Lunar Eclipse 17.fejezet

Sziasztok!Itt Chinty.Ma én hoztam nektek a legújabb fejezetet.Most nincs komi határ, de szedjétek össze magatokat mert az előzőnél sem volt hű de sok komi.Jó olvasást pusz.

Mentőakció 2/4

(Bella szemszöge)

-Bella, minden rendben lesz!-suttogta közvetlen mellettem Alice.-Se Dimitrinek sem pedig Edwardnak nem lesz baja.-nyugtatni próbált, de nem ment, ajkam már remegett a feltörő zokogástól.Szerettem volna azt hinni hogy minden rendben lesz, de nem ment.
-Miért történik ez velem?-kérdeztem magamtól.Bevetettem magam az erdőbe sarkomban Alec és Alice suhant.Edward kellemes illatát kutatva próbáltam nem pánikba esni.Egy örült pillanatban azt képzeltem megéreztem azt az illatot amit nagyon jól ismerek.Majd az illat erősödött.Emberi illatot éreztem, egy kis mással keveredve.Nem éreztem kaparást a torkomban, nem éreztem hogy éhes lennék.
-Ez meg mi lehet?-kérdezte váratlanul Alec.-Talán ember jár erre?-hangja egyszer remegett csak meg.
-Nem hiszem hogy emberrel van dolgunk!-susogtam majd az illat irányába kezdtem futni.Egyre közelebbről jött az illat és engem egyre jobban elvarázsolt.Egyenesen a szívemig hatolt ez a kellemes illat.
Amikor kiléptem a tisztásra kikerekedett szemekkel néztem az illat forrását.Egy kislány!-hüledeztem.Egy gyönyörű kislány sötétbarna szemekkel véres ajkakkal.Hunyorogva nézett rám majd kérdésre nyitotta vérvörös pici ajkait aztán csukva tartotta.Kezeit kitárta elém arra várva hogy felemelem.1m-er sem volt közöttünk mégis minta távol lett volna tőlem.Közelebb akartam menni.Sokkal közelebb.
-Anya?-kérdezte vékony hangon.Meghatottság suhant végig rajtam és megfeledkeztem minden bajomról.
-Királynő hátráljon!-mondta Alec.Elém állt védekező állásba, és rámorgott a kicsire aki első pillanattól kezdve belopta magát a szívembe.
-Elég!-ordítottam amikor a kislány két fejét a térdére hajtva pityegni kezdett.Kikerülve Alec-et a kislányhoz sétáltam majd a karjaimba kaptam.Teste Forró volt, akár az égetett vas, teste puha volt és kellemes.-Nincs semmi baj!-susogtam a hajába,majd apró csókot leheltem a homlokára.Vajon ki ez a kis lény?Honnan jött?Miért ilyen emberi és vámpíri egyszerre?-Hogy hívnak?
-Nem tudom!-suttogta lágy hangon.-Te vagy a mamám?
Ekkor döbbentem csak rá mennyire a szívemhez nőtt.Meleg kezeit az arcomra tettem majd felkuncogott angyali hangon.Véres ajkait lágyan és puhán az arcomra nyomta.Néhány másodperc múlva édes szuszogása volt halható.
-Egy félvámpír!-suttogta Alec.-Akár csak ön, is volt.-az ön megnevezőn felhúztam az orromat és morogtam valamit.
-Szerintem ideje indulnunk!-harsogta Alice félszegen.-A látomásom szerint valahol a közelben vannak.-milyen látomásról beszél itt nekem?
-Tessék?-kérdeztem hisztérikusan.
-Amíg te a kislány nyomát követted, nekem látomásom lett.Edwardról...és három Románról.-suttogta az erdőt pásztázva.
-Akkor talán nem kéne itt totojáznunk!-harsogtam.A kicsi testét szinte magamhoz vontam, nagyon óvatosan nehogy bármi baja történjen.Ő most már az én felelőséggem, az én sorsom ahogy Edward is.
Futásnak eredtünk, és a szél szinte lobogott mellettünk.Testem lelkem ismét izzani kezdett a félelemtől és az Edward iránt érzet szerelmemtől.tudtam hogy sokáig nem hívhatom kislánynak a kezemben szunyókáló kis csodát, de most se kedvem se agyam nem volt hozzá.Edward és az őt körülvevő veszedelmekkel voltam elfoglalva.De biztosra vettem hogy akár az életemet is adnám hogy megmentsem.
Ekkor mégis bevillant egy név, mely tökéletesen illet ehhez a kis csodához.Bonnie...Bonnie Cullen, egy tökéletes név lehetne számára.Az én kis Bonnie-m.
Egy órával később Jasperre, Rosalieval, Jane-el és Damonnal találkoztunk akik furcsán nézték a kis csodát a kezemben.Vagyis Bonnie-t aki attól a perctől fogva a kislányom amikor megláttam és rákérdezett én vagyok-e a mamája.Igen, én vagyok.Most már.
-Nincs semmi baj!-nyugtattam a már védekezésbe álló Damont és Jane-t.
-Hiszen ő egy...-kezdte Rosalie.
-Egy félvámpír aki mától hozzám tartozik!-fejeztem be.-Csak is hozzám...-és Edwardhoz!-mondtam gondolatban.
-Hogy hívják?-kérdezte Rosalie.
-Bonnie!-suttogtam szemeim ismét gyönyörű arcára siklottak és szemeire amik most csukva voltak.
-Hihetetlenül nyugodt, még a körülményekhez képest is!-suttogta Jasper meghűlve.-Talán egy csapda!
-Nem!-morogtam.-Az lehetetlen!
-Jasper te tényleg mindent túl reagálsz!-jegyezte meg Rosalie.
-Ezt most hagyjuk!-szólt közbe Alice.-Edward illatát érzem a levegőbe!
Mindenki egyszerre vett levegőt, kivéve Alice-t aki már rég szimatolt.Edward illata...igen ez csakis csak az övé lehet.Közvetlen közelről érezhettem, és most is érzem.Itt van nem messze, tőlünk...és mások is.A kis Bonniet aki már-már ébredezett, Rosali kitárt karjába helyeztem.Pici felém kezdte nyujtogatni hogy vegyem vissza, fájdalmasan néztem el szomorú arcáról.
-Nincs semmi baj!-mondta nek Rosali.
-Damon,Jasper, Alice és Jane ti velem jöttök.-jelentettem ki.-Alec és Rosali visszamentek a Cullen házhoz és meg véditek Bonnie-t!
-Kit?-kérdezte az emlitett.
-Hát téged, kincsem!-válaszolta Rosali.
-Mama adott nekem nevet?-kérdezte lágyan meghatott hangon.-Nekem sosem volt semilyen nevem.
-Most már van!-fordultam felé.-Megigérem hogy sietek vissza!-igértem neki majd apró puszit nyomtam puha arcára.Megfordultam és futásnak eredtem, mit sem törödve most senki mással csak életem szerelmével akinek illata betegte egész Forksot.Edward tökéletes arca lebegett előttem amikor kiértem egy tisztásra ahol félelmem sokazodott amikor megláttam három ismert arcot körölöttük 7 igen fejlett újszülött vámpírt.Ez már felért egy...Pont ekkor láttam meg őt.Dimitri a térdén feküt az egyik szélső emberke előtt.Engem nézett fekete szemeivel, bőre sápattab volt mint szokott.Szemei beesettek, arca fájdalmat tükrözött és úgy ült ott mint egy tökéletes szobor, vámpírokat megszényenitő modon.
-Engedjétek el a barátomat!-orditottam kiméletlen hangon.
-Ez most komoly?-nevetett fel a jobb szélén álló férfi.-Még ő merészel nekünk parancsolgatni?Hát cica, nem vagy olyan helyzetben.Tekintve hogy ti 5-en vagytok mi meg 10-en!-gunyosan nézett rám és ettől csak mégnagyobb haragba gerjedtem.
-Jobb ha megadod magad mert megölöm a szerelmed!-mondta a középső.Dim nem a szerelmem te idiota tudkó.-bár ezt nem mondtam ki.
-Dim nem a szerelmem!-mondtam mégis ki.-Hanem az életem, a másik részem.-aki nélkül nem tudok élni.Ekkor jöttem csak rá se szerelmet se baráti érzéseket nem tápláltam iránta.Már szinte a részem volt.Egy iker testvér vagy több.De szerelmet nem és megnyugodtam.
-Én nem rá gondoltam, Bella!-mondta egy gunyos mosollyal az arcán.Kezeim remegni kezdtek és az agyam is cserben hagyott amikor félre lépett és megláttam Edwardott.A földön feküdt és vonaglott a fájdalomtől.A szemeim égni kezdtek, de könycseppek nem jöttek.Nem jöhettek.Az agyam nég felsem fogta amikor cselekedni kezdtem.Futottam, szerelmem felé amikor valaki elém állt.Felnéztem és apa tökéletes arcával találtam szeme magam.
-Nincs semmi baj!-suttogta.-Meg mentjük!-igérte.Hinni akartam neki.
Arcomat mellkasába temettem majd zokogni kezdtem.Könnyek nélkül zokogtak amíg Edward szaggatott sóhajait és fájdalmas nyögéseit halottam.Bonnie és Edward arca lebegett előttem.Megnyugodtam.És nem Jaspernek köszönhetően.Hiszen a pajzsomat felvontam....A pajzs.Egy terv fogalmazódott meg bennem...

Első díjunk ;)

Először is: nagyon köszönjük Zora-nak a díjat. Ezer köszönet ;)
7 dolog rólam (Waneeey)
1. Kedvenc országom Olaszország
2 Team Edward vagyok.
3. Imádom a Twilight Saga-t
4. Nem szeretem Jacob-ot.;D
5. Imádok írni
6. Imádom az édességet
7. Van két nővérem, egy bátyám, és két mostohabátyám.

7 dolog rólam (Chinteeey)
1.Nagy meglepetésemre szeretek tanulni.
2.Imádok írní, de nagyon.
3.Jobban tudok angolul, mint magyarul.
4.Kicsit sokat tudok beszélni.
5.Imádom a Twilight-t.
6.TEAM EDWARD.
7.I LOVE YOU RPATTZ.

Nekik ajánlom:
RosalieCullen: http://www.tulkonnyuboldogsag.blogspot.com/
Ivi: http://volterraszulottebylanaandivi.blogspot.com/
Szimcsi555: http://along-awaitedlove.blogspot.com/
Szofi Cullen http://www.darkangel-szoficullen.blogspot.com/

Teendők a díjjal:

1. Meg kell köszönni
2. A logót ki kell tenni a blogomba.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.

Lunar Eclipse - 16.fejezet

Hosszas - ha szabad így kifejeznem magam - tökölés után végre megjött az ihletem. ;D Szóval hoztam a fejezetet. Ha írtok sok-sok komit, akkor hamarabb hozom a kövit. ;D Puszi:Waneeey

Mentőakció 1/4

 (Bella szemszöge)

- Mi az, hogy nem találtátok még meg? – sikítottam, és eszeveszett dühömet az erdő negyede meg is érezte, míg valaki le nem fogott engem.

- Sajnálom… - mondta lehajtott fejjel Félix. – Nem találtuk meg, pedig a fél erdőt tűvétettük érte!

- Ez remek! – csattantam fel. – Remek!

Az egész erdő megnézték, és a szag már nem friss. Szóval elvitték, vagy önszántából ment el. Gond van, de még mekkora. Elővettem a telefonomat, és tárcsáztam a  jól ismert számot.

- Haló? – szólalt bele Alice a telefonba.

- Szia Alice! – köszöntem neki sürgetően.  – Nem ment haza, igaz? – kérdeztem reménykedve.

- Kicsoda? – kérdezte rögtön. Ezek szerint nem.

- Hát Edward! – sikítottam. Annyira dühös voltam, hogy csak na. Először elrabolják a legjobb barátomat, aki éppen aznap vall nekem szerelmet. Aztán elrabolják a szerelmemet, akit teljes szívemből szeretek. Mit tudnak még ezek után tenni velem? Megölnek, vagy mi? Az nem lenne olyan rossz ahhoz képest, hogy Edwardot megöljék. Én abba komolyan belehalok! Azt biztos vagyok benne, hogy lelkileg nem élem túl, testemet majd elintézik. Az még kevésbé fájdalmas részt.

Alice felsikkantott.

- Nem! – mondta, és a hangja elhalt. Hallottam, hogy a telefon kiesik a kezéből. A francba, ó a francba! Biztos látomása van.

- Bella? – szólalt bele Carlisle a telefonba.

- Szia Carlisle! – mondtam gyorsan, de szinte ismét kiabálásnak hallatszott. – Mi van Alice-szel?

- Látomása van, még mindig. – mondta Carlisle. A hangja most nem volt nyugodt, inkább aggódó. – Van valami hír Edwardról?

- Nincs, de jelen pillanatban is keresik. – mondta rekedt hangon. Komolyan nem vagyok síró-pityogó, de most esküszöm a sírógörcs kerülgetett. Pedig nem szoktam sírni, sokat. Még mindig próbálom úgy felfogni a dolgokat, hogy Edward itt van valahol a környéken, és csak az embereim hülyék, akik keresik őt. – Viszont attól tartok, hogy oda fognak menni.

- Kicsodák, Bella? – kérdezte Carlisle.

- A románok! – mondtam, és a higgadt álarcomat ismét átvette a félelem. De nem magamat féltettem, hanem azt, aki a legfontosabb számomra; Edwardot. Na meg persze a leges-leges-leges legjobb barátomat, aki mindig mellettem állt, és az életét is képes lenne odaadni értem. Ha a Cullen családnak valami baja esik akkor…

Azt tudom, hogy anyáék biztonságban vannak, de őket is féltem. Ez természetes, hisz a szüleim, akiket szeretek, és felnézek rájuk.

- Mit keresnek ők itt? – kérdezte Carlisle. Gondolom ismerte a románokat, mint esetleges barátok. Nos, ez most nem fordulhat elő, ha a királynő oldalán álnak.

- A helyes kérdés inkább az, hogy kit. – mondtam halkan, majd hangos sóhajtással válaszoltam. – Engem keresnek, engem akarnak megölni, engem akarnak. – mondtam gyorsan. Szinte hadartam a szavakat, de biztos voltam benne, hogy Carlisle felfogta a szavakat, amik előbb elhagyták ajkaimat, és gondoskodtak róla, hogy az egész erdő megfagyjon keletkezésükkor.

Teljesen megfagyott a levegő, ahogyan azt már előbb is mondtam. Carlisle nem szólt bele a telefonba, én sem tettem.  A körülöttem álló emberek is mind hallgatásba burkolóztak. Hagytam had emésszék meg a szavaimat a Carlisle mögött - előtt - mellett álló emberek, akarom mondani vámpírok.

- Hol vagytok most, Bella? – kérdezte gyorsan Carlisle.

- Csak pár kilométerre a háztól. – mondtam, de még nem értettem, hogy most ezt miért kérdezte.

- Pillanat, Alice feléledt.

Éles sikítást hallottunk mind. Kezdtem pánikba esni. 

- Mi történt? – kiáltottam a telefonba, és kétségbeesetten szorongattam azt. Valaki átvette a telefont, csak akkor tudtam meg, hogy ki, mikor az magyarázni kezdett.

- Alicenek látomása volt, hogyha nem megyünk most azonnal oda hozzád, akkor meghalsz. – darálta a kagylóba a mondandóját Rosalie. – Szóval most azonnal indulunk.

- De… - kezdtem volna tiltakozni. Mit ér az én halálom, hogyha nekik valami bajuk esik? Hát semmit.

- Nincs de Bella! – dörmögte a telefonba Emmett öblös hangja. – Most azonnal megyünk.

Hallottam a szelet süvíteni a telefonba, de senki sem szólalt meg.

Remek, ismét idegesítő csendbe burkolóztunk, miközben lehet, hogy Edward életének perceit veszítjük el. Sietnünk kell! Pár másodperc múlva a Cullen család – Edward kivételével –, és a Denali család – Tanya kivételével –  na meg a két őr, akiket odaküldtem ott álltak előttem.

- Én nem akarom, hogy itt legyetek! – mondtam.  - Nem akarom, hogy megsérüljetek. Sokat jelentetek számomra!

- Mi viszont itt akarunk lenni! – szólalt meg szinkronban Emmett, Jasper, Alice, és Rosalie. Remek, remek. Meg akarnak halni csak miattam…

- Edward veszélyben van. – mondta Esme aggódva. – Segítenünk kell!

- Rendben! – mondtam eltökélt, vezetői hangon. Vagyis úgy, ahogyan még sosem beszéltem. Mindenki meglepetten nézett rám, majd íriszükben eltökélt fény csillogott. – Akkor most a vezetői képességemre hagyatkozom. Vagyis valami olyasmire. – tettem hozzá fintorogva. De akkor átfutott a gondolat a fejemben, hogy nem szónokolni kell, hanem cselekedni. – Nem mondok semmi újat, csak konkrétat. Szóval, csapatokra fogunk oszlani, akik más-más területet fognak még egyszer átfésülni, nyomokat keresni, majd ha találtak nyomot, akkor értesíteni mindenkit. 

Mindenki bólintott, és helyeselően morajlottak.

- Félix. –harsogtam, és az előttem térdelő barátomra néztem bizakodó tekintettel. – Te leszel Északon Chealseaval, és Renataval. – mondtam, majd bólintott. – Most állj fel! – mondtam, és a kezeimet a vállára tettem. – Vigyázz magadra, barátom.

- Te is Bella, te is! – mondta, majd jó szorosan megölelt. – Életünket a királynőért! – szólalt meg fél perccel később.

- Életünket a királynőért! – szólalt meg helyeselően Chealsea.

- Életünket a királynőért! – helyeselt Renata.

- Vigyázzatok magatokra. – mondtam, majd hozzátettem. – Kérlek. – bólintottak, majd Chealsea megfogta Félix kezét, és Renataval együtt elsuhantak.

- Emmett! – szólaltam meg hangosan, mire a szólított személy meglepetten nézett rám. Közelebb jött, és meghajolt.

- Te leszel Délen Adammel, és Sulpiciával. – intettem az egyik őröm, és a mögöttem álló személy felé. – Vigyázz magadra, bátyó. – mondtam. – Állj fel! – megtette a kérésemet. Megöleltem, de jó szorosan. Nem bírnám ki ennek a nagydarab mackónak az elveszítését.

- Rendben, meglesz, hugi. – mondta vigyorogva. – Megtaláljuk az öcsit.

- Ti is vigyázatok magatokra, de nagyon! – néztem Adamre, és Sulpiciára.

- Életünket a királynőért! – szólalt meg Emmett, Adam, és Sulpicia teljes összhangban. Bólintottam, hogy mehetnek, majd eltűntek a fűk mögött.

- Jasper! – szólaltam meg, és az említettre néztem, aki – csak úgy, mint Emmett – meglepett képet vágott, és közelebb jött hozzám, majd meghajolt. – Te leszel Nyugaton Jane-nel, Rosalieval, és Damon-nel. – mondta, és az előttem álló szőke szépségre, majd az izmos testőrömre mutattam. – Vigyázz magadra, te is. És vigyázz a többiekre, hős katona. – tettem hozzá. Tudtam a hős múltjáról. Halványan elmosolyodtam, majd őt is, mint mindenkit jó szorosan megöleltem.

Ugyan azzal a szöveggel távoztak:

- Életünket a királynőért! – Ha túléljük ezt az egészet, akkor ne felejtsem el ezt az egészet elfelejtetni velük. Már ha túléljük.

- Carlisle. – szólaltam meg, mire az említett elém állt, majd meghajolt. Most amúgy sem vagyunk olyan helyzetben, hogy megparancsolgassam, hogy ne hajolgassanak előttem, ezért nem szólaltam meg.  – Te mész Keletre Esmevel, és Juliaval. – intettem szeretett „pótanyám”, és az egyik különleges képességgel rendelkező testőröm felé. Julianak érdekes képessége van; képes lelassítani egy esetleges mozdulatot olyan lassúvá, hogy azt könnyűszerrel ki lehet kerülni, vissza lehet támadni nagyon gyorsan. Szóval ez, ha nagyon erősen használja, akkor bénító hatást ér el az esetleges embernél, vagy vámpírnál. Hasznunkra lesz az biztos. – Vigyázz magadra! – mondtam ugyanazt a szöveget, mint mindenki másnak. Természetesen komolyan gondoltam a mondottakat.  

Megöleltem Carlislet, jó szorosan, mire egy apai öleléssel válaszolt, majd eltüntek.

Én itt maradtam Alice-szel, Alec-kkel.

Undorító!

Szédülök! Szédülök! Esküszöm mindjárt elájulok!
Valaki írogat a nevembe a chatba! Dehogy hagyom abba! Imádok írni!
Istenem, dehogy! Ne higyjetek neki! Istenem. Basszus, szívbeteg vagyok, nem bírom az ilyen dolgokat! Baszki!

Lunar Eclipse 15.fejezet

 

Sziasztok!Bella szm Waneeey Edward szm én (Chinty) írta.Komi határ:15 komi.Jó olvasást és jó ét...Puszi!

(Bella szemszöge)

Azzal elsuhant Emmettel, és Dem keresésére indultak.

A nappaliban ültem, és az arcomat beletemettem a tenyereimbe. Annyira féltem. Féltettem Dem-t, hogy valami hülyeséget csinált, féltettem Edwardot, mert nem élném túl az elvesztését. Ő a mindenem ezen a földön.

- Bella, nyugodj le, minden a legnagyobb rendben lesz! – csitított Alice, mikor keserves sírásba kezdtem.

- Alice, nem hiszem el, hogy tehettem ilyet? – kérdeztem szaggatottan. A bűntudat teljesen szétmállott a törékenynek látszó kemény, szikla testemen.

- Nem tettél semmi rosszat. – mondta, majd elkezdte simogatni a hátamat, hogy egy kicsit is, de le tudjak nyugodni. Nem ment a legjobban…

- Persze. – mondtam, és automatikusan le akartam törölni a könnyeimet, de rájöttem, hogy nincsenek is könnyeim, mivel teljesen vámpír vagyok. – Az egész az én hibám!

- Meg találta a zsák a foltját, komolyan mondom. – morogta Jasper, aki a sarokban állt, és a falnak támaszkodott. Ő nem ment a többiekkel, mivel Edwardék ragaszkodtak hozzá, hogy egynél több férfi legyen a házban, ha esetleg valaki – aki valószínűleg Dem eltűnésének oka volt – feltűnne. Bár én nem vagyok abban a hitben, hogy engem minden áron meg kellene védeni. Inkább a többieket kellene védeni, nem pedig engem. Nem érek annyit. 

- Hú…de vicces…mikor kellett volna nevetni? – kérdeztem idegesen, és rettentően élesen. Így még sosem hallottam beszélni saját magam, bár tudtam, hogy az aggodalom, és idegesség is közrejátszott ebben a szituációban.

- Nyugodj meg, Bella. – jött közelebb Jazz, és a vállamra tette az egyik kezét, így még több nyugalmat kaptam. A remegésem elhalt, de még mindig nagyon aggódtam, és még idegesebb, és összezavarodottabb lettem.. Csörögni kezdett a mobillom. A kijelzőn Félix száma villogott.

- Szia! – köszöntem gyorsan, és szerintem olyan gyorsan, hogy alig hallotta meg.

- Szia. – szóval mégis meghallotta. – Megsejtettük ki áll e mögött.

- Ki, mond! – sürgettem.

- A románok. – mondta. – Demetriet elrabolták a románok. – mondta, és éreztem, hogy susog a szél mellette. Bizonyára futnak. Csak akkor fogtam fel, hogy mit akarnak.

- Azonnal oda megyek! – mondtam. – Hol vagytok?

- Az erdőben nem messze tőletek. – mondta.

- Máris megyek. – mondtam, és már álltam fel, és felvettem a cipőmet. – Jöjjön valaki?

- Ne, ne jöjjön! – mondta – Nem lenne okos ötlet, mivel ott lehet a legjobban érezni a szagodat, és nem engedhetik a házba. Négy őrt odaküldött az apád, hamarosan ott lesznek. – végszóra kopogtattak.

- Máris indulok! – mondtam, és már felvettem a kabátot. – Szia.

- Szia! – köszönt. Odamentem az ajtóhoz.

- Bella elmagyaráznád mi folyik itt? – kérdezte Jazz, és hallottam, hogy a többiek is lejönnek az emeletről.

- Mindjárt találkozom a seregemmel, és apuval és anyuval is. – mondtam. – A románok elrabolták Demetriet. – mondtam, majd és sóhaj kíséretében folytattam. – Apa küldött őröket, hogy vigyázzanak rátok, itt lehet legintenzívebben érezni az illatom. Nem fog bajotok esni. Amint lehet Edwardot is ideküldjük.

- Még mindig nem értem. – mondta Alice. – Miért rabolták el a románok Demetriet?

- Mert engem akarnak elkapni. – mondtam. – Meg akarnak ölni, és mivel Demetrieről tudták, hogy a barátom, ezért őt fogták el. – mondtam. Alice ijedten nézett rám.

- És te azt hiszed, hogy nem szállunk be a harcba? – hördült fel Jasper.

- Pontosan. – mondtam. – Itt maradtok. – az őrökhöz fordultam, akik meghajoltak, fejüket leszegték. – Meg kell ígérnetek valamit. – mondtam.

- Bármit királynőm. – suttogta az egyik.

- Jobban vigyáztok rájuk, mint a saját életekre, megértettétek? – kérdeztem.

- Mindent a királynőért. – hajoltak meg. Megfogtam a vállukat.

- Álljatok fel. – mondtam, eleget tettek a kérésemnek. – Ha remek munkát végeztek jutalomban lesz részetek. – mondtam. – Mindent bele. – mondtam, és kisétáltam az ajtón. 

(Edward szemszöge)

Szélsebesen  futottam mögöttem hagyva mindenkit.Bellát, és az iránta érzett szerelmet is.Hogy miért?Mert tudom hogy már nem szeret.Hiába álitja hogy de, nem vagyok képes hinni neki. Egyszerűen nem tudom felfogni miért nem, talán azért mert hallom mások gondolataiban mennyire szomorú Dimitri miatt.
-Edward, állj!-orditotta Emmet.
-Takarodj!-morogtam majd gyomorszájon rugtam amikor hátrafordultam.Megigértem Bellának hogy vissza viszem neki Dimirit.És ezt be is tartom, de nem fogok vele tartani.Éljenek boldogan.
Én csak azt teszem ami Bellának jó, és ami boldoggá teszi.És melletem nem lehet az amikor egy másik férfit szeret.Biztos vagyok benne hogy hosszú ideje, de ezt még magának sem lett képes elmondani.
Néhány óra futás és uszás után megéreztem Dimitri Volturi illattát.És nem csak az övét...rajta kivül még három ismertelen mozgolora is figyelmes lettem.
-Áhhh, Edward Cullen!-mondta egy ismeretlen hang.Majd egy eddig ismeretlen fájdalommal találtam szembe magam.Vagyis nem is volt olyan ismeretlen.Utoljára a vámpírrá válásom előtt éreztem...a sapanyol náthának egy erősebb rohama remegtette meg a testem.
A főldön voltam.-jöttem rá.
-Nem gondoltam hogy egyedül fogsz jönni!
-Ne beszélj egyes számba Matudor barátom!-mondta valaki más.
-Nicolas pofa be!Had élvezzem a helyzetet!-biztosra vettem hogy ezt a férfit hivják Matudornak, aki pedig rá szólt....(felnyögtem)....Nicolasnak.De a harmadikat?Biztosra vettem hogy neki van ilyen képesége.
-Ne vitatkozatok!-orditotta a harmadik.
-Na de Vlagyimir, te is tudod hogy ez jobb mint az elöző.-mondta Matudor.
-Nekünk a királynő kell!-harsonga Nicolas.-Ezt öljük meg!
-Szerintem meg ne...ti is láthatátok mennyire bele van havarodva a királynő!-mondta Matudor.-Ha megtudja egyből ide fog jönni!
-Na de...-kezdte Nicolas de Vlagyimir közbe szólt.Innentől minden homályos lett, a fájdalom amit 100 éve nem éreztem ismét átvette az iráyitást a testem fellet, de még birtam.
-Volterrába megyünk!És őket is visszük!-halottam meg, még utoljára Vlagyimir fagyos hangját.-És visszük a mi újszülötteinket is...-Ti meg vagytok huzatva-nyögtem fájdalmasan.
-Nagyon jól birod!Elismerésem!-nézett a szemembe Vlagyimir.-Igazad van!Mevárjuk, mig ők jönnek ide...vagy....Forksba megyünk!
-Ez még jobb is!-hahotázott Matudor.Ezután a fájdalom átvett minden érzésemet és a sötétséggel néztem szembe.

Lunar Eclipse 14.fejezet

Sziasztok:)Ismét Én (Chinty) hoztam nektek Friss-t.A komi határ 16.És ez már teljesen végleges szóval addig nem kaptok Friss-t, amig meg nem nincs.Sajnálom, de a napi egy Frissért ez jár, azt hiszem.Jó olvasást:Puszi Chinty

14.Veszekedés Olasz módra...

(Bella szemszöge)

Már több mint két nap telt el apám látogatása óta, és Dimitrij vallommása óta.Minden összekuszálódott bennem, és azt volt a legrosszabb hogy Edward is szenvedett.Miután Dim nem jött vissza, biztosra vettem hogy vissza ment Volterrába.
        -Bella, ne marcangold magad!-morgott rám Alice.
        -Alice, én egy hatalmas idióta vagyok!-mondtam.
        -Nem tehetsz arról hogy két férfit szeretsz!-mondta, bár hangjában érezhető volt hogy nem tetszik neki.
        -Nem szeretek két férfit!-vallottam be.-Én egy férfit szeretek, az pedig Edward Cullen.
        -Ez tény!-mondta.-De ott van Dimitri, akibe szere....
       -Nem vagyok szerelmes Dimitribe!-morogtam tehetetlenül.-Csak nem tudom mit érzek iránta.-vontam válat.
       -Hát ha te így fogod fel?-mondta.Majd szélsebesen elsétált.-De azért...-fordult vissza.-Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültél...Talán csak dühös vagyok, mert a jövődben Dimitri is benne van, és én szeretem Edwardot...de téged is!Csak arra kérlek, ne bántsd meg ennél jobban...Így is nagyon maga allatt van, de te lény boldog és tedd azt amit a szíved diktál!-mondta majd megölelt és távozott a szobámból.
Ismét a tehetetlen űr amit Dimitri távolléte okoz, előjött.Amikor Edwarddal vagyok sohasem érzem magam rosszul és nem is gondolok Dimre.De amikor- mint most- nincs velem, mert vadászni meny, nem tudok másra gondolni csak rá.
       -Szia, szépségem!-jött be Emmett.-Min jár az a pici buksid? Csak nem a mi kedvenc agyturkászunkon?

       -Em, most cseppet sincs hangulatom erre.-morogtam.

       -Nekem pedig van, kiscsibém!-mosolygott rám kajánul.

       -Ne akard hogy leüsselek!-szűrtem a fogaim közül.

       -Pont erre vár!-lépett be az ajtón az én félistenem.-Emmett, takarodj ha nem akarod hogy beáruljalak Rosalienak!

       -Jól, van jól van!-morogta most már mogorván.-Csak egy kis életet akartam vinni a jövendőbeli húgomba.

       -Szerelmem!-rohantam hozzá, majd a karjaiba vetettem magam.Mézédes illata beszívása után sokkal jobban voltam. Tudtam hogy nekem erre van szükségem most és mindörökre.

        -Ennyire hiányoztam?-kérdezte majd rám mosolygott.Bólogattam majd megcsókoltam, kezei pedig a derekamra siklottak.Nagyon nehezen bírtam ki nélküle, majdnem minden percben elönt a vágy, és amikor csillapítom akkor rá pár órára ismét érzem.Ez olyasmi mit a szomj, hiába csillapítod, mindig ott van benned és bármikor kitörhet.Pont mint most.

Néhány másodperc elteltével már az ágyban találtam magam, meztelenül.Edward csillogó teste- a nap beszűrődött az ablakon- felém tornyosult, majd néhány másodperc múlva már csak egy éles kis szúrást éreztem ami már már megszokott volt.Edward megfogta a derekam majd mozogni kezdett szenvedélyesen. érzékien és csodálatosan.A várva várt gyönyörnél én voltam felül, lovagló ülésben, ajkam kereste az övér.-Szeretlek!-nyögte.

       -Én is szeretlek, Edward!-susogtam fáradtan.Bár nem voltam fáradt, egy vámpír nem lehet az.-Mi a baj?-kérdeztem amikor rémülten nézett rám.

       -Semmi!-mondta.-Egy pillanatra azt hittem...

       -Mit hittél?-kérdeztem

       -Felejtsd el!-mondta majd felült.

       -Edward, kérlek!-nyögtem tehetetlenül.

       -Olyan arcot vágtál, miközben azt mondtad hogy szeretsz...na szóval egy pillanatra azt hittem...már nem...

       -Ki ne mond!-morogtam majd felkeltem.Hogy gondolhat ilyet?

       -Te mit hinnél azok után hogy te és Dimitri...-hangja elcsendült.

       -Eppure, pensare a loro?-kérdeztem Olaszul. /Mégis hogy gondolhatsz ilyenekre?/

       -Ti amo! Tu sei la mia vita. Facile da amare e tu ... tu osi credere che non ti ama?-dühöngtem.Amikor ideges vagyok egyszerűen nem tudok más nyelven beszélni. / Szeretlek! Te vagy az életem. Egyszerűen imádlak és te...te azt mered feltételezni hogy már nem szeretlek?/

        -Bella sajnálom!-mondta felemelt kézzel

        -Shut up Edward Cullen! Così deve essere!-szóltam rá idegesen. /Pofa be Edward Cullen! Merté n fogom be!/

        -Te mit gondoltál volna?Miután, lehetséges hogy szerelmes vagy Dimitri Volturiba?-kérdezte.

        -Io non sono innamorato di Dimbe! Simply'm confuso! Ma tuttavia ti amo! Io vi amo e se avete il coraggio di credere che non lo è, non ha senso .. -nyögtem most nár szomorúan./Nem vagyok szerelmes Dimbe! Egyszerűen csak össze vagyok zavarodva! De ettől fügetlenül téged szeretlek! Szeretlek és ha azt mered hinni hogy nem, akkor nincs értelme.../       

-Kérlek Bella!-susogta Edward.-Ti amo!-/Szeretlek!/

-Ti amo!-helyeseltem.

-Meg tudsz bocsájtani?-kérdezte.

-Meg!-mondtam.

-Minden kapcsolatban vannak veszekedések, nekünk ez az első!-mondta mosolyogva.

-És reméljük az utolsó is!-susogtam.Közelebb jött hozzám majd megcsókolt.Pont amikor a telefonom is csörgetni kezdett.

-Vedd csak fel!-nevetett fel amikor meglátta az arcvonásomat.

-Hallo!-szóltam bele úgy hogy meg sem néztem ki az, csak Edward aranybarna szemeit néztem.

-Bella, most azonnal rugdosd ide Dimitrit!-harsogta Felix.

-Te meg miről beszélsz?-kérdeztem.

-Arról hogy Aro, vele akarja elküldeni Tanya Denalit.-mondta a készülékbe.

-Akkor mire vár?-kérdeztem.Bár voltak sejtéseim affelől miért nem hajlandó eljönni.

-Mert ott van veled!-ordította.

-Nem!-suttogtam.-Nincs

-Mi?

-Nem ment haza?-kérdeztem.

-Nem, nem jött!-mondta.-Mi történt?-kérdezte.

-Nagyon megbántottam!-mondtam síri hangon.-Ez az én hibám...ha bármi baja esik.

-Nyugodj meg Bella!-mondta.Azonnal szólok Aronak.Te pedig maradj a kis popodon!

-Edward!-néztem rá amint letettem a telefont.

-Tudom!-suttogta.-Megtalálom, ígérem!

-Ne kérlek!-ellenkeztem.-Nem akarom hogy bármi bajod essen.

-Azt hiszem most nem miattam kéne aggódnod!-mondta majd elindultunk lefelé, kéz a kézben.

-Mi történt?-kérdezte Carlise.

-Dimitri eltűnt, és lehet hogy bajban van!-szinte zokogtam.

-Meg fogjuk találni!-szorította meg szerelmem a kezem.

Amikor elindultak én is velük akartam tartani de Edward vissza tartott.Egy forró csókot váltottunk és nem akartam elengedni.Önző voltam, még Dimitrivel sem törődtem, ebből látszik kit és hogy szeretek...

-Megígérem hogy nem lesz semmi baj!-mondta.-Vissza hozom, akár az életem árán is.

-Ha nem jössz vissza,-csuklott el a hangom.-Akkor inkább el se menj.

-Szeretlek!-mondta majd egy újabb csókot adott.

-Én is!-susogtam felső ajkára.

Lunar Eclipse 14.fejezet Izelitő

Bocsika de ma nem szolgálhatok Frissel, mert a húgom holnap ballag és el kell a segiíség, de holnap mindenféleképp hozom a Friss-t én(Chinty) addig is itt egy kis ízelítő

(Bella szemszöge)

Már több mint két nap telt el apám látogatása óta, és Dimitrij vallomása óta.Minden össze kuszálódott bennem, és azt volt a legrosszabb hogy Edward is szenvedett.Miután Dim nem jött vissza, biztosra vettem hogy vissza ment Volterrába.
          -Bella, ne marcangold magad!-morgott rám Alice.
          -Alice, én egy hatalmas idióta vagyok!-mondtam.
          -Nem tehetsz arról, hogy két férfit szeretsz!-mondta, bár hangjában érezhető volt hogy nem tetszik neki.
          -Nem szeretek két férfit!-vlalottam be.-Én egy férfit szeretek, az pedig Edward Cullen.
          -Ez tény!-mondta.-De ott van Dimitri, akibe szere....
          -Nem vagyok szerelmes Dimitribe-morogtam tehetetlenül.-Csak nem tudom mit érzek iránta.-vontam válat.
         -Hát ha te így fogod fel?-mondta.