreztem a leheletét az arcomon. Megsimítottam az arcát. Teljes áhítattal nézett rám. Az ingje gallérjánál fogva húztam magamhoz, és megcsókoltam. Belemosolygott a hevességembe, de a mosolyból morgás lett, gyengéd dorombolás. Nem tudom meddig csókolóztuk, aztán ez az egész átment valami másba. Mérhetetlen nagy vágyat éreztem utána, soha meg nem szűnő szenvedélyt érzek utána. – Szeretlek. – leheltem az ajkaira. Nem bírtam ellenállni. Éreztem, hogy már nem vagyunk az ágyon, de nem érdekel. Felemelt. Lábaimat automatikusan a dereka köré csavartam. A falhoz tántorogtunk, aminek nekidöntött. Belemarkolt a fenekembe, és belenyögtem a szenvedélyes csókba. Nyelve vadul táncolt az enyémmel. Megszakítottam a csókot, hogy áttérjek a nyakára.  Jólesően morgott, nem hagytam abba nyaka szívogatását. Kezével a derekamat dörzsölgette, és próbálta egyre jobban feltűrni a pólómat.  Szüntelenül nyögtem, mikor lehúzta rólam a pólót, és a nyakamat csókolgatta. Szívem szerint rögtön engedtem volna, hogy magáévá tegyen, de kellett még a játék….

Lunar Eclipse 7.fejezet

 Sziasztok!Remélem mindenkinek tetszeni fog a fejezet!Komihatár:11.Most kicsit levittük!Amúgy én (Chinty) Frisselek...Sok puszi


7.fejezet A denali klán felbukkanása...már csak ez hiányzott...


(Bella szemszöge)

-Köszönö Dimitri!-mondtam és felláltam mert belegondolni is szörnyű volt hogy talán tényleg szerelmes lenne belém. Már csak a gondolat is fájt hogy emiatt akár a kapcsolatunk is megromolhat.

-Nekem már mennem kell, de szeretnélek gyakrabban látni!-mondta majd rám mosolygott.-Mit szólnál ha telefonon megbeszélnénk egy másik időponttot...

-Nem hiszem hogy jó ötlet lenne!-mondtam.

-Miért?-kérdezte kissé dühösen.-Talán nem hiányoztam?

-Nem erről van szó!-mondtam majd megráztam a kezemet mindha elakarná feledtetni az előzö kijelentésemet.

-Akkor?

-Egyszerüen nem szeretném ha az apám, megbüntetne ezért!-mondtam majd szorosan maga köré fontam a kezem.

-Igazad lehet!-mondta.-De amint visszaértem Volterrába felhivlak!-figyelmeztetett.

-Ha nem tennéd, akkor csak azért elmennék haza hogy segberugjalak!-mondtam mosolyogva.

Felnevezett, édes vihogása bezengte az egész házt.-Megbszéltük!-mondta.

-És csak tudd, hogy nagyon szeretlek!-mondtam majd megöleltem.

-Én is kicsi, Bella!-egy apró puszit nyomott az arcomra mad kiugrott az ablakon.Csak reménykedni tudtam hogy nem szerelmes belém, mert azt hiszem az elrontaná a mi kapcsolatunkat.Mert azt hiszem az én szívem már foglalt.Bár még ebben sem voltam 100%-ig biztos, talán azért sem mert sohasem voltam eddig szerelmes és fogalmam sincs milyen érzései vannak olyankor az embernek/vámpírnak.
Egy ideig vártam, hátha Edward úgy dönt mégis vissza jön, de legnagyobb bánatomra nem így lett.És bevallom kissé fel voltam háborodva, habár én kértem meg hogy most ne zavarjon. Néhány másodperc múlva már fel alá járkáltam a szobámba és azt vártam hogy jöjjön már.Amikor hirtelen Alice robbant be a ajtón egy szomorú ábrázattal.
 

-Mi a baj?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Jaj, Bella!-mondta.-A Denali klán fél órán belül itt van!
-Tessék?
-Amikor még itt volt a Volturiból...
-Dimitri...-szóltam közbe komoly hangon.
-Dimitri itt volt, Elezar felhívta Carliset hogy idejönnek látogatóba és Edward értük ment!-fejezte be egy szuszra.
-És mi itt a próbléma?-nem értettem mi a baj.
-Két ok!-mondta.Majd belekezdett az okok felsorolásába.-Az egyik az hogy Irana,Katy és Tanya anját a Volturi ölte meg, még a vámpír babák idejében amiért ellen szegült az apádnak és a bácsikáidnak!És mivel te is közéjük tartozol, meg lesz bennük az ellenszenv írántad, főllem Irana ilyen....És még ott van Tanya is!
 

-Várj egy kicsit Alice...ez nekem nagyon gyors!-mondtam majd feltettem a kezem.Halottam már a baba vámpírokról és hogy azért végeztek velük, és azért lett ez is egy történy mert a vámpír babák nem tudtak feljlödni, a testük abban az álapotban lett kövé.És sok esettben felfedték a vámpírokat. Apa nem hagyhatta hogy ez meg történjen ezért megölette őket és egy törvény lépet be, és ezek szerint az emlitettek anya ezt megszegte....Erről és miért tehetek?Egyáltalán hogy volt képes egy kisbabát akkora fájdalomnak kitenni?-Mond csak tovább!
 

-Bella kérlek ne őket rodd meg ezért!-mondta Alice.-Láttam az arcodon, én inkább magamért aggodnék, mert biztos ellenszenvesek lesznek veled!
-Hát engem nem érdekel!-mondtam dühösen majd felnyögtem, mert Alice arca megváltozott.-Mi a baj?
-Épp az imént mondtam hogy van más is ami szerintem téged jobban fel fog dühiteni!-mondta bologatva.
 

-És, mi az?-kérdeztem.
-Edward egy adonisz!-mondta ami nagyon meglepett.-Ettől függetlenül az én Adoniszom Jasper....de mások szerint a családban Ő a legtökéletesebb parti ha érted mire célzok!-majd rám kacsintott.Amit mondott az egy tény volt, és ebben eggyet is értettem.De mi itt a próbléma?
-Igen...de...
-Arra próbálak rávilágítani hogy Edward egy kapos pasi akinek nincs barátnője!-mondta mérgesen.-És a Denali klanban három facér nő is van, akik közül az egyik még szerelmes is belé!És minden alkalommal kikezd vele!
Kővé dermedve álltam akár egy idióta.
 

-Bella...jól vagy?-kérdezte Alice rémülten.-A sápadtnál is sápadtabb vagy!
Még jó amikor majd szét vet a düh és a féltékenység...Vajon az a lány szebb nálam?Lehetséges hogy a napokban vele kell összemérnem magam?Ha Edward a tét, akkor bármire képes vagyok!
-Remekül!-hazudtam.-Csak biztos...istenem!-ültem le az ágyra és kétségbeesetten az arcomat a két felhúzott térdem közé raktam.Sírni akartam de egy könny sem jött ki szemeiből...
-Még nincs veszve semmi!-mondta majd megölelte össze gömböjődött testemet.
-Ez a nő, mióta is flörtől vele?-kérdeztem.
-Amióta ismerik egymást!-mondta.-De Edward nem szereti, sőt, néha még idegesiti is Tanya viselkedése.
-Szóval Tanya!-morogtam kellemetlenül. Legszívesebben kitörném a nyakát.Miért érzek így?Lenne rá okom? Igen!
 

-Megjöttek!-motyogta halkan.A sok hang egyszerre szürödött fel.-Öltőzz gyorsan fel, és eggyűt lemegyünk!
-Rendben!-szipogtam a semmit, talán a maradék önérzetemet.Gyorsan kutatni kezdtem egy farmer és egy poló után.De Alice hirtelen a kezem felé nyúlt.
-Te meg mit művelsz?-kérdezte egy gonosz mosollyal az arcán.
-Épp felöltözni szerettem volna, de te megálitottál!-mondtam a tényeket.
-Inkább ezt vedd fel!-majd kutatni kezdett a ruhák között.
 

Néhány másodperc múlva a kezében volt egy mini szoknya, és egy kivágott felső ami elég kihivó volt.Máskor nemet mondtam volna, de Edwardért bármit.Gyorsan öltöztem át és a végeredmény engem is megdöbbentet.Kifésültem a már megszáradt hajamat majd eggyüt lementünk.
 

Mielőtt még bemutathattak volna a családnak Edward csodáló tekitetével találtam szembe magam.Amik végül végig járták az egész testemet.
 

-Gyönyörű vagy!-jött oda hozzám és arcon puszilt.Érintésétől egy láng lavina indult el a szívem felé.
-Köszönöm.!-suttogtam.
 

-Őt itt Bella Volturi aki most nálunk vendégeskedik!-mondta Carlise az előttem lévő családnak.
-Én Tanya vagyok!-jött oda hozzám egy kissé mogorva lány aki szép volt az tény, de Rosalit úgysem körözheti le...
-Tanya, a gondolataidat tartsd féken!-orditott rá Edward, és egy csábos mosoly ült ki az arcomra.Kezemet az ővébe helyeztem amitől kissé lehigadt.Újjaink pedig összefonodtak